Pozitív hétvége!
suntime · 2009. július 3. 19:15
Elhatároztam, hogy tartok egy "pozitív hétvégét". Jelentése: mindenre IGEN-t fogok mondani. Igen, mindenre! Ami csak jön az életben, arra igennel fogok reagálni. Nem könnyű, mert máris van egy teljesítendő dolog, de örömmel vágok neki...
(konkrétan autóba kell ülnöm holnap reggel és 230km-t autózni a tengerig)
Közvetlen előzménye ennek az egésznek az volt, hogy egy élet kínálta alkalomra ösztönösen nemet mondtam. Aztán persze borzasztóan rosszul éreztem magam utána, de visszacsinálni már nem lehetett. Így elhatároztam, hogy mindenre igennel fogok válaszolni, hétfő reggelig legalábbis biztosan...
Ez nem kompenzáció, ez elengedés. Elengedni az egó ragaszkodásait.
Ja és persze egy hatalmas kaland lesz :-)))
IGEN-re fel!
- suntime blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 975 olvasás
Ez tökjó!:)
Meghoztad a kedvet nekem is egy ilyenhez. Vajon van-e elég bátorságom végigcsinálni?!:) Hiszen bármi jöhet...
Köszönöm.
Jaj de jó! Úgy örülök, hogy inspirálni tudtalak... :-)
Kérlek mindenképpen számolj be majd, hogy sikerült!
Az enyém fantasztikusan. És ezalatt nem azt értem, hogy minden kényelmesen, kiszámíthatóan vagy esetleg kellemesen sikerült... Épp ellenkezőleg, volt egy kis bünti is a dologban. De lelki szabadnak éreztem magam.
Azt hiszem, egy ilyen IGEN-kúrát mindenkinek el kéne végeznie időnként, vagy legalább egyszer az életben.
Többször talán nincs is rá szükség...
Kérlek írd majd meg, lehet privátban is ( menyesg [idekukacotirj] gémél [pontkom] ), vagy ide a fórumra, hogy milyen volt, tényleg érdekel :-)
Csodás hetet kívánok!
sun
Tényleg meghoztad a kedvem!:) De mivel a hétvégéről lecsúsztam, gondoltam a hetem teszem Igen-hétté:) Éppen szabadságon vagyok és egyébként is úgy láttam neki a szabadságnak, hogy most engedek a lelkemnek hadd szárnyaljon, és azokat a dolgokat, amik kicsit lehúztak az utóbbi napokban elengedem. Úgyhogy épp kapóra jön egy ilyen hét,már ma kezdtem!:)
Amúgy sem volt igazából semmi tervem a napokra, csak annyi, hogy végre töltök egy kis időt a családommal.
Szóval oké, mindenképp beszámolok!:)
Neked is szép napokat!
Vera
Mi lenne, ha egy olyan hetet csinálnátok, amikor folyamatosan jelen vagytok, ezért mindig jól tudtok dönteni? Legyen az igen, vagy nem. Mert ha az igen nem tesz téged boldoggá?
Igen, teljesen értem, mire gondolsz :-)
Számomra az IGEN-napok mögött az az elképzelés áll, hogy kicsit kibillentsük a mérleg - a másik irányba.
A hétköznapok során ugyanis túl sokszor "válogatunk", túl sokszor próbáljuk tudatosan meghatározni, mi a "jó" nekünk, holott fogalmunk sincs, halvány lila gőzünk sincs, vajon az adott dolog, amit választunk, hosszú távon jó lesz-e?
Mindenki ismeri a kis indián és az ajándékba kapott ló történetét. Ez egy tipikus példa erre.
Az IGEN-napok lényege az, hogy feladjuk az egót, és hagyjuk, hadd vezérelje hétköznapjainkat is az, amit nem tudunk megmagyarázni... és ide mindenki helyettesítse be azt, akire vagy amire gondol. Legyen az Isten, lélek, angyal, vagy épp a saját tudatalattink (nekem is van elképzelésem, csak nem akarok befolyásolni senkit, aki mondjuk máshogy gondolja, ezért írom így).
Így teljesen kikapcsoljuk az "okos egót", és hagyjuk, hadd szárnyaljunk. Mert szárnyalni nem Ikarusz-szárnyakkal lehet igazán, hanem a hétköznapokban. Az az igazi csoda :-)
Nekem bejött, a hétvége végül szuper volt. Így utólag kifejezetten örülök, hogy végigcsináltam. Még 1-2 tudatosan eltöltött "IGEN-nap", és már többet tényleg nem lesz rá szükség :-)))
Amidona: szívből kívánok minden jót, és várom az élménybeszámolót :-)
Ha ez egy változás az életetekben, akkor ez egy csodálatos, első lépés, de még mindig nem tudatos. Ki döntötte el, hogy mindenre igent fogtok mondani?
Ebben az esetben lehetne az a második lépés, hogy mindenre úgy reagáltok, ahogy az ÉRZÉSEITEK éppen abban a pillanatban diktálják. Akkor már biztos, hogy hosszú távra is jó lesz a döntés nektek is, és minden más érintett félnek is.
Csodálatos napot kívánok!
Ildikó
Először is az érzés az itt érzelmek vagy intuíció?
A jelenlegi állapotunkban az érzések kavarognak, forrásuk ismeretlen, gyakran feldolgozatlan múltból vagy akár kívülről jövőek.
Az intuíció pedig még általában nem elég tiszta, elfelhőzik a gondolatok és érzések.
Nem akarok hosszas vitát nyitni (bár a vita latinul élet).
Így nevezzük azt,amikor mindenkinek mást jelent 1 valami és ezáltal átadják egymásnak az emberek a "gondolataikat" vagy bármit.Ez szép és részemről bárhogy is nevezzük,teljes mértékig elfogadom és nem ítélem el,ezzel máris igent mondtam!Mire is?Magára az életre.
Szia Ricsi!
Itt megérzésre, intuícióra gondoltam, természetesen, ami azonnal beugrik, ami azonnal ellep. Én erre szoktam hallgatni.
Persze, csak egy ötlet volt, nem akarom osztogatni az észt:-))) Ez is egy lehetőség, amit ki lehet próbálni.
Pusz:
Ildi
Kedves Ildikó!Hát pontosan tudatos még akkor is,ha az ego dönt,hisz máshonnan nem is indulhatna a tudatosság.Ha felismered ki is vagy valójában,már nem is lesz szükséged a tudatosságra.
Az érzéseket ki éli?Az ego vagy az aki eleve vagy?
Viszont kívánok csodás napokat!
Eleve ,ha jelen vagy,már igent "mondtál"!
És ha azt kérdezik, hogy beugrassz-e a kútba?
Ha ilyet kérdeznek tőlem, akkor magamban keresem a hibát...
Átvitt (tehát nem konkrét) értelemben is.
De persze nem kell mindig igent mondani, csak ha szívből jön... mert csak akkor éri meg :-)
Bocsi,
félreértés volt, ezt Johannától kérdeztem:-))))
A te igened nekem már teljesen egyértelmű:-) Én is túl alapos vagyok, mint Ricsi:-)))
(bak, szűz aszcendenssel)
Csocsesz:-))
Mosolygok,mert a szívem megadja a választ és ez az igen.A szív tudja!
Amikor azt mondom, hogy "Igen-t mondok" mindenre ami szembe jön velem, azalatt azt értem, hogy nem akarom hagyni, hogy az agyam vagy egóm elkezdjen kombinálni, és megpróbálja kiszámítani azt, hogy ha teszek valamit annak milyen következményei lehetnek, mert akkor máris nem a jelenben vagyok, hanem már a kivetített jövőben. Így elmegyek talán sok lehetőség mellett, amik csomó tapasztaláshoz vezetnének el, jó vagy rossz? Tapasztalás van, azt hogy jó-e vagy rossz, azt máris az egó próbálja meghatározni véleményem szerint.
Igen, itt abszolút az egó elengedéséről van szó, és a tapasztalás lehetőségének elfogadásáról. Szerintem:)
Azzal,hogy mindenre igent mondok,egyértelműen elfogadok mindent.Ezáltal megkezdődik az ego "leépülése".Mind1,hogy ki döntött így,de az ego nem igen viseli a teljes átadást ,viszont mégiscsak "ő" az,aki elindít.Csak ki kéne próbálni és mind1,hogy mi történik az igenek meghozatalával minden pillanatban,mert felismered ezáltal,hogy ki is vagy valójában.Vagy legalábbis folyamatos tiszta felismerések jönnek ebből kifolyólag..Ezt persze csak a magam megéléseiből tudom átadni,ez az enyém...és,hogy más hogyan éli meg ,azt nem tudom és hogyan értékeli,azt sem.
Igen suntime ,az ego ragaszkodását ezzel elengeded fokozatosan,egyet értek veled.
Bizonyára meg is éled!köszi
Sziasztok!
Köszönöm a hozzászólásokat.
Gondoltam kicsit kifejtem bővebben, az én hétvégém hogy telt - hogy ebből is lássátok, az egónak nem tetsző dolgok semmit se számítanak. Pontosabban csak annyit, amennyi jelentőséget tulajdonítunk nekik (vagyis, hagyunk hogy tulajdonítson az egó... najó, ebbe kezdek belekeveredni).
Nos a szombati utazásom fantasztikusan sikerült, nem történt semmi különös, de felszabadult voltam és... nem is tudom megmagyarázni, csak átengedtem magam az Élet hullámzásának. Hagytam, hogy lelkem szabadon lendüljön tovább, az egó horgonyzásai nélkül.
Szombat délután megálltam segíteni egy elakadt autósnak, majd vasárnap beszereztem ezt-azt édesanyámnak, mert megkért rá. Útközben találkoztam 2 hajléktalannal, mindkettő kért és az egyiknek tudtam is adni (a másik esetben nem volt nálam pénz), és az az ember olyan mélyen a szemembe nézett... és őszintén mondta hogy "köszönöm"... Az a pillanat szent volt és csodálatos. Sokszor adtam már rászorulóknak, de ez volt az első, hogy ilyen "választ" kaptam.
Ez elgondolkodtatott, és rájöttem, pont ez az IGEN-nap lényege: saját hozzáállásunkat változtatja meg a világ felé. Mert nem a pénz számít, amit a hajléktalannak adtam, hanem a szándék, hogy "Igen, szeretnék adni".
Ez elég közhelyesnek hangzik, de talán érthetően mondtam el, hogy szerintem miért olyan nagy a különbség.
Vasárnap délután hazafelé a vonaton megbüntettek, mert nem volt nálam érvényes jegy, pedig aznap többet is vettem. Mosolyogtam rajta, és talán jól is esett... Megfizettem az összes korábbi lógásomért :-)
Hát ennyi. Talán nem látványos elsőre a különbség, mert ezeket a dolgokat meg lehet tenni Igen-nap nélkül is... de ha megszületik bennünk az elhatározás, és IGEN-t mondunk mindenre (tehát az Életre és Magunkra), akkor egész nap a pozitív jeleket sugározzuk ki magunkból.
Elhatároztam, hogy rendszeresen reggelente IGEN-nel fogom indítani a napot. Mert ha hiszel benne, hogy az életed mindig pozitívan alakul, bármi történjék is, akkor tényleg pozitívnak fogsz érezni mindent. És hát a nagy illúzióban, mi számít, ha nem a megélés? :-)
Nemrég volt egy ilyen film, Jim Carrey-jel: Az igenember
Nekem tetszett.
Érdemes lenne megkülönböztetni az "Igent mondás" két értelmét, mert úgy látom, két értelemben is megjelenik az itt kialakult beszélgetésben.
Az egyik, ahogy ebben a filmben és (nagyjából) a nyitó bejegyésben is használva van, minden emberi kérésre, "az élet kínálta alkalomra" igent mondani, vállalni a feladatot ("teljesítendő dolog") és belemenni a helyzetbe, nem törődve a következményekkel.
Ennek lehet terápiás hatása, ha nem megy túl egy határon. Bátorság kell hozzá, meg bizalom. Olyan lehetőségeknek lehet így végre teret adni, amik régóta kopogtatnak, hogy (rejtett) vágyaink csodálatos beteljesüléséhez vezessenek, csak félelemből, óvatosságból vagy megszokásból ezekre eddig nemet mondtunk vagy észre sem vettük őket. Aztán az is lehet, hogy a józan eszünk szavát figyelmen kívül hagyva feleslegesen bajba sodorjuk magunkat. Nem tudni előre. Szerintem itt is érdemes használni a megkülönböztető képességünket és az intuíciónkat. Nem gondolom hogy suntime, Te minden határt félredobva végzed ezt a gyakorlatot, játékot, biztosan lenne olyan dolog, amire nemet mondanál, mert tisztán éreznéd, hogy túlmegy a határon.
- - -
A másik, a (pl.) Eckhart Tolle által előszeretettel használt "Igent mondani arra ami van, igent mondani a jelen pillanatra.", ez az elfogadás, az alkalmazkodás, egy lelki tartás, és nem az emberek kéréseire vonatkozik, hanem mindenre. Nem cselekvés felvállalása, hanem az aktuális körülmények teljes megengedése, nem-kéne-hogy-így-legyen érzés nélkül, nekifeszülés nélkül.
Ez utóbbi az alsó egó számára kényelmetlen, mert önmagát a világgal való szembenálláson, különbözésen, nemet mondáson keresztül éli meg, ez egy halál az alsó egónak.
Ez sokkal nehezebb, elvileg állandóan lehet gyakorolni (mert fizikai korlátok nem jönnek szóba, hiszen ez egy beállítódás), és messzebbre vezet.
- - -
Aztán ott van az antropozófia, Rudolf Steiner egyik mellékgyakorlata, a pozitív életszemlélet. Keresni minden eseményben és jelenségben a jót, a szépet. Így sok rejtett szépséget és jót lehet észrevenni. Összefüggésben van az elfogulatlansággal, az arra való képesség nélkül görcsös és nem vezet eredményre.
... A háttérben ott húzódik a hit, a bizalom, hogy minden rendben van, és a teremtésben mindennek értelme és jelentősége van. Hogy Isten valóban mindenható és jóságos. Hiszen ha ez igaz, akkor logikailag következik, hogy minden ami van, az valahol része az Isteni Tervnek.
Gyakran éppen azáltal, hogy megtanuljuk elkerülni, megállítani, elengedni, távol tartani.... nemet mondani rá. Méghozzá anélkül, hogy jelen lenne az a pszichológiai nekifeszülés és neheztelés, hogy "nem kéne hogy így legyen, nem helyes, nem igazságos".
Szia Ricsi,
Természetesen nem mondanék én se igent olyan dologra, amiről érzem, hogy bármilyen határon túlmegy, például az erkölcs vagy jóízlés határán. És természetesen az ahimsza elvét is figyelembe kell tartani, de azt hiszem, az erkölcsösség és az Élet dolgainak helyes megítélése olyan erények, amelyeket alapvetően feltételezünk egymásról, mikor az Igen-terápiát javasoljuk :-)
Viszont például ha egy ilyen napon valaki odamegy hozzád, és megkérdezi, "Akarsz spanyolul tanulni?" .... a válasz IGEN lehet, csak és kizárólag. Mert ez ennek a lényege.
Én azt hiszem, ez már így is túl van magyarázva. Az IGEN lényege a helyeslés arra, amit bevonzottam az életembe. Ezáltal nem kerülök ki semmit, feloldom a gátjaimat, feloldom a kóros határaimat, és feloldom a karmám, ha létezik ilyen. De ebbe csak utólag érdemes belegondolni.
IGEN-NAP = CARPE DIEM
Hát igen. Hajlamos vagyok olyan mérvű alaposságra, aprólékosságra, amit sokan a "túlmagyarázás" szóval szoktak illetni.
Sőt. El is kalandoztam.
Ez van :D
Nagyon fontos számomra a különbség a fizikai igent/nemet mondás (cselekvés) és a pszichológiai igent/nemet mondás (szemléletmód, megélés) között.
Ne érts félre, a túlmagyarázást nem rád értettem :D
Sőt, köszönöm a tartalmas hozzászólást!
Sokkal inkább magamra. Mert mindig túlmagyarázok.
Aztán leírom hogy ne magyarázzuk már túl.
De ez is csak magyarázás. Magyarázni, hogy ne magyarázzunk.
Magyar-ázni. Ez magyar szokás? Miért magyar-ázás?
Najó nem magyarázom meg ezt is (ezt se).
:D
Mondjuk ha rendesen elolvastam volna ezt a hozzászólásodat, amiből a lelki Igen! hozzáállás süt át, akkor (talán) nem éreztem volna szükségesnek hogy esszét írjak :)
Köszi, és puszi!
Azt hiszem, egyszerre írtuk meg a hozzászólásainkat... mármint a 3. és 4. hozzászólást.
A puszit nem viszonzom, ha nem baj, nevem ellenére (sokan sejtik az ellenkezőjét) én is férfi vagyok.... :-)
Köszi mégegyszer!
Na pont ezen filóztam, hogy milyen alapon hiszlek nőnek... rájöttem hogy statisztikai alapon :)
Próbáltam utánanézni... ezek szerint jól éreztem, hogy valahogy furcsa ez a puszi.
HAHAHA! :D
Igen ez tényleg vicces volt :D
Én jól szórakoztam :-)
Majd feltöltök valami kifejező képet magamról, a félreértések elkerülése végett.