Létező versek - A lét áramlása

A lét áramlása

Az életed boldog, örömöd festi ragyogóra az eget
Belsődben nyugalom, harmónia tölti be lelkedet
Nem adnád semmiért, ezt a felhőtlen életet
Magadba zárnád hát, hogy örökké édesítse létedet.

Ragaszkodásod elzárja, mi felfakad mélyen belőled
A patak is kiszárad, ha elzárod útját, melyben létezhet
Szép csendben elapad, lelkedet tápláló szent lehelet
Halvány emlék marad csak, mi betöltötte életed.

Elzárt forrással, csak a fájdalom szüli a napod
Vakság takarja szemedet, mit a szenvedés adott
Új reménnyel kezdhetsz, ha üres lesz a napod
Az összes ragaszkodásodat, az enyészetnek hagyod.

Eltűnt az elvárás, és minden ragaszkodásod
Fény ragyog rád, mi fontos volt, hátrahagyod
A lét áramlása, ragyogással tölti be a pillanatod
Szabadon árad szét, remény tölti be a holnapod.

Létező