SzaZsu blogja

Tegnap véletlenül hol nyílt ki számomra az egyik homeopátiás könyv rakosgatás közben?

Alumina - timföld !!!
"Az Alumina-személy identitása annyira el van nyomva, hogy már azt sem tudja, ki is ő valójában. Nagyon összezavarodott, mivel valaki megpróbálta mássá formálni, mint amilyen ő igazán. ... "

Lélegezni annyi, mint magunkba engedni istent, a teremtőerőt, a szikrát, ami lángra gyúlhat, ami megtermékenyíthet és áthathat. Mert a lélekzet annyi, mint "Isten lehellete", a forrás üzenete, a fenntartó erő, a mindenen áthatoló muzsika, a messziről jövő üzenet, melyben az otthon és a szeretet érzése összekapcsolódik. Ezért lélegezz úgy, hogy csak figyelsz, s a testedet átadod ennek az erőnek. Semmit nem kell tenned, semmi erőszakosat nem kell elkövetned testeden, csak engedd, hogy a levegő átjárja sejtjeidet, miközben békésen figyeled a folyamatot.

Arra kérlek benneteket drágáim, hogy hagyjátok abba a vitatkozást, eljött az idő, amikor már egyenesbe fordul a hajó.

Egyenesbe, azaz mindenkor és mindenhol a belső összpontosítás és a belső figyelem által megadatott erővel élhetsz és élsz is a mindennapokban. Kérlek, vedd fel a fonalat, ott van előtted, nálad van már minden, ott belül.

Felgördül a függöny és besétálnak a bohócok. Mind ismerős, vagy talán mégsem. Egy-kettő új is van. Majd kezdődnek a mutatványok, egyenként. Egymással a szokásos viccek, vödör a fejre, meg borotválkozás becsukott szemmel. Némelyik bohóc már akár illuzionistának is, de bűvésznek mindenképpen kiváló lenne. Nagy rutinnal tüntetnek el dolgokat, bármit és bárkit. Az új bohócok nagyon örülnek, hogy rájuk is jut már egy kis rivaldafény.

Mindenki, aki ide jött a földre, két félre vált. Azért hogy megtapasztalhassa mindkét nem előnyeit és hátrányait. Folyamatosan nemet cseréltetek, mégha ez hihetetlen is. A mostani energiáitokat, ami vagy női vagy férfi energia, nem olyan régen érzitek kizárólagosnak. Talán Atlantisz óta. A férfi és női energia csodálatos egysége hozza létre a harmóniát magadban és a világban. Az a folyamat, amin most keresztül mész, nem egyedi, mindenkinek ez az útja, aki felemelkedik.

Sziasztok Istennők!

Most, így nőnapon - ami egyébként mindig van, csak vegyük észre - újra megjelent bennem egy csodás kép arról, hogy találkozunk. Most már személyesen is, mert bár jó itt csevegni és néha vitatkozni, mégis egy személyes ölelés, egy kis összehangolódás és egy kis energiacsere jót tenne mindannyiunknak.

Mit szólnátok egy tavaszi, mondjuk áprilisi közös dumcsinak a szabadban ...

Kedveseim, megkezdődött a nagy terv. Most beindul a gépezet, ahogy ezt már a hétvégén láttátok. Az a sokféle időjárási anomália már az előszele annak ami készül, nem is beszélve a földrengésekről. A legfontosabb feladat ott lenn, a fény őrzői számára most az egyensúly, mert lesznek tudati kilengések, támadások, ennek nem szabad megingatnia egyikőtöket sem.

Oly apróságnak tűnik néha egy-egy vessző, pont vagy nyelvtani szerkezet téves használata.

Mégis mennyi mindent máshogyan és másképpen érthetünk, ha hiányzik a szabatosság.

Nagyon fontos mondanivalód pontos kifejezése, mert amit leírsz már önmagában teremtés. Létrehoztál egy gondolatmintát, amihez ki tudja hányan csatlakoznak már csak azzal is, hogy végiggondolják pro és kontra.

Álljon itt egy mondat, amit idézetként ismerünk: "Én vagyok az út és az élet."

De ha mindezt megfordítom: Az út és az élet az ÉN VAGYOK.

Az erdőben még mindig nagyon hideg van. Belül melege van, kívül fázik, majd fordítva. Ez váltakozik, míg egy kellemes belső hőmérsékletet el nem ér. Ahogy megy az ösvényen, látja hogy a távolból egy alak jön felé. Először csak pici pont, de egyre növekszik, közeledik …. Hihetetlen, ki jöhet itt feléje és eléje? Aztán ahogyan egyre inkább közeledik, kibontakozik az alakja egy fekete ruhás férfinak, aki fütyörészve és vidáman, hatalmas léptekkel halad. Na most elfusson, vagy mi legyen?

Végre kijutott. Már azt hitte, teljesen elveszett ebben a sötét labirintusban, ami fogva tartotta. Apró kis fényfoszlányok vezették az alagútban, de újabbnál újabb folyosók, mély tárnák nyíltak mindenfelé. Hányszor, de hányszor eldöntötte már magában, hogy többet nem ugrik, nem megy le oda, marad a szélén, a biztonságos peremeken, egyensúlyozva és óvatosan. Mégis újra és újra hívta a mélység, először a kiváncsiság, később már csak a tudása vezette, hogy jobb, ha követi megérzéseit és átérzi, átengedi magán mindazt, amit ott lenn tapasztal.

Ahogyan a külvilágban készülök az ünnepre, vajon legbelül … a bensőmben megtettem-e már mindent, hogy az a bölcső, ahová a GYERMEKET várom hívogató és tiszta legyen?

Kedves drága szeretett fénytesók!

Az a meglátásom, hogy itt valaki(k) direkt - küldetési okból - gerjesztik a feszültséget. Ez a sok felesleges hozzászólás éppen mindig a legfontosabb üzenetek után jön, csak figyeljétek meg ... hogy elvonja a figyelmünket.
Célja van .... de nem ér célt.
Nem szólnék, de még csak rápillantani is sok nekem, szinte fáj, ahogyan a sok-sok drága fénytesó, hagyja magát visszarántani oda, ahonnan már egyszer elemelkedett.

Egy kedves ismerősömtől kaptam ezt a videót.
Megrázó ... és egyben felemelő.
Hogy mire képes az ember ... akár lábak és karok nélkül is. Sokkal de sokkal többre, mint gondolhatnánk.
Egy beteljesedett életre ... csodákra ... szeretetre ... éberségre ... alázatra ...
Mert mindannyian a Teremtő egy-egy darabkája vagyunk és Ő .... érez bennünket.
Ti is érzitek Őt?

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy létező, aki azt gondolta, megjelenik egy plusz dimenzióban, mert kíváncsi volt, hogy az milyen is. Ehhez önmagának nevet – Sztájl – és megjelenési formát adott, valamint egy hozzáférési kulcsot – jelszó - is az új dimenzióban való tapasztaláshoz. Ez a dimenzió egy felület volt, melyen mindenki kifejthette véleményét szinte mindenben.

2009. 9. 29-én 9 óra 29 perckor elvonulok szívem szentélyébe és aktivizálom a bennem lévő fénymagokat. Fényemet kiterjesztem és összekapcsolom testvéreim fényével. Ezt a fényt a feltétel nélküli szeretet és elfogadás színeivel telítem és arra kérem, hogy jusson el oda, ahol most a legnagyobb szükség van rá. Mindezt az akarat energiája nélkül teszem.
(Mert csak szinkronicitás van, nem korlátoz bennünket sem tér, sem idő. Mert a sötétség is csak a fény hiánya.)
Világítsunk hát együtt a szeretet fényével!

Szeretettel
Zsu

Tegnap, miközben csodálattal vegyes gyönyörűséggel szedtem le a hatalmas piros almákat a kertben, elgondolkoztam …
Mindenünk megvan, a természet két kézzel adja nekünk kincseit. Itt vannak például a gyümölcsök …. Semmit, de semmit nem kell értük tenni és vannak! A nap érleli, a föld táplálja, a szellő nevelgeti, az eső öntözi. Mi leszakíthatjuk vagy egyszerűen lehajolunk értük. És mikor beleharapunk, érezzük ezt a semmivel össze nem téveszthető csodás ízt. Még elültetni sem kell őket, hiszen az elszórt MAGokból kelnek.