Létező történetek - Ébredés

Ébredés

Nehezen tudott elaludni, sokáig forgolódott. Mindig volt valami baja, hol a párnát, hol a paplant lökdöste ide-oda. Pedig azok a puha és könnyű tollak igazán kitettek magukért, nem rajtuk múlott, hogy nem tudták könnyedségükkel álomba ringatni őt.
Figyelme, teste különböző pontjaira siklott, ahol furcsa bizsergést, remegést és nyugtalanságot érzett. Az igazi bajt a fejében folyamatosan zakatoló gondolatok jelentették. Olyan erőszakosan nyomultak fejében, hogy nem volt képes egy épkézláb történést végigvezetni elméje labirintusában. Ami tisztán jött és maradt, abban sem volt semmi köszönet. Határozottan terpeszkedve töltötte ki fejét és furcsa fájdalmas hasításokkal, egyre mélyebbre véste bele magát elméjének rétegeibe, az őrületig fokozva az értelmetlen eseménysor láncolatát.
Néha sikerült visszagondolni az egész napjára, bár nem volt elragadtatva tőle. Ahogyan attól sem, hogy az életére visszatekintve tapogatta cselekedeteinek láncszemeit. Annak ellenére, hogy megvolt mindene, nem tudta élvezni azokat a dolgokat sem amivel rendelkezett. Ha egyedül volt, nem találta a helyét és unatkozott, ha társaságban volt, akkor legtöbbször magányra vágyott. Az idő könyörtelen kereke lassan halványodva törölte ki elméjének fájdalmas zakatolását és mély álomba zuhant.

Fázósan ébredt és remegve húzta össze magát egy papírdoboz kemény lapjain. Fájt minden csontja a teljesen átfagyott zsibbadt testén. Iszonyatos bűz áradt mindenhonnan. Elméje lassan fogta fel a valóságot, de érzékszervei minden kétséget kizáróan közvetítették számára a tapasztalásokat. Nem volt benne sem unalom, sem elkeseredés.
Az üresség teljesen átjárta és a hasában kikötve követelte jussát, a legyengült és kiszáradt testében. Megpróbált felállni, de remegő lábai rongybábuként csuklottak össze alatta. A fejébe visszatérő gondolatok halvány emlékképeket villantottak fel benne. Az álmai, azok a csodálatos álmok melyekre már úgy vágyott, hogy fizikai formát öltve, fájdalomként töltötték ki testét.
Egy házikó, egy meleg kis kuckó is elég lenne. Az étel, ami lehet bármilyen, csak érezze a jóllakottság csodálatos érzését. A mennyek ajándéka az a sok csodás illat és íz, és minden egyes falattal elönti az érzékszerveinek varázslatos világának játéka. Az igazi legnagyobb álma, egy igazi ágy, mely a meleg kuckójában várja, hogy egybeolvadjon vele. A mámoros süllyedés a puha párnák közé, a puha paplan érintése, mely úgy takarja be testét, mintha angyalok lágyan hozzásimuló szárnyai lennének.
Halvány emlékképeinek foszlányai újra táplálták benne azt a tüzet, melyet vágyódásainak heve, izzásban tartott. Álmai a túlélést jelentették neki, ebben a kegyetlen és nyomorult világban. A betegségeire gyógyírt, rettenetes fájdalmaira enyhülést, éhségtől és szomjúságtól meggyötört testének reményt adott minden pillanat, melyet a vágyaival töltött. Minden este a lelkében izzó vággyal feküdt, hogy reggelre egy varázslatos csodával ébredhessen.

Könnyebben ébredt, mint szokott. A fejében már nem zakatoltak a fájdalmas gondolatok. A testében sem érzete azt a furcsa feszültséget, mellyel képtelen volt, bármit is kezdeni. Egy pillanatra elcsodálkozott, a megjelenő ürességen, és a testén végigfutó nagyon kellemes nyugodt érzésen. A fejében megjelenő szokásos gondolatfolyam helyett, az egész testével egyszerre felfogott, leírhatatlan érzések kerítették hatalmukba. A távolból, lassan szivárgó friss reggeli illata, testén végighaladva, lényével eggyé válva, töltötte ki üresen korgó hasát.
A teste egy nagy érzéssé változott, mely kitágulva egybeolvadt, a puha ágy kellemes meleg ölelésével, az illatos párnák lágy simogatásával és az angyalszárnyként betakaró paplan, kellemes hűvös érintésével.

Létező