Tanmese

Azt vettem észre, hogy a shaumbra.wire.hu oldalon olvashatatlan formában lelhetők fel Geoffrey Hoppe által közvetített korábbi shoudok, ezért gondoltam egyet és amelyik könyv nem volt egybefűzve azt egybe raktam, azért hogy ezután is részesülhessenek azok az emberek ezeknek az anyagoknak a jótékony hatásaiból, akiknek erre van szükségük a személyes ösvényükön.

Ezen az oldalon találhatjátok a korábbi Tóbiás és társai által átadott shoudokat 1999-2009-ig:

http://www.spirilego.eoldal.hu/cikkek/shaumbra/shoudok.html

Régi kínai mese az ítélkezésről

Egy faluban élt egy nagyon szegény öregember, de még királyok is irigyek voltak rá, mert volt egy csodaszép fehér lova. Fantasztikus összegeket kínáltak neki, de soha nem adta el.

Egy reggel nem találta a lovát az istállóban. Összegyűlt az egész falu, és az emberek azt mondták:”Te buta öreg! Tudtuk, hogy egy nap ellopják azt a lovat, jobb lett volna, ha eladod. Micsoda balszerencse!”

Hálásan köszönöm a sorsnak, hogy a mai emailek rendebetételénél, rátaláltam Drága Polinak az írására.
Olvasás után,,,,,,vegyünk egy mély levegőt és nézzünk magunkba.

A szamarak bolygóján élt egyszer egy kicsi szamár.
Egy kissé különleges szamár volt ez, mivel lila volt a szőre.
De egyébként igen szeretetreméltó kis szamár volt. Ez a kicsi szamár egész életében úgyérezte, hozzáteszem jogosan, hogy őbenne sokkal több van, hogy ez csak egy szamárjelmez, neki nem igy kellene kinéznie, neki gyönyörűnek

Halad az idő majdnem tovaszáll. Fénymukik figyelik, jön az idő, mindjárt éjfél. Ugyanmár szól a társa már el is múlt 12.12. Ideje már lehorgonyozni a testünket. ja ja, süppedjünk aludni. Az ébredés, ébrednek ketten ráeszmélnek, mindjárt itt a 2012. Elindúl a sürgés forgás, keresnek ők szépet, minden ami molycsemege, lefordítanak szépen. Így lesz nekünk szép fordítás, a végére egy ordítás..Hát kihagytad ezt is, majd betesszük később......2012 az ébredés korszaka, hátha a kezünk a biliből talán kimoccan.

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik:

A kutya az ember barátja évezredek óta. Követ, kísér, véd minket, elkápráztat okosságával, hűségével. A következő igaz történetből azonban kiderül, hogy a kutya nem csak az ember, hanem a delfin barátja is.

Mária Magdolna története
Norma Delaney elmondása alapján

Ez egy „egyszer volt, hol nem volt” történet… egy távoli vidékről, a messzeségből. Jó régről, azokból az időkből, amit sokan az „ősidőknek” neveznek.

Végy egy lélegzetet velem ebben a pillanatban, érkezz meg önmagadba, és helyezkedj el kényelmesen. Ez egy olyan történet, amelyet ma a szívem igazán meg szeretne veled osztani.

A bátorságról

Egy kis bogárka szomorúan üldögélt az árokparton, csodálta a vígan repkedő pillangókat, és így sóhajtott:
- Ó, Istenem, de jó lenne, ha tudnék repülni!
Meghallotta ezt az egyik pillangó, aki éppen átsuhant felette, rácsodálkozott, és lekiáltott neki:
- De hát te is tudsz repülni, hiszen ott vannak a szárnyak a hátadon!

Bali Nóra Napkelte

A vándor már hosszú ideje kapaszkodott felfelé a hegyen. Néha megállt, visszanézett, és elgondolkodott, hogy talán mégsem volt jó döntés, hogy egy váratlan ötlettől vezérelve rátért erre az alig látható ösvényre. De aztán megrántotta hátizsákja szíját, és kapaszkodott tovább.

Shel Silverstein - Az adakozó fa

Volt egyszer egy réges-régi, fenséges fa, amelynek ágai szinte az eget súrolták. Amikor virágba borult, különféle színű, alakú és nagyságú pillangók egész serege táncolta körül, amikor pedig gyümölcsöt hozott, messze földről felkeresték a madarak. Ágai kitárt karokkal üdvözölték a szelet, és aki csak látta, elámult fenséges szépségén.

E-mailen kaptam, és azt hiszem, ez most nagyon aktuális! Most az együtt idejét éljük!

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget és mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen.
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy létező, aki azt gondolta, megjelenik egy plusz dimenzióban, mert kíváncsi volt, hogy az milyen is. Ehhez önmagának nevet – Sztájl – és megjelenési formát adott, valamint egy hozzáférési kulcsot – jelszó - is az új dimenzióban való tapasztaláshoz. Ez a dimenzió egy felület volt, melyen mindenki kifejthette véleményét szinte mindenben.

A Kicsi Lélek meséje.

"Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: "Tudom ám, hogy ki vagyok én!"
Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.

A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott.
Pompás! - mondta - Ez igazán király!

Mondd csak, merre jársz most, álmodod a valóságot?
Sárgát, zöldet, tengerkéket, s látod már a törpikéket?
Ülj le mellém, mesélek, s ha tetszik s megérted,
tán még tanulsz is belőle - de ne ugorjunk ily' előre...

Volt nekem egy jóbarátom, messze-messze élt egy tájon,
melynek földje gazdag s termő, buja ottan minden erdő.
Ám az élet nem oly' kegyes, hogy mindenkivel bőkezű lesz,
ki közénk kerül s letelepszik, életünkkel megosztozik.

Tinnek hívták ezt a legényt, s bár délceg volt, de szegény;

Részlet a Dr. B. Kovács Judit által lejegyzett, Én, a SZERETET című könyvből:

"Minden rész Belőle, a Megformálatlanból és Megtapasztalhatatlanból indult az útra, és mind oda is tér vissza. Népetek nyelve ezt fogalmazta meg, hogy

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba.