Vers

A következő verset valamikor tavaly alkottam, amikor egy kicsit ábrándoztam és mivelhogy jön a tavasz, -nálatok már meglehet, hogy megjött, de itt svédország e részében még csak most jön, a hóvirág is a múlt héten jelent meg- jön a szerelem ideje is.

Valahol Budán!
Lágy zene szól valahol Budán,
szerelmes ajkak
érintik meg egymást csupán.

~ Írta: Dhármá ~

Namaste!

Hold-dobogásban

Szikrázó éjben
Ezüst hold lobog
Tétova ábránd
Kószán kódorog

Hajnal pírban
Madár dal, csacsog
Fűszálon harmatcsepp,
Elpárolog

Dél tüze perzsel
Arany nap ragyog
Erdő mélyén
Hűs patak csobog

Est koronája
Szél szava susog
Lelkemben mélyéből
Hála fény csorog

Szikrázó éjben
Ezüst hold lobog
Száll a dallam
Repítenek dobok

ha kell, apró darabokra szétszedem...
elemzem minden mondatod...
ott foglak meg, ahol csak akarod...
(az első gondolatod nem mertem leírni, jó?)

Kegyetlen minden szavad,
hasít, mint penge, olyan fájdalmasat.
Nézem a sorok hosszát...
nem értem, miért e döngölő szigor…
vádolsz még mindig ezerrel...
nem értem, ha elment...
miért nem engeded el.
Menjen,
tudom szereted...
még most is, visszavonhatatlanul,
zúg benned minden húr…
ott belül üvölt a kín
ahogy tépi az ínt...
fogad csikordul,
mint rozsdás zárban a kulcs…

Ne féjl, létezem Most és Mindörökké...
mesék szavát adom Néked...
halvány mosolyát a Napsugárnak...
adom az Örök Idők szavát....
Létezem Mindörökké...

Keresed az Időben mosolyom...
az Idő csak illúzió...
a Tér játékaid színhelye...
odanézel, s nem látod önmagad...
keresed a meséket...
gyermeked halvány mosolyán át,
mint fátylon... látod az életed...
érzed minden rögét, göröngyét...
s csak remélsz,
hogy a holnap hamar véget ér.
Nem fog fájni a felismerés,
mikor lehull a fátyol szemed elől,

Prófécia 1

Prophezeiung 1
By Kibo_german Nov 23, 2011 - 5:38:37

Ford. duerer1

Prófécia 1

A Szellem látogat meg
és szól

Írj

E teher nyomaszt
Hogy a nyomás
Ne nőjön tovább szenvedésig
Leülök
Engedek
Várva az igéket
amelyek elérnek

Gondold meg
Hiszen
Intettünk benneteket
Újra és újra
És Én
Én is
Számos módon
Sokak által
Sok ajakról elmondtam
Az eljövendő dolgokat

És megcselekedte
A gonosz bestia
Hogy szavait szavaimhoz
Melyeket Isten gyermekeinek
Ajkára adtam
Toldotta
Hogy őket

11-11-11
EGY-SZERŰ IMA

Anya/Atya Istenem!
Aki a Lényem templomában Vagy!
Világegyetemünk MindentTudó Intelligenciája, a Szeretet Intelligenciája,
Aki megteremtetted ezt a világot, ezt a bolygót, és Aki megteremtett Engemet.
Szóljon hozzád imám, most!

Te Magad Vagy az Isteni Szeretet
Te, Aki elhoztad nekünk Földünkre a Természetet, az állatokat, a vizeket, elemeket és elementálokat, az Egyensúlyt még a Fény és Sötétség nevében is.
Köszönöm neked !

A szeretet megannyi dimenziójával töltötted be a Mennyeket és a Földet,

Isten áldd mg a magyart!
Jó kedvvel bőséggel,
nyúl feléje védő kar
mert békés minden néppel
Jobb sorsot él a nép
Jön rá sok víg esztendő
Megteremtette már e nép
a múltat s jövendőt.

Nem támad már szép hazám
ten fiad kebledre.
Veled a Szent szív dalát
együtt énekelje.
Ahogy járja útját,
vizek közt szigetre,
Évezredeken át
sok magyarnak lelke.

Őseinket flehozád kárpát szent bércére
általad nyert szép hazát
Bendegúznak Vére
s merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hós magzatjai
Felvirágozának.

Fodor Ákos

SOSE BÁND

a hang…
a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng szíved…

a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!

sose bánd azt,
hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

...míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén,
hol a hang meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér,

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Peonia:

Sárdobálás...iszap

Hányszor voltam tehetetlen?
Mennyi könny folyt értelmetlen...mert nem segít.
Vagy mégis?
Egyszer tavasz áradása, gyerekmackó bent a sárba'.
Egyszer szélvész fákon-ágon.
Sírok a halott gólyákon és emberek házteteje, összegyűjtött kis-élete.
Hová lesz?
Újra újra felkelek, tiszta padlón kerengek: mit tegyek?
Mit adjak? Mit adhatok?
Imáimat meghallod, tudom és jön majd válasz, járd csak körbe a szobádat, találsz paplant használatlant...
Mondd? Csak ennyit tehetek?
Meddig érnek a kezek?

Kertész Kata: Karmikus tánc

Voltál már papnő, és voltál már szajha
De lelked most már csak a fényt akarja!
Voltál már mártír, játszottál hőst.
Voltál már gyenge és hitted az erőst!

Ítélkeztél már és ítéltek el
De lelkednek most már csak a fény kell!
Játszottál Istent és ördögöt is
Kerested a poklot, de a mennyet is!

Átkoztál, áldottál, vettél és árultál.
Imádtad Istent és a gonosz erőt.
Játszottál vesztest és játszottál nyerőt!
Csábítón figyeltél, őszintén szerettél.

Szabó Lőrinc: Tao Te King

Pusztul, ami csak egy; vak, aki egynek
lát valamit;
védelem kell védtelen életednek,
s védekezik.

Gyöngeséged páncélt izzad magára,
mint a csiga;
száz karddal jár benned előre-hátra
minden vita.

Utak sara, vágyol a messzeségbe,
s bár itt maradsz,
felkapaszkodol a tipró kerékre
s vele szaladsz.

Olyan szennyes vagy, hogy neked a legszebb
a tisztaság,
s aki nem olyan, mint te, az se vethet
követ reád.

Minden erényed bűnben született és
bűn lesz megint,
de az akkordba a sokféle zengés

2010. augusztus 20-án déltájban

Jó volt a csend, de már hiányzik a szó.
Déli harangszó csendül,
lágy fuvallattól csak a levél rezdül.
Távoli gép zaja zörgeti az eget,
ültem már a napon épp eleget.

Elállt a szellő, a néma csendet
megtörve, a szomszéd invitál
egy vegán ebédre.

Ebéd után újra kinn a fényben,
újabb repülő tekereg a légben.
Újabb csend, ez sem jó.
megint hiányzik a szó.

Ez nem álom, ez a valóság.
Üres lett a csend, nem tölti meg semmi.
Mivé lettél EMBER?
Minden vagy, vagy semmi?

MINDEN IDÕK URA

Eljött hát, a Mi Idõnk!
Szólt az Örök Lélek.
Vérszövetség az erõnk

Ragyogja a Létet.

A Tudás szívedbe esett,
Kiválasztottad Magad,
Feszülsz a szakadék felett
Megalkotva az Utat.

Velem együtt szép vagy,
Máshogyan, de EGY vagy.
A végtelent, ha érzed,
A teremtést is tedd meg!

Érezd a közös létet,
AZ IGAZ EGYSÉGET.

Megváltjuk a Világot,
Azt is, aki lerántott.

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
Megcsodálni a fényt, s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
Átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
Hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e egy szempárból olvasni,

SÖTÉT ESZTENDŐK

Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.

Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.

Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
-kastélyt vehettem vón’
gyertyám fénye árán.

Kastélyt vehettem vón’
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.

Tehetetlenség

Mást érzek, mást látok,
képzeletem megcsal,
lebegek az ürességben,
az álló időt lesem,
kezem a földön,
lábam az égben,
szétszakadnék éppen,
a gravitáció megszűnik,
társtalanná válok,
örvénylek a fényben,
szállok az űrben,
visszatérni sem merek,
elszakadni sem tudok.

Elmondva pár szóban, mire vágynak sejtjeim,
Az emberi érzelmek legmélyebb szintjein,

Ahol nincsen más vágy, csak a létezés maga,
Ott hangzik el tisztán az ég hívó szava:

Élni és éltetni, ragyogni, hogy lássátok
Hogyan hívja létbe a fény a virágot.

Tükröződni tágra nyílt angyali szemekben,
S felolvadni végleg az igaz szerelemben!

Ami volt, az már nincs,
Ami van, abból jövő lesz.
Megmarad, mit az ember megtesz,
Gyermekei számára lesz az kincs.

Azoknak, akik jó anyák, és azoknak, akik egyszer jó anyák lesznek...

Mielőtt Anya lettem

Főzhettem magamnak meleg ételt.
Ruháim nem voltak pecsétesek.
Nyugodtan telefonálhattam.

Mielőtt Anya lettem,
Addig aludtam, amíg akartam, és nem izgultam milyen későn fekszem le.
Minden nap megfésülködtem, és fogat mostam.

Mielőtt Anya lettem,
Minden nap kitakarítottam.
Nem botlottam meg játékokban, és nem felejtettem el altatódalok szövegét.

Mielőtt Anya lettem
Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek e.
Nem gondoltam védőoltásokra.

Isten áldott , a magyar!
Jó kedvvel,bőséggel,
Nyúl feléje védő kar,
Békés minden néppel!
Jobb sors amit régen él,
Hoz rá sok víg esztendőt,
Megteremtette már e nép
A múltat s jövendőt!

Nem támad már szép hazám,
ten fiad kebledre,
Veled a szentSzív dalát
együtt énekelte.
Ahogy járta útját,
vizek közt, szigetre,
Ezeréleten át,sok
Magyarnak lelke.

Őseinek megbocsájtott
evvel tenmagának,
Köztük a nehéz sorsért
Apjának,anyjának.
Fájdalma feledve,
hisz átlényegítette!
Ezért kardját,a harcból,
Már múzeumba tette.

Cseh Ildikó:Ima Magyarországért

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

Nekünk magyaroknak, bűnünkül azt ródd fel,
Nem látjuk már egymást kulcsra zárt szívünkkel,
Ki szíve szavát
Most megfogadja
Kitaszítottságát is
Megkockáztatja.

Ha szívünknek szavát most meg nem hallgatjuk
Sötétségbe borul gyönyörű országunk
Fogd meg kezemet
Mennyei Sereg!
Vezessen utamon
Fény és a Szeretet.

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse....

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,

Körhinta

Drámák, színjátékok, harcok,
versengés, erőfeszítések,
berántanak, megpörgetnek,
féktelen körhinta az élet,

tervek, akarat és célok,
kudarcok, veszteségek, bukás,
fájdalom, harag és szégyen,
szenvedés, düh, hazug tagadás…

Van-e mód szabadon kiszállni,
míg vadul száguld a hinta,
vagy bárgyún várjuk a halált,
mely egy csapással megállítja?

Mindig kifelé próbáljuk,
s összezúznak az ütközések,
míg egyszer csak rádöbbenünk:
illúziók a sérülések.

Egyetlen út van csak, befelé:

Dal a jó emberekről

A jó embereket arról ismered meg

Hogy jobbá lesznek

Ha megismered őket. A jó emberek

Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert

Abból okul az ember, ha figyel

s ha mondanak is néki valamit.

De ők egyúttal

Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és

Azt akire néznek. S nem azáltal, hogy betevő falathoz

Vagy a fényre segítik, inkább

Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot

Megváltoztatva használnak nekünk.

Ha fölkeressük, otthon leljük őket.

Nem felejtik, tulajdon régi arcuk

ADJON ISTEN MINDENKINEK

Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörű-kék Itt az Ég.

Által-adni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog,
Más bánat, bú és más bajok.

Ady Endre:
SZERETNÉM HA SZERETNÉNEK

Sem utódja, sem boldog õse,
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok, így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden : önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
S lennék valakié.

http://www.youtube.com/watch?v=0SlKA2Rgq20&feature=related

VÁRTALAK

Vártalak.
Fájdalmas szárazságban meghasadt földrögként
hajnaltól alkonyatig
alkonyattól pirkadatig
figyeltem az eget
mikor jössz végre
mint enyhítő esőt hozó felhő
hogy életet adó könnycseppjeidben
mosolyogva feloldódjak.

Vártalak.
Mint gáttal kerített part
mely évszázadok óta kéri hangtalan
hogy a vihar korbácsolta hullámok
elárasszák s megérezze
a tenger hűs simogatását.

Vártalak
mint koldus a falat kenyeret
s korty vizet.

Vártalak
mert bennem megszülettél
s őrjítő erővel lángolt fel a vágy:

ANGYALOKKAL TÁNCOLOK

Sivatagi hőség
Perzsel az aszfalt
Galamb sétál át a járdán tikkadtan, szürkén pihegve
Zöld fényben lángolnak a fák
A szél a szoknyámmal játszik

Üres vagyok
Súlytalan
Lebegek
Vajúdva szülöm most új önmagam

De álmomban angyalokkal táncolok

Ismerős arcú hajléktalan fekszik a kopott padon
a több százéves fák alatt.
Reszketőn nyújtja felém tenyerét
Pénzt teszek bele, s közben megérintem kezét
A ködös szemekben parányi zöld csillag gyúl
S a mélyében meglátom Istent

A víz kékje hívogat

MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

http://www.youtube.com/watch?v=-MdhS2Fw_n8