Létező történetek - Nemzedékeken át

Nemzedékeken át

Sok mindenre emlékezett a gyerekkorából. A legerősebb töltéssel rendelkező emlékei mindig fájdalommal töltötték el. Igyekezett jó gyerek lenni és megfelelni szülei elvárásainak. Sokszor érezte úgy, hogy sikerül is. Sajnos az elmaradt dicséretek hiánya, olyan mély kételyeket ébresztett benne, hogy a magabiztossága, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tova is szállt. Soha nem tudta biztosan, hogy szülei hűvös távolságtartása, személyének vagy cselekedeteinek tudható be. Az érintésre, ölelésre és simogatásra való vágyakozása végigkísérte egész gyermekkorát.
Ha sikerült is szüleinek, néha egy meghitt érintés vagy simogatás, a belőlük előtörő erőszakos durva szavak teljesen szétzúzták, a boldogságban fürödni készülő törékeny érzelemvilágát. Néha kedves szavakat is sikerült kipréselni magukból, de egy-két fülessel, vagy durva hátbavágással, pillanatok alatt képesek voltak megtörni, a boldogság érzésének induló lendületét.

Mire felnőtt, kellőképpen megkeményedett a szíve, és hűvös eleganciával, biztos módon tudta kezelni érzelmeit. Büszke is volt magára, ahogy környezete irigykedve nézte határozottságát és keménységét. Minden kritikus helyzetből keményen kivágta magát. A gyengédséget igénylő helyzeteket is gond nélkül oldotta meg, mindig volt egy kemény biztató szava és egy határozott vállveregetése, amivel kezelte a szeretet kifejeződéseit. Néha halvány kétely ébredt benne a szeretet kifejezésével kapcsolatban, de sikeres és határozott életvitele elfeledtette vele.

Rövid idő alatt nagyszerű társat talált magának. Határozottságban és keménységben vetekedett vele. Jól meg is voltak és hamarosan összeházasodtak. Olyan olajozottan haladt élete ritmusa, hogy már nem igen jöttek elő gyermekkori emlékei sem. A tökéletes tudás és élettapasztalat biztonságával élték életüket. Nagyon jó életkörülményeket teremtettek maguknak és úgy döntöttek, hogy már gyereket is vállalhatnak.
Hamar terhes lett, és gyönyörű fia születet. Nagyon szerette, mindent megtett érte, megállás nélkül tett-vett, nem volt egy szabad perce sem. Ahogy szaladtak az évek, fiát szeretetben, keményen és nagy gondossággal nevelte. Jól tudta, hogy nagyon jó szülő, mert mindent megtett a gyerekért, ami tőle tellett. Néha ugyan látott fia szemében, egy kis vágyakozó sóvárgást, de hamar túllépett rajta, mert biztos úton haladt. Elégedett volt magával és az élet egy pillanat alatt elröppent.

Közeledett a hétvége és a fiát várta a családjával. Boldogság öntötte el, mikor megérkezett az unokájával. Repdeső szívvel nézte, hogyan teszi meg első lépéseit a szoba hatalmas szőnyegén. Mindenki örömben úszott az esemény láttán. A fia határozottan felállt és keményen vállon veregette a csöppséget, hogy nyomatékot adjon szeretetének.
Ez a látvány elindított benne valamit. Szívébe fájdalom hasított, életének minden élménye, egy szempillantás alatt zúdult rá. A gyermekkori emlékekkel sem állt meg a folyamat, tisztán tudatába került a szüleinek és az ő szüleinek az érzelem világa, melyet kíméletlenül és tudatlanul adtak tovább egymásnak nemzedékeken keresztül.

Könnyes szívvel és fájdalommal telten szívta magába az új felismerést, mely számára sajnos túl későn érkezett, mert ezt már nem adhatta tovább senkinek.

Létező