Az erdőben

Az erdőben még mindig nagyon hideg van. Belül melege van, kívül fázik, majd fordítva. Ez váltakozik, míg egy kellemes belső hőmérsékletet el nem ér. Ahogy megy az ösvényen, látja hogy a távolból egy alak jön felé. Először csak pici pont, de egyre növekszik, közeledik …. Hihetetlen, ki jöhet itt feléje és eléje? Aztán ahogyan egyre inkább közeledik, kibontakozik az alakja egy fekete ruhás férfinak, aki fütyörészve és vidáman, hatalmas léptekkel halad. Na most elfusson, vagy mi legyen?
„Ez az te ösvényed, tehát ő is a része”- mondja a hang. Az alak már egészen jól látható. És ahogyan közelebb ér és már kivehető az arca is, a tér hirtelen megváltozik és felgörbül. Ezzel egyidőben a figura megsokszorozódik, és sugár alakban végtelen „sorozatot” alkot.
Hősnőnk megáll és nem hisz a szemének. Mindegyik más és mégis ugyanaz. Aztán hátrafordul, legszívesebben elmenekülne, de látja, hogy ő is ugyanígy áll e férfiakkal szemben, megsokszorozódva.
Csak néznek egymásra némán, aztán ez a nézés valamiféle összefonódássá alakul, a tekintetük összekapcsolódik és nagyon-nagyon mélyre hatol. Lát mindent, a múltat, a jövőt … a megtörténtet és a lehetségest. És beindul az áramlás, érzi az energiáit … Egyszerre lépnek közelebb … Még közelebb … Már emeli a karjait, hogy átöleli, amikor egy fényvillanással a sok férfiból EGY lesz, és az egész kép eltűnik…
MINDEN RENDBEN VAN – mondja a hang, menjünk tovább …