Létező blogja

Érzékek között

Amit fogsz, azt tapinthatod
Amit látsz, azt szüli képpel gondolatod
Amit hallasz, azt fogja fel értelmed
Amit érzel, az átjárja minden részedet.

Hogyan tapinthatod, mit meg sem foghatsz?
Hogyan képzelheted, mit soha nem láthatsz?
Hogyan értheted, mit meg sem hallasz?
Hogyan érezheted, mit soha meg nem tapasztalhatsz?

Tapinthatod, amint hited legyőzi félelmed
Láthatod, mit eljátszik az értelem
Hallhatod, mit szívedbe suttog az érzelem
Érezheted, mit figyelmed tapint a csendességben.

Létező

Ébredés

Nehezen tudott elaludni, sokáig forgolódott. Mindig volt valami baja, hol a párnát, hol a paplant lökdöste ide-oda. Pedig azok a puha és könnyű tollak igazán kitettek magukért, nem rajtuk múlott, hogy nem tudták könnyedségükkel álomba ringatni őt.

Szereteten keresztül

A szeretetbe ágyazott változás lehetősége teremtette e sorokat. A szeretetről lesz szó benne, mégis más területre is vonatkoztathatod, mert a szeretet energiája áll a legközelebb, az alap energiához, amelyen keresztül tapasztalataidat végtelen formában megélheted.

Ébredő álom tündöklése

Gondolat és emlék ahova elvezet
Annak a rezgése járja át lényemet
Bárhogy is érzem a csodálatos lelket
Gondolni rá csak szeretettel lehet.

A fény is boldogan ragyogja be lelked
A remény is boldogan táplálja lényedet
S ha el is veszi felejtés a kedved
Emlékezzél rá, hogy kész csoda a léted.

Születésed a világ boldogsága
Értékes kincsként vagy ott nyilvántartva
Áldással szentelt, életed minden pillanata
Szív dobbanásod, az EGYség visszhangja

Bárhol is vagy most az életedben

Válasz a titokra

A válasz szíved dobbanásában rejlik
A világ egy dobbanásnyi időre születik
Hogy milyen lesz abban a pillanatban?
Ami belőled árad ki, akkor a mostban.

Nézd meg a tudósok ámuló arcát
Megtalált részecske helyzetét kutatják
Minél pontosabb a haladó része
Eltűnik a pont ami őt keltette.

Ha nem kutatod a sebességét
Megszüli a lét a helyét
Hogy miért nem veszed észre?
Mert a dobbanás ritmusa a lelked rezgése.

A válasz lehet hamis, akár érthetetlen
De tiszta szívvel adom, s benne szívem lelkem

Milliónyi szív

Milliónyi szívek vágya
Erősebb vágy nincsen nála
A hatalma félelmetes
Rettegve suttogják nemzetek.

Dobban a szív egy ütemre
Sokasodva, felébredve
Összeforr a világ sorsa
Határokat letarolva.

Elég volt a félelemből
A nyomorból és éhezésből
Szívek zenéje lebben
A milliók énekében.

Mi felizzik a szívekben
Nincs hatalma az elméken
Csak árad megállíthatatlanul
Míg a világ megtisztul.

A dobbanásból dübörgés lesz
Mi elemészti a félelmet
Majd elcsitul szépen, csendben

Szeretet

Kimondod csendben és szépen
Világgá kiáltod boldogsággal telten
Szótlanul egymás szemébe pillantatok
Mámorba repítve egymásban összeforrtok

Ezt mind elvetheted, vagy mind választhatod
Az igazi pillanat benned fogantatott
Nem szólhat másról szíved tündöklése
Szeretni magadat, úgy ahogy vagy végre.

Létező

Titkok titka

Köszönöm a létezésed
Nyitott szíved, tündöklésed
Elárulom a nagy titkot
Mi a létben kitudódott.

Egy pillanat is elég ahhoz,
Hogy a bőség elapadjon
Vágyidat kettétörve
Életedet eleméssze.

Villanásnyi idő alatt
A semmiből élet fakad
Mi megtölti szívedet
Emeli fel lényedet.

Egy sóhajtás elég ahhoz
A halál szele elillanjon
Átírva a tudományt
Megteremtve a csodát.

Szívednek egy dobbanása
Varázslatot ereszt rája
Boldogságba repít vele
Új csodákat megízlelve.

Milyen erő képes erre

Gyermeki szív

Nagyon várta már a szeptembert, hogy elkezdődjön az iskola. Könnyen tanult, mert nagyon szerette volna magába szívni a körülötte létező világot. Már nagyon jól ismerte az ABC-t, és elég jól elboldogult a számokkal is. Vágyakozása nagyon mélyről fakadt és nem tudta kielégíteni semmivel. Szerette volna saját korosztályát is jobban megismerni, de sajnos kevés gyerekkel került kapcsolatba. Otthon a nagyszüleivel élt, és hasonló korú gyerek nem nagyon lakott a környékükön. Inkább idősebb emberek vették körül.

Az újvilág kezdete

Korán kelt, igyekezett a készülődéssel, hogy még a munkába indulás előtt legyen ideje átolvasni, a gyermekoktatásról szóló törvénytervezetet. Falta a sorokat, nagyon érdekelte ez a terület, sokat foglalkozott vele, hogy a legjobb döntést hozza.
- Majd hazafelé jövet bemegyek a törvényhozás egyik szavazó házába. Gondolta magában.

Létezés

Ébredő kikelet, örömteli álom
Szívem dobbanása, járja át hallásom
Örömöm hullámzik, és szétárad bennem
Hálával köszöntöm, mit meg kell tennem.

Gyorsan zajló élet, lüktetése mellett
Arrafelé nézek, melyet hulláma keltett
Törékeny álmok, villanása mellett
Valóság csillan meg, a látomások felett.

Gyenge kis világom, sebeit tépkedve
Fájdalom és bánat, áramlik rettegve
Fájó szívvel zárom, lelkemet bensőmbe
Kitárnám szívesen, ha félelem nem jönne.

Bezáródva csendben, így védekezve

A lét tánca

Óvatosan lépkedett. Lépéseinek minden pillanatát élvezettel, hosszan fürdette figyelme fényében, ahogy a falatokat szokta ízlelgetni lenyelés előtt. Talpának minden kis pontja, mely a padlóval érintkezett, izmok hullámzását indította el, melyek elméjével versengve öntudatlanul tették dolgukat. Gondolatai pillanatok alatt sejtek millióit fogta munkába, hogy szolgálják és irányítsák testét.

Tiszta szívvel

Adni, nem könnyű, elkapni a pillanatot
Elvárások nélkül, őszintén adni, mi megadatott
Nem várni cserébe semmit, és tisztán fogadja kinek adod
Tiszta szívvel, az egész világot oda adhatod.

Kapni áldás, ha nem sérti a pillanatot
Elvárások nélkül, boldoggá teszi a napot
Őszintén fogadva, kétely nem marhatja a szándékot
Tiszta szívvel, az egész világot megkaphatod.

Létező

Nemzedékeken át

A lét áramlása

Az életed boldog, örömöd festi ragyogóra az eget
Belsődben nyugalom, harmónia tölti be lelkedet
Nem adnád semmiért, ezt a felhőtlen életet
Magadba zárnád hát, hogy örökké édesítse létedet.

Ragaszkodásod elzárja, mi felfakad mélyen belőled
A patak is kiszárad, ha elzárod útját, melyben létezhet
Szép csendben elapad, lelkedet tápláló szent lehelet
Halvány emlék marad csak, mi betöltötte életed.

Elzárt forrással, csak a fájdalom szüli a napod
Vakság takarja szemedet, mit a szenvedés adott

A tudat ébredése

Érezte, hogy különleges dolgok történései közelednek felé.
Sokmilliárdnyi részecskéjén gyenge rezgés futott keresztül. Nem gondolta volna, hogy ilyen csodálatos érzés, mikor akár egy tudatdarabkája is magára talál. Az apró kis részecskék felébredése végigrezgett az egész univerzumon. Tudta ez csak a kezdet. Érezte minden porcikájában az eljövendő folyamat felemelő nagyszerűségét.

Nyitott elmével

A világ oly végtelen és csodálatos
Benne minden hatás, mely előfordulhatott
A rossz, ami rád száll, rejti az életben zajló segítő folyamatot
A jó, nyíltan halad, de az elme eltakarja, ami megadatott.

Az elme vaksága, mélyen tartja, az alvó állapotot
Az ébredés hatása, a rossz tüzéből adatott
Éberen figyelve, ajándékba kapod a pillanatot
Nyitott elmével, már a sok jót is megláthatod.

Létező

A változás világa

Sokévi szokások, élik életedet
Események járják, a végtelen köröket
Szíved dobbanását, figyelmeddel látnád
Észrevehetnéd, ahogy visszatér hozzád.

A változás szele, kíséri életed
Egyre többször látod, mi történik veled
Sokat változtál, egy felismerés kellett
Esélyt kapsz döntésre, a múlt körei felett.

Ámulva tapasztalsz, kívül álló lettél
Nélküled él már az, amit megkezdtél
Választhatsz és léphetsz, ahonnan ezt nézed
A bűvös kört megtörve, más lesz az életed.

A felismerés

Mosolyogva, boldogan ébredt. Érezte az arcán a simogató napsugarakat és nézte a felkelő nap aranysárga csillogását.
A reggeli csend és az ébredés mámora lassan átadta helyét egy durvább világnak, mely könyörtelenül tarolt le benne mindent. A szívében szétáradó örömöt, egy pillanat alatt ütötte agyon a félelem érzése. A rettegés úgy markolta apró kis szívét, hogy a boldogság érzéséből egy csepp sem maradhatott benne.

A Lét eleme

Minden pillanat, tükrözi teremtő képzeleted
Minden sóhajtással, az új világot teremted
Minden mi létezik, eggyé válik veled
Minden történés utat mutat neked.

Ami felemel, teérted teremtetett
Ami lágyan ringat, az érted született
Ami tettre sarkal, veled teremti az életet
Ami letaszít, együtt éli veled az új élményeket.

Nincs szív, mely ne dobbanna a tiéddel együtt járva
Nincs gondolat, mely ne az elméden keresztül szállna
Nincs érzés, mely ne rezegne át rajtad újra

Átcsúszás

Nagyon jól haladt a tanulmányival, a legjobbak közül is kiemelkedett. Büszke volt magára, tanárai és társai is felnéztek rá. Ami néha kiváltotta neheztelésüket a rendkívüli merészsége volt. Félelem és óvatosság nélkül vetette bele magát minden új dologba.

Az Érthetetlen

Kicsit tompán ébredt, alig maradt valami az emlékezetében a tegnapi napról. A tompaság az egész testét átjárta, és úgy takarta be minden agysejtjét, mintha valami kitörni készülőt akarna mindenáron elfojtani. Az érzékelése is nagyon furcsa volt, mintha sűrű függönnyel zárták volna körbe.

A láthatatlan

Nagyon szerette szüleit, boldog volt hogy őket választotta. Még emlékezett arra a napra, mikor a nagy útra indult. A vágyakozással vegyes félelem, úgy szorította apró kis lelkét, hogy már elviselhetetlen volt számára.
- Jól döntött, erősítette meg magában, - mikor megérkezett.

A félreértés

Már maga sem tudta, hogy mikor kezdődött, vagy mióta tart.
- Szerintem mindig ilyen volt, csak nem vettem észre, - mondogatta csendben magának.
Hiába kutatott emlékezetében, a megszámlálhatatlan élmények között egy sem akadt, mely okot vagy magyarázatot szolgáltatott volna a szomszédja viselkedésére.
- Még régen, nagyon régen, mintha jóban lettünk volna. – morfondírozott magában.

A kitagadott

Csendben feküdt, már a fejének mozdítása is nehezére esett. Ajkai, mint egy kiszáradt repedezett földdarab úgy kapaszkodtak állkapcsába. A nyelés is nagyon nehezére esett, már nem volt mit nyelnie, de ha lett volna, az is fájdalmasan hasítva kaparta volna végig, teljesen kiszáradt torkát.
Testét sem tudta már mozdítani. Úgy feküdt ott mint egy odavetett kitömött rongybábú. Mióta azokat az injekciókat kapja, azóta már nem is fáj semmije.
- Talán már nincs is testem, gondolta magában.

Újjászületés

Mikor szemem kinyitottam,
a lüktető anyag ezernyi változására pillantottam.
Mikor a hallásra figyeltem,
az élet zajából kiáradó csend ezernyi dalára ébredtem.
Mikor a szaglásom tudatomba került,
végtelen illat és aroma hömpölygött át rajtam.
Mikor megérintettem,
lénye milliói rezgése olvadt egybe az enyémmel.
Mikor megízleltem,
a kéj és mámor milliónyi rezgése futott végig rajtam.
Mikor önmagamra ébredtem,
mély hálával köszöntöttem a csodák végtelenségét.

Létező

Az Irigység arca

Egyszerűen élt, nem volt sok mindene, mégis elégedettséget és hálát érzett az életért, hogy ennyi is jutott neki. Jó lett volna, ha ez az érzése megmarad, de sajnos úgy hullámzott benne, mint a viharos tenger. Amint látta más nyomorúságát, mindig jobban érezte magát, de mindent elsöprő elégedetlensége egyre gyakrabban tört rá. Szégyellte is magát ez miatt, de a pillanatnyi szégyent a hatalmas erővel rátörő különleges érzések úgy elmosták, mint a hirtelen jött tavaszi zápor a finom port.

Út keresés

Erősen akartam és kitartó voltam,
Mindent kipróbáltam és keményen gyakoroltam,
S mikor az ajtó elé értem nem tudtam belépni rajta,
Megadtam magam, nagyot nevettem és kitártam szívem,
Mire feleszméltem, nem volt min belépni, nem volt út min járni lehet, nem volt gond mi árnyékot vetett,
Nem maradt más csak az élet, mely végtelen boldogságával csak örömöt szerzett.

Létező

A Felfoghatatlan

A kislány csendben ül a szobájában, levegőt visszafojtva figyel minden neszre, amely felszűrődik a nappali hatalmas teréből. Piciny kezecskéje lassan a földre ejtett ceruza irányába nyúl. Megfogja a ceruzát, és oly lassan helyezi a papírra, mintha simogatni szeretné vele a kissé meggyűrt papírlapot.