Egy év

Az ember éli napjait, gyakran nem is tudja, hogy valójában mi történik vele, milyen folyamat zajlik éppen benne, vagy körülötte, csak morzsolja az egyhangú, vagy némi változatosságot hordozó napokat tudatlanul és tudattalanul belefeledkezve a napi gondokba, bajokba, vagy jó esetben örömökbe.

Ám bármennyire is belefeledkezik valaki a mindennapok mókuskerekébe, azért előbb-utóbb valahogyan mégis csak felülről, kívülről rápillant az életére, s valamiféle értelmet nyernek az addig észrevétlen, vagy érthetetlen dolgok, jelek, folyamatok, s egyszer csak valamiféle rend, nyugalom, bizonyosság alakul ki benne, az életében. Innentől pedig szép lassan megérti a vele történt eseményeket, jelentősége lesz minden, addig észrevétlen apró kicsi jelnek. Szóval szép csendesen ráeszmél az ember, hogy vezetve van, az útját járja, akár tud róla, akár nem.

Én sajnos a „vak egerek” csoportjába tartozom akkora egóval, hogy „ő urasága” örökkön örökké elnyomja a bensőm csendes suttogását, s csak megyek, rohanok ész nélkül előre, bután, tudatlanul, a szellemi irányítás, a belső tudatosság nyomait sem mutatva. Ennek ellenére sorsom valamiért még is megkegyelmez nekem, s olyan végtelen szeretettel, bizalommal, soha nem múló türelemmel terelget, vezet az utamon, hogy hálán kívül mást nem is érezhetek vele kapcsolatban.

Tájékozatlan kis elmémmel idén nyárig arról sem tudtam, hogy létezik új energia, s ebből adódóan a régit sem minősíthettem régiként. De sorsom úgy döntött, hogy eljött az ideje, hogy tudomást szerezzek róla, mármint az új energiáról. Az idei nyár tehát a vakságom felszámolásának kezdőpontja.

Ezen folyamat első lépéseként egyik pillanatról a másikra Egyiptomba, a Sínai hegyekbe utazva eltöltöttem ott egy hetet terv, szándék és racionális cél nélkül, csak úgy, a pillanatnyi hóbort, sugallat hatására. Valahogyan innen, 2009 júniustól datálódik az én más életem, a szemem felnyílása, a tudatom lassú ébredezése.

Már ott, Egyiptomban rendkívül zaklatott lettem, s ok nélkül hullottak a könnyeim, hogy soha többé nem láthatom az én meseszép őshazámat, a szívem, lelkem szárnyalását biztosító gyönyörűséges igaz világomat. Talán nem érdektelen, hogy jó három éve, amikor minden összeomlott körülöttem, s cél és értelem nélkül lődörögtem itthon, túlélni önmagam, Egyiptomba menekültem. Sorsom kegyéből most harmadszor jártam ott, s mindannyiszor elvarázsol ez az ország, valami megfoghatatlan erő húz oda engem. Most, mikor visszajöttem, a korábbiaktól eltérően valahogyan keresni kezdtem az utazásom okát, mert pontosan éreztem, hogy nem véletlenül jutottam ismét oda.

Ezzel indult el egy máig tartó folyamat, amelyben a sorsom vezet engem, leggyakrabban az interneten keresztül kezembe adja, szemem elé hozza az aktuális információkat, a tudni és tanulni valókat. Mondanom sem kell, hogy az egyiptomi út ötlete is a neten való bóklászás eredménye volt, majd az utazásom okának kutatása során valahogyan megragadt elmémben Kryon neve, valaki említette, s erre elkezdtem a neten Kryont keresni. Addig azt sem tudtam, hogy entitások üzeneteket küldenek, csatornáznak. Elkezdtem a neten fellelhető közvetítéseit olvasni, s mivel alapos, s kissé hitetlen vagyok, 1997-től kezdődően az utolsó csatornázásáig felfaltam mindent, majd törvényszerűen végigolvastam Tóbiás valamennyi Bíborkörös közvetítését, aztán következett Adamus Saint Germain. Az én türelmetlen, mindent azonnal tudni akaró elmém s kissé megszállott mentalitásom időt sem hagyott a lélegzetvételhez, több ezer oldalon rágtam magam keresztül pár hónap alatt augusztustól októberig.

Megleptek, megzavartak az olvasottak, nem tudtam, hogy most mi igaz abból, amit eddig Müller Pétertől s másoktól olvastam. Gondom volt azzal is, hogy a meditációt, a különböző technikákat kivetni való régi energiás butaságnak minősítették, s nem tudtam, mi az igaz, mi a hamis, hol is a valóság. Aztán persze az olvasottak szép lassan leülepedtek, kikristályosodott bennem mind az, amire nekem a személyes fejlődésemhez szükségem van, megnyugodtam, lehiggadtam, s ma már tudom, hogy mikor mi zajlik bennem.

Gyakorlatilag felölelte az egész nyarat és az ősz elejét, mire képbe kerültem, megértettem, hogy mi zajlik bennem már hónapok óta. Azt már Kryon olvasása közben, valamikor nyár végén éreztem, hogy az új energia hatalmas áradattal birtokba vesz, produkáltam a Tóbiás által jelzett tünetek zömét, s csak ámultam és bámultam, hogy mibe csöppentem. Kryon olvasása közben az apróbb váll, fej, és hát fájdalmakat, s egyéb testi tüneteket is megéltem.

Ekkor értettem csak meg, hogy korábban, - úgy idén márciustól, - mi volt az a fékezhetetlen, kezelhetetlen hatalmas energiaáramlás, ami minden előzmény nélkül érkezve, majdnem szétfeszített, idegessé, izgatottá tett, s hatására csak nyugtalanul sisteregtem, rohangáltam, hangoskodtam, értelmetlenül nevetgéltem órákon át, míg végre teljesen kifáradva, kimerülve lecsendesedtem. Nagyon zavart akkor ez engem, nem értettem, hogy mi történt velem, mitől váltam ily lehetetlenül viselkedővé, de ellene semmit sem tehettem. Most tudtam meg, hogy ártatlan kis mantrázásommal tudatlanul magamba zúdítottam az új energiát, amivel akkor még semmit sem tudtam kezdeni.

Ma már persze pontosan érzem, hogy mikor érkezik egy energia, tudom már kezelni, a földanyába továbbítani, vagy az univerzumba juttatni. Nem ijedek meg, ha bezúdulva hatalmas energia mennyiség a korona csakrámat kitárja, vagy a testemet kellemes, vagy épp kellemetlen bizsergés közben bárhol átalakítja. Ma már nem hogy feszültté, hanem sokkal inkább derűssé, szinte boldoggá tesz, amikor belém áramlik az energia. Azóta már sok minden más is megváltozott az életemben. Megnyugodtam, lehiggadtam, néha pihenőt is tartok, s nyitottan várom az érkező ismeretek, az új jeleket.

Csupán a múlt hónapban jöttem rá, hogy hanganyagok is léteznek, s azóta hallgathatom Kuthumi mestert és Mária Magdolnát befogadva a tűzkapuk és levegő kapuk érkező energiáit, végigélve a fénytesteim aktiválását. Néhány honlapon rendszeresen fenn vagyok, a Fénymunkások, az Espavo, Az új energia, a Kristálycsakra napi olvasója vagyok, s mára már „naprakész” információkkal rendelkezem.

Mondanom sem kell, hogy nyilas voltomat megerősítve minden újra nyitott vagyok, így bennem ugyan fel nem merül, hogy maradnék a fenekemen, dagonyáznék tovább a régi, megszokott életemben, hanem épp ellenkezőleg, minden porcikámmal alig várom, hogy történjék velem valami, haladhassak, szaladhassak, szárnyalhassak, tegyek minél többet és jobbat, s minél hamarabb alkalmassá váljak a tanításra, a fénymunkás létre. Szerencsére mérhetetlen kíváncsiságomat és türelmetlenségemet ismerve sorsom néha meg, megállít, s nyugalomra, türelemre int, így rendre hétvégenként a családom körüli teendők kis időre eltérítenek az oktalan habzsolástól, a fékezhetetlen tudásszomjtól, akarástól.

Végül is végigolvasva Kryon, Tóbiás, Adamus, Kuthumi, Mária Magdolna, Hiranus és a többiek közvetítéseit s felzárkózva az aktuális eseményekhez, történésekhez szép lassan megértettem, hogy ez a folyamat, az új energia már évek óta hat rám, csak én semmit sem tudtam róla. Betekintve a változásom, az új energiás létem lépcsőfokaira, állomásaira, talán ekképpen tudnám lajstromba szedni azokat.

Elégedetlenség, befelé fordulás, emberkerülővé válás, hiányérzet 2005 előtt
Házasság felbomlás, egyedüllét, sorsforduló, útkeresés 2005 nyár - 2008 nyár
Testi, lelki tisztulás, méregtelenítés 2008 nyár
Meditációs kísérletek, jóga, önismeret 2008 ősz
Új energiás tapasztalatok 2009 tavasz
Új energiás ismeretek, tudatos figyelem, tanulás 2009 nyár

A kis lajstromból látható, hogy jó öt éve hat rám az új energia. Mivel gyengéd figyelmeztetések rám nem hatottak, meg sem hallottam azokat, így 2005-ben egy hatalmas mennydörgéssel bekövetkező sorsfordulóval röpített ki a sorsom a megszokott, komfortos börtönömből. Ekkortól éltem meg a mindent elveszítek állapotát, érett fejjel teljesen új alapokra kellett helyeznem az életemet, a kapcsolataimat, a munkámat, megváltozatva a céljaimat. Mindent újjá kellett építeni, akár akartam, akár nem, változtatni kényszerültem.

Pontosan három évet fordítottam a keresgélésre, az önmagam és az utam megtalálására, az új életben a helyem elfoglalására, valamiféle komfort kialakítására. Ekkor kezdődött a máig véget nem érő vizsgálódás hol egyedül, hol külső segítséggel, hogy ki vagyok, milyen vagyok, mi miért érkezett hozzám, mi miért történt, s történik velem, miből mit tanulhatok? Mi az utam, merre haladok?

Ebben a közel sem habkönnyű, jelentős sorsfordulót tartalmazó életszakaszomban a legeslegnehezebb feladat önmagam elfogadása, megszeretése volt. Ez bő négy évet felölelt, s még most is nagyon ébernek kell lennem, hogy ne marasztaljam el magam minduntalan. Az még a jövő feladata, hogy abbahagyjam a rossz tulajdonságaimmal való hadakozást, azokat is utam elengedhetetlen eszközének tekintsem.

A következő változás 2008 nyáron, a visegrádi léböjtkúrán következett be, ahol olyan energiák érkeztek, (Dobogókő kvantum kapunyitás) melyek hatására felszínre került az ezoterikus érdeklődésem. Onnan egyenes út vezet napjainkig, mert szép lassan felkeresett minden, amire szükségem van, úgy a tudás, mint az emberi kapcsolatok. Ma már szépen körvonalazódnak a feladatok.

Természetesen közel sem tekinthető sorsfordulónak, de mindenképp lényeges az idei, 2009 év nyara, amikor kinyílt a szemem, rájöttem arra, hogy évek óta valójában mi történik velem.

Az elmúlt egy év hatalmas változásokat hozott az életemben, talán többet, mint a korábbi pár évtized együttvéve. Az idő eszeveszetten felgyorsult, rengeteg dolog történt, történik nap, mint nap, s valahogyan furcsa módon eltávolodott tőlem a közelmúltam is. Pát héttel, hónappal ezelőtti események már végtelen távolinak, tőlem idegennek tűnnek, sőt néha hónapokkal ezelőtti döntéseimet, cselekedeteimet, főleg az érzéseimet oly idegenül szemlélem, mintha egy másik életemben, egy másik dimenzióban tettem volna azokat a dolgokat, éltem volna meg azokat a fergeteges érzéseket, amihez ma már közöm sincsen. Szinte csodálkozom, hogy ez csak egy-két hónapja, legfeljebb fél éve történt.

Ebben az időszakban kezdtem meditációs próbálkozásaimat is, de kezdetben makacs kicsi elmémmel folyton-folyvást hadakoztam. Olyan görcsösen akartam elcsendesedni, megszabadulni a gondolataimtól, hogy esélyem nem volt a belső suttogások meghallására, a bensőmmel való kapcsolat felvételre. Meditáció helyett a nagy akarásommal elértem, hogy elkezdett éktelenül zúgni a fülem, így egy időre felhagytam a meditációs kísérleteimmel.
Aztán az idén az ezoterikus fejlődésem is nekilendült, szinte észrevétlenül. A korábbi eredménytelen küszködés után most olvasva, hallgatva Kuthumi és Mária Magdolna üzeneteit, azonnal, mindenféle erőfeszítés nélkül egybefonódom a bensőmmel, könnyedén kapcsolódom a felsőbb énemhez. Ma már azzal hízelgek magamnak, hogy egyre gyakrabban érzem, meghallom, hogy mit kell tennem. Bár az én bensőm, (felsőbb énem, lelkem, szellemem,) nem túl közlékeny, elsősorban nyugalomra int, vagy bíztat szeretettel, hogy ne legyek kishitű, jó úton járok, ha eljön az ideje, amire szükségem van, mindent megélek. Érzem a szeretetét, a gyöngéd támogatását.

Közben kapom sorban a sorsom ajándékait kéretlenül is. Szerencsére én mindig is végtelenül szerettem Földanyát, s feltétlen bizalmamat is élvezte, így hiába kellett komoly anyagi veszteséget is elszenvednem, szent meggyőződésem volt, hogy a földi létem megfelelő anyagi körülmények között biztosítva van, nem aggódtam s nem aggódom a jövőm miatt, valóban jól le vagyok földelve.

Az életem más területen is gyökeresen megváltozott. Úgy épp egy éve írni kezdtem, most készül a harmadik könyvem. Az első kettő önmagam megismerését, elfogadását szolgálta, de hitem szerint a jelenleg írt harmadikban már képes vagyok másoknak valami jót is átadni, az eddigi kritika helyett a szeretet szaván szólni, az emberi kapcsolatokban, reakciókban meglátni a szépet, megtalálni mindenben a hasznosat, a nemeset, az előrevivőt. Tudom jól, hogy majd akkor válok valóban íróvá, ha annyira tudom szeretni az embereket, mint Müller Péter teszi, vagy mint Steinbeck a „Kedves csirkefogók”-ban. Amikor majd képes leszek a szerencsétlen sorsú, a társadalom peremére került emberekben, vagy a romboló lényekben is meglátni az igaz embert, az értéket, a szerethetőséget, akkor én is igaz író leszek. Most még tanulok, próbálkozom, nagy szerencsémre és igaz örömömre a bensőm vezeti kezemet, írás közben kitárja lelkemet.

Én, aki korábban irtóztam az érintéstől, masszőr tanfolyamokat végezve csak úgy, szeretetből megmasszírozom az ismerőseimet megsimogatva, megcirógatva, feltöltve őket energiával, szeretettel, kis vidámságot, derűt hozva az életükbe.

Nyugtalan, türelmetlen lényem is változik, kissé lehiggadtam, valamiféle harmónia, derű, nyugalom leng körül, belső erő árad belőlem. Egyre gyakrabban vagyok csak úgy, ok nélkül boldog, kiegyensúlyozott. S megtalálva az egyedüllétben a teljességet, mikor már nem is kerestem, egyszer csak társra leltem, akivel tiszta szeretetben sok-sok örömet adva és kapva kölcsönösen beragyogjuk egymás életét.

A jellemem is formálódott. A korábbi piszkálódó, szurkálódó, örökké kritizáló, emberkerülő mentalitásom tovaszállt, a magam, s a környezetem nagy örömére megértőbbé, elfogadóbbá váltam, s valószínűleg a beáramló női energiák hatására, bújós, simulós, női énem is feltámadt hamvaiból, s szép összhangba kerültek bennem a feminin és maszkulin energiák.

Zárszóként elmondhatom hát, hogy életem nagy kegye, hogy kinyílt a harmadik szemem, s 58 évesen tele hittel, reménnyel, optimizmussal, saját magamba és az emberekbe vetett bizalommal, azzal a meseszerű feltétel nélküli szeretet áramoltatásával tudatosan átélem azt a varázslatot, ami velem nap, mint nap történik. Mindemellett persze jól tudom, hogy a fejlődésem legelején járok, de ezek a pozitív folyamatok olyan örömmel töltenek el, hogy tiszta szívvel, s nyílt lélekkel nézek a további átalakulás, változás elé.

S egy kis adalék, olyan hab a tortán ráadás. Hárman indultunk el 2008 nyarán Visegrádon, mindhármunk a saját útját járva nyitott az új energiára, mindhárman egy év alatt megtaláltuk a párunkat, sőt közülünk a legifjabbat, az én kicsi leányomat anyjául egy érkezni vágyó lélek választotta, így boldog kismamaként élete párjával most készül áldást kérni frigyükre. Ilyen csodálatos hát az új energiában nyitott szemmel létezni.