A magyarok feladata

A MAG népek, így a magyarok is nyilas minőségű népek - és a világ összes asztrológusa egymástól teljesen függetlenül ide sorolja őket. A kozmikus energia a Tejútrendszer központjából jön felénk. Így a Nyilas csillagképen keresztül érkezik. A Nyílás az égi Nílus, a fény folyója, ahonnan ömlik a fény. A fizikusok, csillagászok szerint is a Nyilas 24. fokán van a galaxisunk teremtőközpontja, vagyis minden anyag ebből a fénymagból származik, és ide is tér vissza.. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy onnan csak és kizárólag a MAG népek férhetnek hozzá. Azt viszont igen, hogy nekünk feladatunk is ezt az energiát lehozni, és szétsugározni. Felvetődhet itt a kérdés, hogy nem minden embernek ez a dolga? Természetesen bárki választhatja ezt. Mégis, nekünk magyaroknak jóval több eszköz van a kezünkben ehhez, mint bármely más nép szülöttének. Ott vannak a kezünkben ezek az eszközök, de vajon használjuk e? Egyáltalán tudjuk, hogy a kezünkben vannak? Vagy nemhogy észre sem vesszük, de még ijedten el is toljuk magunktól, hogy - na ne, én nem teszem magam mások elé, én nem vagyok nacionalista, és egyáltalán miért kéne nekem ezzel foglalkoznom? Esetleg: „ Én ezen már túl vagyok!”
Miért nem merjük, vagy nem akarjuk elhinni, hogy azt, ami a mi dolgunk mások nem fogják elvégezni? Miért nem merjük, vagy nem akarjuk elhinni, hogy tényleg van dolgunk? Jelenleg egy átlag magyar ember az iskolában tanulja azt, hogy mi az magyarnak lenni. Ez az oktatás pontosan azt a módszert alkalmazza, amit a katolikus egyház. Ez pontosan annyit enged tudni a magyarságról, mint amennyit amaz az Istenről és az emberről. A történelmünkkel ugyanaz történt, ami a Bibliával. És higgyük el, ugyanannak állt érdekében mindkét esetben az igazság elrejtése. Mi is ez az érdek? Ha a Bibliáról beszélek, akkor mindenki tudja, hogy miről beszélek. Nem kell magyarázni. Így bizton állítom, hogy azt is mindenki tudja, hogy a magyarság történelmét miért kellet átírni, a nyelvünk eredetét miért kellett megmásítani, s magát a nyelvünket egy indoeurópai nyelv sémára tanítani a gyerekeknek, s ezzel elérni azt, hogy ne értsük szavaink valódi értelmét, értelmeit. Ugyanis szavaink több síkon értelmezhetőek, egyik- másikban egész tanítások bújnak meg. Tehát a hatalom, aki hamísított, és az ok, amiért ezt tette ugyanaz mindkét esetben. De míg az egyház tettét világosan látjuk, azt, amit velünk tettek észre sem vesszük, sőt el sem fogadjuk, hogy van mit eltitkolni előlünk ugyanabból az okból. Miért? Mert az egyházon kívül vagyunk. Erre rálátunk. De amit módszeresen századok óta velünk csinálnak arra nem, hisz benne vagyunk. És bizony nagyon hatásos volt ez az agymosás. Mindkét esetben. Ha a világunkban szétnézünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az emberek olyan távol vannak az Istentől, hogy az elképesztő. De egy egyre népesebb csapat elindult, vissza akarnak találni hozzá. Csakhogy, ahogy nehéz volt elhinni azt, hogy az ember nem egy eleve bűnben élő lény, úgy nehéz, s talán még ennél is nehezebb elfogadni azt, hogy az, hogy magyarként feladatunk van az emberiség szolgálatában. Emlékezzünk vissza, mennyit, de mennyit dolgoztunk magunkon, mennyit, de mennyit olvastunk arról, hogy hogyan szeressük, fogadjuk el magunkat. A testünket, akárhogy néz is ki, a tulajdonságainkat, akármit is gondolnak, vagy mondanak róla mások, annak ellenére is, hogy közben tudjuk, hogy mindig van hová fejlődni! És most, valaki azt mondja, hogy ez mind nem elég, de még ennél is többek vagyunk mi magyarok? (Minden nép még ennél is több, hisz mindenkinek meg van a maga dolga!) Hogy akiknek külön ki kell írni Ausztriában a saját nyelvén, hogy ne lopj, hogy akik hárman, négy felé húznak, akik az összes szavukat innen-onnan szedték össze, akiknek az csatáik rendre vesztesek voltak, és egy átjáróház az országuk, akik mindig a vesztes oldalra álltak, akik nem valami életre valók, hisz nem tudják eladni magukat, nem tudják legyőzni ellenfeleiket….mit tudnánk mi adni az emberiségnek? Hát egy ilyen nép…amilyennek hisszük magunkat, semmit. No de miért hiszünk el mindent? Az, még az iskolai történelem órákból is világosan kiderül, hogy Árpád után a Kárpát-medencét teljes egészében a szovjet hadsereg tudta csak elfoglalni. (Árpád nem hódított, hanem haza jött! Egyetlen honfoglaláshoz kapcsolódó csatát sem tanítanak az iskolában sem.) Valahogy itt minden nagy hadsereg fennakadt, nem jutott el nyugatra. Így működik egy átjáróház? No…a többi állítás is kb. ennyire igaz rólunk. Akkor nézzük csak, kiknek is vagyunk mi az örökösei! A következő idézet Papp Gábor előadásából való:
„Ha Hunor Magyarral küzd, márpedig van ilyen! ahol birkóznak, sőt! Hát a mai napig az egyik legnemesebb megnyilvánulása ennek a Hunor-Magyar kapcsolatnak az a rituális birkózás. Mai napig érvényben van a szkíta utód népeknél. Na most itt mi a tétje a birkózásnak? Mert ugye a másik, a Kánin-Ábel félének egyértelmű, hogy mi a tétje. Hát nekem meg kell ölnöm aki nálam jobb, azért, hogy én sikeres legyek. Tehát egyértelmű hogy ki a győztes és ki a vesztes. Na igen ám, de ennek a közdelemnek, ami Hunor és Magyar közt van NINCS VESZTESE. Mind a ketten jobbak vagyunk a küzdelem után, mint a küzdelem előtt voltunk. Akkor miért kell küzdeni? Hát nagyon fontos a kérdés. Nagyon sokan itt buknak el. Hát azért kell küzdeni, hogy az eddig benne szunnyadott érték most megvalósult értékké váljon. Ha nem szorítom meg keményen, akkor befullad ez az érték, nem fog kibontakozni. Idegen szóval látens érték marad ahelyett, hogy manifesztálódna. Tehát teljesen tiszta a tétje. Nyilván való, hogy itt kemény küzdelemről van szó. Amikor két ilyen birkózó először látja egymást, akkor üdvözlik egymást, és ez őszinte üdvözlet. Akkor abban az van benne, hogy én érted harcolok, te meg értem harcolsz. És a győztes pedig az, aki a másikat kétségtelenül maga fölé tudja emelni. Ez a tétje. Ami azt jelenti, hogy én többet tudok kihozni belőle, magasabbra tudom őt emelni, mint ahogy ő engem emelne. Ez az igazi győzelem. Ez az egyetlen olyan győzelem, ami emberhez méltó. A többi az az állati szinthez tartozik.”
http://www.youtube.com/watch?v=qMdASIUe2TA&feature=related
Ezt a küzdelmet másolták le a görögök, amikor Oliympát rendeztek. Teljesen egyértelmű, hogy ők vették át tőlünk, hisz annyit tudtak átvenni, amennyit láttak belőle. Odáig eljutottak, hogy a küzdelem nemesít, és ebben a szellemben gyakorolták, és gyakorolják a mai napig is a sportokat (igaz, ma már, a doppingolás korában csak látszat szinten). De a küzdőtárs nemesítéséig, felemeléséig már nem jutnak el, ezt nem látják.
Természetesen küzdeni nem csak testi szinten lehetséges.
Még mielőtt felmerül a kérdés hogy már megint miért zsidózunk, nem vagyunk mi antiszemiták, itt szeretném leszögezni, hogy Káin és Ábel nem volt zsidó. A zsidóság jóval később alakult ki. Jelenleg az egész keresztény világ nem ismer másféle megoldást egy szembenállásra, mint a Káin-Ábel-it. És ez valójában már az egész emberiségre igaz. Ránk, magyarokra is. Nekünk mégis fel kell magunkból hozni a Hunor-Magyar képletet. Hunor és Magor az ősi program. A két pólus nem ellentétes egymással, hanem kiegyenlítődik, mert egymásért küzdenek, egyenrangúak, testvériek, test és vériek, ők az ősemlékezet archetipusai. Káin és Ábel pedig a régi, széttöredezett programját a dualitásnak, a kettőség küzdelmét jeleníti meg, amit majd meg kell haladni ismét. Ez elvezet bennünk eredeti fényünk felismerésére, és beengedi az ebből keletkező új teremtő energiát a valóságukba.
A Mag nem önmagáért való, hanem a teljesség esszenciáját hordozza, így felelősége (felel-ős-ege van) van az egész teremtésért, bárki, bármi is legyen az, nem a szétválást, hanem az Össze húzódást, mágnetikuságot, mágikusságot képviseli, azaz a teremtés könyvtárának őre és gondozója.