A kutya, aki szerelmes a delfinekbe

A kutya az ember barátja évezredek óta. Követ, kísér, véd minket, elkápráztat okosságával, hűségével. A következő igaz történetből azonban kiderül, hogy a kutya nem csak az ember, hanem a delfin barátja is.
Homo sapiens - a gondolkodó ember. Mai tudásunk szerint abban különbözünk a többi élőlénytől, hogy agyunkat sokkal összetettebb módon használjuk. Ma már talán senkit nem lepne meg, ha kiderülne: évszázados felsőbbrendűségünk tévhiteken alapszik. Lehet, hogy az állatok azért nem építenek városokat, nem olvasnak újságot és nem ülnek repülőre, mert ők már hamarabb rájöttek, az egész teljesen felesleges? Hogy az egész csak felesleges energiákat emészt fel és hogy sokkal szebben és harmonikusabban lehet élni a természetben? Amikor az ember a delfineket figyeli, hajlamos rá, hogy hasonló gondolatok ébredjenek benne.

A Vörös-tenger északi kikötője, az izraeli Eilat városa ad otthont világ egyik legbékésebb sarkának: a delfin öbölnek (eredeti nevén Dolphin Reef - defin zátony). Azért nem nevezhető hagyományos értelemben delfináriumnak, mert itt nincsenek delfin műsorok, nem tartják bezárva az állatokat, és nem azért hozták létre, hogy embereket szórakoztassanak vele.
Az eilati delfin öblöt eredetileg olyan delfineknek hozták létre, akik megsérültek vagy fogságban éltek, ezért nem lehet őket szabadon engedni, mert nem tudnának beilleszkedni a szabadban élő delfin közösségekbe. Az itt élő delfinek a világ állatkertjeiből és delfináriumaiból kerültek új otthonukba, ahol ők szabadon választják meg, hogy maradnak-e vagy a szabadba visszaszoktatás után visszatérnek a tengerbe. Ez volt az első olyan delfin menhely, amit 1996-ban egy éjjel-nappal nyitva álló kapuval láttak el a víz alatt, ahol a delfinek teljesen szabadon közlekedhettek bármikor. Sajnos 2002-ben a hatóságok bezáratták a kaput, mivel nem sikerült megegyezniük arról, hogyan védik inkább az állatokat: ha csak kontrolláltan engedik ki őket, vagy ha állandóan nyitva áll a kapu. A delfin öböl dolgozói szerint nekünk, embereknek nincs jogunk korlátozni őket, ők tökéletesen el tudják dönteni, mi a jó nekik.

A delfin öbölben természetesen a látogatóknak is van helyük: fából készült mólókon lehet üldögélni, ismerkedni a delfinekkel, akik ha akarnak, közel jönnek, sőt néha hagyják magukat simogatni is. A parti bárhoz asztalok is tartoznak és a delfinektől elkerített területen strandolni is lehet. A víz alatt is tisztán lehet hallani a delfinek különböző hangjait. Külön szerveznek naponta többször könnyű-búvár csoportokat, akik együtt úszhatnak a delfinekkel, és ha szerencséjük van és szimpatikusnak találják őket a delfinek, játszani is lehet velük a vízben.

Az egyik ilyen látogatásomkor találkoztam Jokerrel, a kutyával, aki azért tűnt fel nekem, mert olyan igézve ült és nézte a delfineket, hogy rögtön látszott, különleges kapcsolata van velük. Joker már borzos külsejével felhívja magára az emberek figyelmét. Órákig ül és nézi a delfineket, mintha családtag lenne. Először azt hittem, ő is a delfin öböl lakója, hiszen macskák, kakasok és egyéb kisállatok jönnek-mennek mindenhol az ember körül. Amikor hazaértem az utazásból és megnéztem a delfin öböl honlapját, újra belebotlottam Jokerbe és az ő történetébe.

Joker Eilat belvárosában lakik, és minden nap gyalog megy ki a néhány kilóméterrel a város határán kívül található delfin öbölbe. Először csak nézte őket a mólóról. A delfinek is kiváncsiak voltak rá, és hamar összebarátkoztak olyannyira, hogy Joker később már együtt úszott velük. Záráskor pedig a bejáratnál megvárja a dolgozókat, beül velük a kocsiba és visszamegy velük a városba. Nem a dolgozók hívják, magától választja ki, kihez csatlakozik.

Egyszer Joker eltűnt. Hiába várták, nem jött. Keresni kezdték a delfin öböl honlapján és hirdetést adtak fel az országos napilapokban. Néhány hét elteltével hírt kaptak felőle: rossz fuvart választott, és egy farmon kötött ki, körülbelül 100 kilométerre a várostól. Visszahozták és azóta is kijár minden nap a delfinekhez. Sok pénzbe került a keresése, de a delfin öböl dolgozói boldogok voltak, hogy újra velük lehet a fura családtag.

A különböző állatfajok közötti harmonikus kapcsolat mindig elgondolkodtatja az embert: vajon végleg kitaszítottuk magunkat? Vagy van még visszaút?