Látomások - Gyermeki szív

Gyermeki szív

Nagyon várta már a szeptembert, hogy elkezdődjön az iskola. Könnyen tanult, mert nagyon szerette volna magába szívni a körülötte létező világot. Már nagyon jól ismerte az ABC-t, és elég jól elboldogult a számokkal is. Vágyakozása nagyon mélyről fakadt és nem tudta kielégíteni semmivel. Szerette volna saját korosztályát is jobban megismerni, de sajnos kevés gyerekkel került kapcsolatba. Otthon a nagyszüleivel élt, és hasonló korú gyerek nem nagyon lakott a környékükön. Inkább idősebb emberek vették körül.

Alapvetően mindig boldog volt és szerette volna ezt a boldogságot megosztani másokkal is. Sajnos igyekezete hiábavalónak bizonyult, mert olyan áthatolhatatlan fal tornyosult közte és a felnőttek között, hogy lehetetlenség volt, akár egy szemernyi rést ütni rajta. Kevés dolgot volt képes felfogni a felnőttek viselkedésében. Hatalmas erővel rendelkeztek, és teremtő képességük is olyan célirányos és erős volt, hogy teljesen ámulatba ejtették a cselekedeteikkel. Azt viszont egyáltalán nem értette, hogy miért nem örülnek az általuk megteremtett dolgoknak. Felfoghatatlan volt számára, a felnőttek magányos zárt világa, mely megfosztotta őket a belső nyugalom és teljesség egészétől. A valóságtól elfordulva, egy teljesen fordított világban éltek, melyet felfogni és megérteni még így sem voltak képesek. A bezártságuk hatására megjelenő fájdalmaik és kudarcaik sem voltak képesek ráébreszteni őket valóságukra.

Érezte a rá nehezedő nyomást, ami arra kényszeríttette, hogy látásmódját feladva belépjen a felnőttek zárt világába. Látszólagos magányosságát, mindig hatalmas erejű rezgések töltötték ki, melyek természetüknél fogva kizárták a teljességtől való elzáródást.

Órákig képes volt nézni azt a csodálatos világot, ahogyan saját végtelen valósága, összekapcsolódik a többi ember valóságaival. A saját világa oly könnyen kezelhető, képlékeny és korlátlan volt, hogy a távolság sem korlátozta az érzékelésében. Ugyanolyan tisztán érezte a bolygó másik felén síró gyermek érzelmeit, mint a nagymamája aggódását. Minden fájdalom és érzelem megtapasztalása és elengedése gyengéd harmóniát hozott számára. Nagyon boldog volt és örömét tovább növelte, hogy az utóbbi időben a nagyszüleinél is gyenge változásokat figyelt meg. A zárt világukba való beolvadásának sikertelensége ellenére is, egy olyan folyamatot indított meg, mely falaik elvékonyodásával járt. Jó érzéssel töltötte el az a lehetőség, hogy hozzájárulhat a nagyszülei zárt világának a felszabadításához.

Egyre sűrűbben érezte ezt a csodálatos érzést, melyben a pillanatokra felvillanó jövő képei, egy olyan valóságot vetítettek neki, melyben a gyerekek visszafordíthatják ezt a feje tetejére állított világot.
Egy olyan jövőt teremtve, amelyben az emberek a szeretet, béke és biztonság, egymás elfogadásának szellemében, kiteljesedhetnek a valódi világban, egyszerűen a gyermeki szív segítségével.

Létező