Angyalbőrben

Hálásan köszönöm a sorsnak, hogy a mai emailek rendebetételénél, rátaláltam Drága Polinak az írására.
Olvasás után,,,,,,vegyünk egy mély levegőt és nézzünk magunkba.

A szamarak bolygóján élt egyszer egy kicsi szamár.
Egy kissé különleges szamár volt ez, mivel lila volt a szőre.
De egyébként igen szeretetreméltó kis szamár volt. Ez a kicsi szamár egész életében úgyérezte, hozzáteszem jogosan, hogy őbenne sokkal több van, hogy ez csak egy szamárjelmez, neki nem igy kellene kinéznie, neki gyönyörűnek
kellene lennie. Látta hogy sok szamártársa levedli a szamárbőrt és
gyönyörű ragyogó lénnyé változik. Tudta, hogy ő sem marad már sokáig
szamárbőrben.

Egyszer valahonnan hozzájutott egy angyaljelmezhez. Ez az ! Újjongott!
Eldobta répáját belebújt az angyaljelmezbe.
Alig jutott szóhoz a
boldogságtól. Elértem hát! Gyönyörű vagyok! Kócos sörény helyett
selymes haja lobogott a szélben. Ahogy szárnyaira rásütött a nap, a
szívárvány minden szinében felragyogott, a pávák is megirigyelték!
Boldogan, a magasságtól megrészegülve szárnyalt az égen.

Sok angyaljelmezbe bújt társa, ostoba szórakozását lelte abban, hogy a
szamarakat gúnyolja, répájukat ellopja.
Volt akivel egyenesen közölték, neked nem jár angyaljelmez, eriggy innen!
Te nem vagy jó, még szamárnak sem! Volt aki szerint csak a lila szamár jó!
A többivel nem érdemes foglalkozni.
Ez kissé elszomoritotta, de nem nagyon.
Úgy gondolta társai tudják mit csinálnak, és erre majd azok a szamarak is
rá fognak ébredni akik átvedlenek angyallá. Akik meg nem, azokkal sajnos úgy sem lehet mit tenni.
Mivel nagyon kedves lény volt, úgy döntött, ezt az átalakulást
mindenki megérdemli! Próbálta is eljuttatni az angyaljelmezeket akihez
csak tudta! Furcsálta, hogy némelyek mereven elzárkóznak a lehetőségtől.

Volt egy másik kis szamár.
Ő igen közönséges szamárnak tartotta magát.
De nagyon csúnyának érezte és meg is utálta már a szamárjelmezt.
És kicsit úgy érezte, hogy ez elvárás is , annak pedig mindig meg akart
felelni. Látván a többiek átalakulását még jobban igyekezett.
Próbált hát minnél gyorsabban kibújni ebből a jelmezből, kicsit kapkodott is
összevissza. Rendesen be is szorult. Kétségbeesetten kérdezősködött,
szerinted merre kell húzni, most beragadt ez a zippzár? Rántsam meg
erősen vagy mozgassam ide oda? Te hogyan csináltad?
Az angyalokká alakult szamarakat azonban annyira lefoglalta saját kecses röptük szépsége, hogy nem is nagyon figyeltek.
"Magadtól, kell rájönnöd"
"Elmondtuk, annyit értesz meg amennyi rád tartozik!" ,
"Ha nem tudod, nem is érdemled meg az angyalbőrt"

A szamárjelmezbe szorult, egyre szomorúbban nézte őket.
Látta, milyenek, és egyre kevésbé tetszett neki.
Már nem is látlak szépnek titeket!
Nem kérek az angyaljelmezből!
Majd lekinlódom ezt magamról valahogy és maradok jelmez nélkül, olyannak amilyen VAGYOK!
Bár kicsit fájt a szive közben a többiekért.