Áldás1

Áldás

Valahol a fenyvesekben
halk szél tolong ágak közt -
tapintja, meg hajlogatja,
kavardába rakja is már illatát.
Válogat és izgatott:
remegő keze áhitattól itatott.

Magamra öltve álmodom karácsonyom.
Súgom-búgom: szél vagyok.

Egyszer volt meg sokszor lesz
mesémbe itt beléphetsz:

Nézd!! Ilyen vagyok…
Álom, álom, édes álom
valósággá most csinálom.
Gondolkodám : s vagyon sok-sok csillagom.
Aranyzó fonállal most kötöm -
egyik a másik után csillámló szó-sujtás.

Közölhetnékem most lészen,
bármely pillanat osztható,
olyan sok vagyok: leszek anyám, vagy apám,
testvérem meg hazám, kedvesem, meg
szeretőm, kiskacsa, vagy zöld fűnyaláb,
délibáb, vagy füstfelhő, érték vagy
éktelenkedő…. hm….ahim…
sok-sok furcsa csíny.
Ez, meg az, meg ilyen, meg olyan,
csupa forgó fényes gömb:
sem csak, vagy csak
fenyőágra csilli-villi furcsa szín.

Ez karácsony – boldogságos
ajándékos, szerettető-szerető,
ölelő, meg mosolyos,
utcákon koszos emberlét
siratja magányát szerteszét,
pedig tudván tudhatod:
ő is ragyogó angyalként
feléd nyújtja mosatlan földi kezét,
s előcsalja, meg kicsalja:
vagyol te szerető nyiló szemmel
járó isteni lét.