suntime blogja

Mondd csak, merre jársz most, álmodod a valóságot?
Sárgát, zöldet, tengerkéket, s látod már a törpikéket?
Ülj le mellém, mesélek, s ha tetszik s megérted,
tán még tanulsz is belőle - de ne ugorjunk ily' előre...

Volt nekem egy jóbarátom, messze-messze élt egy tájon,
melynek földje gazdag s termő, buja ottan minden erdő.
Ám az élet nem oly' kegyes, hogy mindenkivel bőkezű lesz,
ki közénk kerül s letelepszik, életünkkel megosztozik.

Tinnek hívták ezt a legényt, s bár délceg volt, de szegény;

Elhatároztam, hogy tartok egy "pozitív hétvégét". Jelentése: mindenre IGEN-t fogok mondani. Igen, mindenre! Ami csak jön az életben, arra igennel fogok reagálni. Nem könnyű, mert máris van egy teljesítendő dolog, de örömmel vágok neki...
(konkrétan autóba kell ülnöm holnap reggel és 230km-t autózni a tengerig)

Őszinte leszek magammal. Ez a legnehezebb, bevallom. Másokkal tudunk őszinték lenni, s ami még könnyebb: másoknak tudunk tanácsot adni. Csak saját magunknak nem merjük bevallani vagy felvállalni azt, amit a szavak súlya jelent.

Van egy jól fizető állásom, ahol megbecsülnek, de nem szeretem.
Szép ország, ahol élek, és megtanulhatom az itteni nyelvet is, de... nem erre vágyom.
Kedvesek az emberek és mindenki barátságos, de túl, túl materialista körülöttem minden(ki).