Augustus elsejei gondolatok

Nincs szükségem a továbbiakban arra, hogy bármilyen "szektához", "nyájhoz", "guruhoz" tartozzak. Mindegyik szabályokhoz köt, feladatokat ad, az elvégzett leckéket értékeli, időnként kioktat. Eldönti, hogy alkalmas vagyok, vagy sem az általa helyesnek ítélt célok megvalósítására. Ha megfelelek a "követelményeinek" biztat, csak így tovább. Leköti az időmet, energiámat saját céljai megvalósítása érdekében. Ha úgy ítéli meg, hogy nem vagyok elég szorgalmas, alkalmazkodó, akkor egyszerűen elengedi a kezem, nincs többé szüksége rám, marad még elég birka a nyájban. A nyájának összetartását "terelő pulikra" bízza, akiket "jutalomfalatokkal" etet. Ez a felismerés nem jött magától, ehhez látnom kellett a "megvezetettek" némelyikét, akik önállóságukat feladva próbálnak valamilyen kapaszkodót, mankót máshol találni, mert nem bíznak eléggé saját magukban. Elfelejtenek ÉLNI, mert azt nem tanították meg nekik, és saját korábbi tapasztalataikból sem vonták le a tanulságot. Ezeket az "útkeresőket" lehet mindenféle ígéretekkel megnyerni, manipulálni, kihasználni. Ha valaki ezekkel szembesíti őket, azt személyes támadásnak, kioktatásnak veszik ahelyett, hogy végig gondolnák azt, hogy mit fektettek bele, és mit kaptak ebből vissza.