Érkezés az újba

Őszinte leszek magammal. Ez a legnehezebb, bevallom. Másokkal tudunk őszinték lenni, s ami még könnyebb: másoknak tudunk tanácsot adni. Csak saját magunknak nem merjük bevallani vagy felvállalni azt, amit a szavak súlya jelent.

Van egy jól fizető állásom, ahol megbecsülnek, de nem szeretem.
Szép ország, ahol élek, és megtanulhatom az itteni nyelvet is, de... nem erre vágyom.
Kedvesek az emberek és mindenki barátságos, de túl, túl materialista körülöttem minden(ki).

Nem is folytatom, mert máris kezd billenni a mérleg. Tudom, hogy változtatnom kell, mert nem azért jöttem a Földre, hogy örökké elégedetlen legyek magammal. Mert most az vagyok. Elégedetlen, hiszen belenyugodtam a kényelmesbe, abba, amiért sokan egész életükben csak küzdenek.

Persze lehet, hogy ebből (is) kell valamit tanulnom. Most úgy érzem, hogy a legfontosabb tanulnivalóm itt az lehet: hallgass a szívedre, és menj oda, ahova szíved és lelked irányít! Csináld azt, amit szeretsz, mert erről szól az élet.

Egy ideje tudom, hogy dolgom van itt a Földön. Hogy érzek magamban egy üzenetet, mintha lenne ott egy lezárt boríték, amit fel kell bontani, és fel kell olvasni a tartalmát. Furcsa érzés.
Egy ideje érzem, hogy segítenem kell a szenvedőknek tanulni. Hogy megtanulják azt a leckét, amiért szenvednek. Hogy megértsék a Lényeget, mert az a szenvedés feloldásának kulcsa.

S egy ideje azt is tudom, hogy ezt nem itt, nem a franciáknál fogom tudni elérni. Hogy mi tart még itt? Jó kérdés. Mennék, csak nem tudom, merre. Talán vissza, talán előre. Talán a vissza az előre?

Most találkoztam az Új Energiával, és ez még nem is volt igazi találkozás. De érzem, hogy ezzel van dolgom. Kíváncsian, csodálattal és őszinte ragyogással élem meg ezeket a napokat, és érzem, hogy közeledek a Megértés felé. Most úgy gondolom, a gyógyítás érdekel, a gyógyítás terén szeretnék tovább "mozdulni", de mivel ez a terület teljesen új számomra, tanácstalan vagyok.

Szóval a nagy kérdés: merre tovább?