Létező történetek - Átcsúszás

Átcsúszás

Nagyon jól haladt a tanulmányival, a legjobbak közül is kiemelkedett. Büszke volt magára, tanárai és társai is felnéztek rá. Ami néha kiváltotta neheztelésüket a rendkívüli merészsége volt. Félelem és óvatosság nélkül vetette bele magát minden új dologba.
Most egy kicsit óvatosabb volt, nem is szólt senkinek. Csendben bezárkózott a szobájába és a körültekintően felépített, annyiszor végiggondolt lépéseit elkezdte végrehajtani. Nagyon jó haladt, mélyről halvány sejtelem rezgett át rajta, és egyből tudta, hogy átlépett egy határt és innen már nincs visszaút. Érezte, hogy baj van, de már nem tehetett semmit. Egy pillanat múlva a kétely úgy markolt szívébe, hogy eszméletét vesztette.

Ahogy kezdett magához térni, tudata lassan átlényegítette testét. A benne szétáradó nyugodtság hatására, érzékelése gyengéden olvadt egybe a külvilággal. Idegennek tűnt a környék, még nem járt itt. Nyugalommal töltötték el a parkban lévő fák, ahogy egymást simogatva járták táncukat. A park mélyén érdekes, soha nem látott szerkezetek között gyerekeket pillantott meg. Mindig szerette őket nézni, ahogy mérhetetlen tudásvágyukkal pillanatokon belül képesek voltak környezetüktől mindent magukba fogadni.
Csendes remegés futott végig egész testén, mikor soha nem látott embereket pillantott meg. Nem akart hinni a szemének, először azt hitte a képzelete játszik vele. Valóság volt, minden porcikájában benne rezgett az a soha nem érzett sugárzás, amit kibocsátottak magukból.
Első döbbenetéből visszatérve, jobban megnézte őket. Be voltak falazva, nem értette, hogyan lehetséges ez. Az erős mesterien felépített falakon néha, apró rések keletkeztek, melyek gyors tapogatózás után rögtön össze is záródtak.

Lassan kúszott tudatába, valamilyen messziről jövő nagyon erős rezgés, majd elcsendesedett, és ekkor vette észre, hogy ezeknek az emberek a szája mozog, pedig nem is esznek semmit. A szájukból furcsa rezgések jöttek ki, melyek olyan értelmetlen kuszaságban hömpölyögtek felé, hogy nem értett belőlük semmit.
Oldalt pillantva egy másik emberre lett figyelmes, amelyik egy aranyos gyerek felé fordult, lassan szétnyitotta gondosan felépített burkát, és hirtelen hihetetlen erősségű fájdalmat zúdított szegény megszeppent gyerekre.
Újabb felismerés lepte meg, nem értette mit mondanak. Az elméjükből kiáradó beszédjük olyan gyors, értelmetlen és kusza volt, hogy nem lehetett érteni belőle egy szót sem. Nem is beszélve arról, hogy egy pillanatra sem tudták abbahagyni azt a folytonos értelmetlen locsogást.
A körülötte hömpölygő rengeteg élmény, lassan kezdte elveszíteni valódiságát. Az egyre halványodó érzékelése, tudatára ébresztette, hogy mi történt vele. Újból a bizonytalanság érzései kerítették a hatalmába. Kétségbeesése lassan oszlott, amint megérezte, hogy mit kell tennie. Ekkor már maguktól haladtak a események. Az izzás belülről indult és pillanatokon belül szétáradt az egész testében. Pár pillanat után, olyan hirtelen lobbant el, mint egy meggyújtott gyufa lángja.

Ha lett volna lehetősége hátrapillantani, csak egy marék hamut látott volna maga után.

Létező