Almaszüret
SzaZsu · 2009. szeptember 26. 13:18
Kategória:
Tegnap, miközben csodálattal vegyes gyönyörűséggel szedtem le a hatalmas piros almákat a kertben, elgondolkoztam …
Mindenünk megvan, a természet két kézzel adja nekünk kincseit. Itt vannak például a gyümölcsök …. Semmit, de semmit nem kell értük tenni és vannak! A nap érleli, a föld táplálja, a szellő nevelgeti, az eső öntözi. Mi leszakíthatjuk vagy egyszerűen lehajolunk értük. És mikor beleharapunk, érezzük ezt a semmivel össze nem téveszthető csodás ízt. Még elültetni sem kell őket, hiszen az elszórt MAGokból kelnek.
Minden el van tervezve, minden arra vár, hogy egy olyan lény jelenjen meg a földön, aki ezt érti és tudja, szereti és elfogadja. És nem akar többet, csak ami csodálatos teste és lelke fenntartásához elég. Minden, amire csak szükségünk van, itt van. Itt és most! Vegyük hát észre és örüljünk neki! Nincs más dolgunk csak elengedni a régit és elfogadni az újat. Mert vendégségbe megyünk és várnak bennünket.
Szeretettel
Zsu
- SzaZsu blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 856 olvasás
Én is épp ezen gondolkodtam ma. Hogy sokan éheznek és az utcán élnek, mások meg értelmetlenül halmoznak, amit soha el nem használnak...nekünk, embereknek minden adott ahhoz, hogy méltósággal, boldogan, bőségben éljünk, csak el kell engedni a hiedelmeket, miszerint vannak értékes vagy kevésbé értékes emberek vagy netán van valami, ami mindannyiunknál értékesebb...a pénz...de mi a pénz? Egy ürügy arra, hogy egymással kitoljunk, amikor mindenünk, de tényleg mindenünk meglehetne ezen a csodás Földön? Hiszen táplál minket és ha együttműködünk vele, mindenünk meglesz és ha elhisszük, ha nem: boldogok lehetünk, itt, együtt. Senkinek nem kell éheznie. Van bőven. Csak észre kell venni, hogy nem hiányzik semmi, csak elhittük, hogy nem élhetünk így. Én nem bírom már nézni a sok utcára került embert. Mire jó ez?
Én a magam részéről Veled vagyok, Zsu, menjünk, és fogjuk meg egymás kezét. Lepotyogtunk már. Piros, érett almák vagyunk a Földön.
Andi
Igen, én is sokat gondolkoztam ezen.
Miért van az, hogy egy tanárnő munkája kevesebbet ér mint egy bankban dolgozó emberé?
Egy édesanya munkája gyakorlatilag semmit nem ér, ha pénzben mérjük.
"Mari néni" munkája is egyenlő a nullával a mai társadalomban, pedig ő még mindig műveli kiskertjét, a nagy többséghez képest egységben él a természettel. Tudása pedig lassan a múlt homályába vész, pedig hatalmas tudás az, ha tudjuk mikor mit kell vetni, hogyan kell azt gondozni, betakarítani és eltenni télire.
Köszönöm a támogatásodat.
Szeretettel
Zsu