Vers

Szándékosan kiürített érzelmek hatalmas kincses ládája.
Egy maszk, melyet felerőltetek gyermekien ártatlan orcámra,
Mely eltakar, s megvéd, mint pajzs a harcosokat a zord viadalokban,
Így indultam a nagy útra üresen, lélektelenül, teljes magányomban.

Édes méregcseppekkel csókolja a számat az élet,

Mind hazugságok, melyek máza beborítja lelkem…

E szépen daloló muzsika hangját nem tudom elengedni már,

Mélyen belém ivódott, mely boldogít, s egyben maróan fáj!

Mi vagyok, ha nincsen Más, ki rám nézve embernek lát?

Csak játék.
Nem vagyok irodalmi alkat, eddig azt hittem.

Versel és...

Regős Sziránszky József:

IMA ŐS ANYÁNKHOZ

Vész időkben éneklek,
Ég segítségét kérek.
Átok rajtunk megtörjön,
Ármány sárkány eltűnjön.

Hét világba felmegyek,
Jobban hallják az istenek,
Énekemet, dobomat,
Jó segítséget hozhat.

Jöjjön elő a világ szeretete!
Jöjjön elő nemzetünknek védőszentje!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!

Hét világot bejártam,
Ismert arcokat láttam.
Megszólítottam őket,
Rakjunk égi őrtüzet.

Őrtűz köré leültünk,
Messzire szólt énekünk,

Sólyomfi Nagy Zoltán

Visszavárnak csillagok

Szerelemben úgy lesz részem
Ha magam vagyok egészen
Ha magam végre megtalálom
Felismerem majd a párom

Igen, vagyok
és nem vagyok
szemem tükrében szemed ragyog
Igen, vagyok
és nem vagyok
arcom tükrében szép mosolyod

Boldogságban úgy lesz részem
Ha magam vagyok egészen
Ha magam végre megtalálom
Átölel majd boldogságom

Igen, vagyok
és nem vagyok
szívem tükrében Isten ragyog
Igen, vagyok
és nem vagyok
visszavárnak a csillagok

Teremtönk Univerzumunk,
Hozzád fohászkodunk,
Hald meg szavunk,
GAIÁÉRT földanyácskánkért,
Érte imádkozunk,
Szívünket felé kitárjuk igaz szeretettel,
Vétkeinket, melyeket ellene követtünk,
Őszintén, megbánjuk.
Ő értünk, él létezik,
Most, rázkódik, vajúdik,
Éltünk bölcsője, sírunk nyughelye,
Oh emberek értetek is szól imánk,
Maga az emberi lét forog kockán,
Ébredjetek, ébredjetek,
E bolygó nélkül nem létezhetek. ÁMEN.

Szilágyi Domokos:

Szerelmes vers a szabadsághoz

Utassy József:

             Zúg Március

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.

Mészáros Ferenc:

SÓLYOMHIMNUSZ

Szárnyak
nélkül béna a szeretet,

csillagfénytelenül
börtön a remény,

szikkadnak
gallyai Égigérő fának,

üresek
a fészkek lombja rejtekén.

Szarvas
csapásait ne a földön keresd!

Regős Sziránszky József

HADAK ÚTJÁRA LÉPEK

Csillagút porában
Fürösztöttem lelkem,
Holdnak tiszta fénye
Szárított meg engem.

Levedlettem bűnöm
Belső tisztulást érzek,
Szellemek áldásával,
Égi útra lépek.
Levedlettem bűnöm
Belső tisztulást érzek,
Szellemek áldásával,
Égi útra lépek.

Elszakadok a földtől,
Itt hagyom világot,
Szabadulok emléktől,
Hadak útján járok.

Mindig csak feljebb-feljebb,
Egyre sűrűbbek az ágak,
Harmatos csillag réten,
Menek a világfának.
Mindig csak feljebb-feljebb,

KORMORÁN/ VARGA MIKLÓS:

A REMÉNYSÉG TEMPLOMA

Sinka István:

Fohász

Kihoztál bennünket Uram, Ázsiából,
s százszor azóta az ellenség szájából.
Adtál itt e tájon eddig ezer évet -
igaz, hogy másoknak kaszáltuk a rétet.
Igaz, hogy idegen ispánokat adtál,
s volt, hogy közel jöttél,
s volt, hogy eltávoztál.
Míveltük e földet ekével, ásóval,
s hintettük vérünkkel, szép bõ, piros sóval.
Szép bõ, piros sóból nagy virágok nõttek,
és új áldozatként hervadtak elõtted.
Most, hogy igazítod végre útjainkat,
vér nélkül gyõzzed le hamis urainkat.

Ide születtem,vállaltam

földre,e hazába,néphez,

szeretetem oly nagy,

magyar vagyok,magyar vérem.

voltam több másik, is elmúlt létben,

szívem mégis fáj,körülnézve,

hisz e nép gyermekei,egymást bántják,

kérve kérlek szeressétek egymást,

hisz én vagyok te,te vagy én,

mi vagyunk mindenütt e föld kerekén,

egyek vagyunk e hazában, s széles e világban,

szeresd embert, társadat,hisz lelke ugyan az.

lásd vedd észre társaidban magadat,

halld őseink,mit mondanak,

ősi dal zúg a magyar rónákon,

ÍGÉRET

Nem ígérek semmit. Nem ígérhetem azt ami nincs.
Ami nincs nem ígéret. Aki nincs nem beszélhet.
Csend! Az ígéret köt, a semmi old.
NINCS

Ha elindulsz, nincs megállás, mert csak
oda érsz, ahol nincs megálló, nincs elindulás.
Oda érsz, ahol nem érsz, ahol nem vagy.

ÉRINTÉS

Milyen az érintés? Csodálatos.
Emberi érzés. Angyali álom.
Érints! S álmod az Angyalod.

EGYSÉG

Nem indultál sehonnan. Ahová elérhetsz, már most ott vagy.
Életed az álmod. Tovatűnő árnyak násztánca, fények
kavalkádja. Hova mehetnél, ha álmodsz?

Vagyok veled, élek,létezem,
mindennek része vagyok,
fény,vagyok végtelenbe,
csepp a tengerben,

Ezer évek létek tengerén,egyűt vagyunk
időnként kikötünk,létünk szigetén,
szakadékokon át,sziklára feljutunk,
onnan végtelenbe, eljutunk,

Részem vagy,angyallényem,
sok léted,igazi fénylényed,
szeretlek,szeretsz,egyűt rezgünk,
egységben egyűt lélegzünk,

Létem,léted,fényem,fényed,
angyallényem,angyallényed,
egyek vagyunk,mióta világ,világ,
szétárasszuk,fényt,szeretet szavát.

vagyok fény,Istened angyalod,
energia,rezgés is én vagyok,
őserő,életerő,pusztító és teremtő,
vágy,szeretet. szerelem,
teremtő ölelés,gyötrelem,

te vagy én,én vagyok te,
mi vagyunk minden,
létezés,elmúlás,
mégis örök élet,sohasem pusztulás.

Társam vagy létező,teremtő,
öröklét hirdető,
Isten apám,Isten anyám,
nap,csillagok,mindenség a hazám.

Múltunk jövőnk egy pillanat,
mégis jelenünkből fakad,
veled vagyok,veled élek,
életeken át kísérlek,

Ott vagyok mindenütt,egy szempárban,
folyóban,tengerben,óceánban,

Sólyomfi Nagy Zoltán

Vártalak.

Fájdalmas szárazságban
meghasadt földrögként
hajnaltól alkonyatig
alkonyattól pirkadatig
figyeltem az eget
mikor jössz végre
mint enyhítő esőt hozó felhő
hogy életet adó könnycseppjeidben
mosolyogva feloldódjak.

Vártalak.
Mint gáttal kerített part
mely évszázadok óta kéri hangtalan
hogy a vihar korbácsolta hullámok
elárasszák s megérezze
a tenger hűs simogatását.

Vártalak
mint koldus a falat kenyeret
s korty vizet.

Vártalak
mert bennem megszülettél

Lélek húrjai fájdalmasan pengetik dalukat,
dallamaik, sírnak zokognak,
fájó érzésekről,mégis örök szerelemről szolnak,
hisz két lélek szereti, vágyja egymást,
sors kereke elválasztva forog tovább.

Lelked lelkembe vésődőt,
amely örökre megmarad.
mi az hogy örök?
múltunk, jövőnk, a jelen pillanat!
mert minden örök,te is,én is,
minden pillanat,amely jelenünkből fakad,
létünk örök mezején,lelkünk találkozik,
végre az öröklét oltárán.

Lélek hisz remél talán a sorskerék,
új útra tér,boldogságot hozva nekik

Pokol bugyrát járom,
Sírva, nevetve vágyom,
Lenézek az aljába,
Kínjaim ne tovább-ja,
Kapaszkodok szelíden,
Láncaim visszahúznak erősen,
Lélek láncai ezek….
Félelemmé, rettegéssé,
Magányé, vágyé,
Sírásé, reszketésé,
Könyörgésé, szenvedésé,

Kínjaim tornyosulnak,
Láncaim beborítanak,
Egyszer csak lerázom,
Szenvedésem, láncom.

Kapaszkodok, érzem én,
Felvillan a fény,
Újra itt van a remény.
Pokol bugyrát elhagyom,
Isten szeretete az én otthonom,

Bármennyi kin ér, és vesz a remény,

Szeretek titkon egy csillagot,
Minden nap vele álmodok,
Este nézem alkonytól hajnalig,
Bejárnám érte a végtelent is.

Titkom végre feltárom,
Szerelmem felvállalom,
Elmondom neki ma este,
Hogy ő az életem értelme.

Szép ruhába öltözöm,
Buta kis verset költök,
Szívem nyugtatom:csitulj!
De ő csak kalimpál vadul!

Sötétben remegő térddel kiáltok,
Az égre nézve hangosan kiáltok:
"Szeretlek Te csillag,hallod?"
S a válaszra várva ostobán állok.

A csillag elpirul,mosolyog,
(hát mégiscsak meghallott)
Rám néz:

Nem vagy más...
Csak egy gyémánt
- bár még csiszolatlan -
Árnyék a megkövült anyagban
Hibáid adják
Az újabb feladatokat
És el kell fogadnod a megoldást
Azt, mitõl jobbá válsz
- mindennap -
Hoz valami újat
Valami mást
És kérdéseidre megkapod a választ
- a megfelelõ pillanatban -
Az egyetlen támaszt:
"Önmagad mestere vagy!"
Ne félj az ismeretlentõl
Mert nincs mit vesztened
- a tudás hatalmat ad -
És kiváló forgatókönyveket
Hogy felfedezd önmagad
Hogy több lehess, mint ami vagy
A cél mindenkinek, mindíg ugyanaz
Minden reggel

Nem nyelvtan

Egyes szám

Járom az utam,
mint céltalan tollpihe,
a szél elfúj
a semmibe.

Hiába
fojtod el
vágyadat,
akár
az árnyad,
örökké
elkísér.

Ott van veled,
tétován
kavarog,
egy helyben
toporog.
***********************
Többes szám

Mehetnénk
együtt is.
De amiért
nem lehet,
eltemet.

Vagytok
egy pár
öreg
berozsdált
vasalat.

Összetartja őket
a rozsda,
ezért
egymást
sem élni,
sem halni
nem hagyják.
************************

Lámpaláz

Nem tűz, nem láng, nem fény.
Belső tűz, parázs.
Lámpaláz.
Félelem valamitől?
Amit megtalálni vélek?
Talán.
WD-40, védelem, véd-elem.
Felold, tisztít, kontaktus teremt.
Univerzális védelem.
Egység, "egy"-ség.
Egy az egyben, egységben.
Együtt az egyben.
Köd, vagy csak fátyol.
Feloszlik magától?
Rezgések egy hullámhosszon.
Hossza végtelen.
Nem fogja fel az értelem.
Türelem.
Nyugtalan nyugalom.
Magamat szerelem össze.
Össze-vissza.
De, nincs már vissza.
Magamat keresem másban.
Magamban is.
Most hol vagyok?

Angyal lelkem, hogyha látod,

sír ha nem lát boldogságot,

letörölné könnyedet,

megsimogatná lelkedet.

fájdalmadat enyhítené,

szíved mindég melengetné,

fáradt tested simogatná,

lelkedet elringatná.

Hisz tudod érzed,lelkünk szabad,

csillag utak mentén halad,

oly szabadon száll mint a madár,

s boldogan repül tovább.

Száll lelkünk fellegekbe,

dimenziókat átszelve,

fényvilág,az otthona,

szeretet a himnusza.

Angyalok hozta üzenet,
megszületett Isten fia Jézus,
kit Isten küldött,
megváltásul nékünk.

Uram köszönjük teneked,
hogy mindég itt vagy bennünk létezel,
elküldted öt hozzánk, megváltónk,
ki értünk is született.

Egy csillag felragyogott az égen.
Betlehemi csillag utat mutatót fényesen,
merre induljon megfáradt lélek csendesen.
Hol él e gyermek, ki reményt hozva született.

Angyalok veszik öt körül csendesen,
Ragyogó fényükkel is üzenik,
újra megszületett e kisgyermekkel,
hit, remény, türelem,s a SZERETET.

Angyalok lágy dallama szól,
megérkezet,egy gyermek,
vele a föld megtelt,
hitel,reménnyel,szeretettel.

Isten küldte öt nekünk,
hogy fénnyel teli legyen életünk,
megmutatta az utat,mely szívekbe mutat,
szeretetett hozott, s nem kért csak adott.

Mosolyával jelezte,a létezést,
minden gonoszság hiába,
mer a lélekbe ott él az örök fény,
amely szeretetett ad, és remél.

Míg világ a világ hirdeti,
ember lélek szavát.
szeretett ébred szívekben, amely,
elnyomja háborúk, zord, ostromát.

Béke költözik a világba,
Isten szent akaratával.
Gyűlölet elszáll tova lesz,
helyébe lép az igaz szeretett.

Most még úgy tűnik,
ez csupán csak álom,
egyszer ráébredünk,
valóság, lett, már amire vágyunk.

Tombold ki magad,
harag, gyűlölet,
emberek szívében,
helyet kér magának a szeretett.

Mer minden ember lelkében,
ott van a szeretett,
ha gyűlölet feszíti is szívüket,

Angyalok szolnak hozzátok,

könnyet, bánatot hagyjátok,

örömben legyen részetek,

szeretett járja át szívetek.

Emberek szívét elönti a szeretett,

remény járja át lelküket,

fáradt testük, felegyenesedik,

egész lényükbe, élet költözik.

Meg kondul egy kis harang,

lelkekben zengi ezt a dalt,

angyalok éneke száll mindenütt,

szeretettet, boldogságot, hoz nekünk.