Vers

Uram, tégy engem a békéd eszközévé,
hogy szeretetet hozzak oda, ahol gyűlölet van,
hogy a megbocsátás szellemét hozzam oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát hozzak oda, ahol hamisság van,
hogy hitet hozzak oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt hozzak oda, ahol szomorúság lakik.
Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,

Amikor süt a Nap, fényével egy vagyok
Ha köd jön, sejtelmes titokzatosságában táncolok.
Ha eső esik, úszok a cseppek közt.
Hópiheként szállok
Felhök fölött repülök, erős szárnyam az áramlatokon siklik.

Hang vagyok, terjedek a térben
Föld, mindent magában hordozó,
ölelő anya.
Tánc, fű a réten.
Végtelen hála és szeretet.

A jó Isten hozzánk
sohasem szólt szebben,
soha meghatóbban,
mint a szeretetben.

Szívünk dobogása
az Isten beszéde,
megérti a Földnek
minden nemzettsége.

Minden falat,amit
megfelezel mással:
fölér Isten előtt
egy-egy imádsággal.

S míg födeled védőn
hajlik az árvára:
ha szalmafödél is,
az az Isten háza.

Mert az Isten hozzánk
sohasem szól szebben,
mint a könyörülő
édes szeretetben.

Velem együtt várakoztok valamire,
Velem együtt éreztek valamire,
Ti tesztek néha azzá,aki lehetnék,
Magam teszem azzá ,aki vagyok,
Együtt élünk,egyszerre érünk,
Velem vagytok vagy ellenem,
Szép csendesen eggyé válunk,
S véget ér a szertelen.
Csuda szép az ember lénye,
A fénye egyre szebben ragyog,
Elvenni már sosem tudod,
Bármennyire akarod.
Hogyha látnád ki is vagyok,
Megtudnád,hogy te én vagyok.
Keserű a szájam íze,
Ha bosszúra hajt fagylényed,
De szeretettel ölel téged,
Ő meg én,a szeretetfény.

D.Anita

Én az élet vagyok,
Szeretem napot és csillagot,
Nem nézem tova tűnő órát,
Csak pillanatot, mely vágyat hoz.

Égető szenvedélyt, gyönyörű varázst,
Boldog pillantott, vágyak sóhaját.
Repítő mámort, lüktető vért,
Tűnő varázst, elillan tova, száll.

Én az élet vagyok.
Éltető csókok, bódító szavak,
Tűzzek játéka, vad szenvedélyek,
Mámorító sóhaja.

Én az élet vagyok,
Mely a fénybe vissz,
S halál engem ellnem tántorít.
Megújulva ébredek, életet hirdetem.

A fényt hajkurászóknak

Búcsúzom tőletek

ti, akik nem tudtatok igazán szeretni szavak nélkül ,

akik csak a fényt hajkurásztátok,

nem érdemlitek meg.

Ti, akik félredobtátok az egyszerűen

és mélyen emberi lényeget

maréknyi értéktelen kacatért,haszonért

fény -űzésért gyors életért

tetszelgésért

kelletésért játszadozásért,

istenért,

mesterekért,

magyarázatokért

és nem találtátok soha.

A leglényegesebbet dobtátok el,

ami után kapirgáltok

amikor visszanéztek és sajnáljátok,

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,

Fülöp Klára: Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: - Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!

OTT VAGYOK

Gondolatban elmerengtem
S fent jártam a fellegekben
Felhők szárnyán, lágyan halkan
Isten szólt hozzám, hogy halljam

Elmondom most, hogy mit súgott
Hangja, lágy szellőként zúgott
Szívembe megsúgta módját
Elmondok hát egy két strófát

Hallgassátok lelkem dalát
Az Egyetlen, fénylő szavát
Szeretettel mondja néktek
Figyeljétek meg, hát kérlek

Ott vagyok a végtelenben

Egyedi isteni ajándék

Mások isteni példáját csodáltad.
Azt a csodás pillanatot vártad,
Amikor rajtad keresztül árad:
Hogy kitáruljon a szíved,
Hogy elinduljon a kezed,
S ami szívből jön, tegyed.
Ha érzed, hogy belülről késztet,
Hogy meg kell festened a képet,
Hogy írd meg pont azt a verset,
Vezethessen akkor már a belsőd.
Óvatos lépést teszel, tán az elsőt,
Mégis lehozol valami felsőt.
Örülj ennek a közös táncnak,
Mert sokan pont erre várnak,
Élő példáira az új világnak.
Egyedi kincsek vannak bennünk,

Végtelen óceán cseppjei összeérnek,

mint rengeteg sok lélek,

teremtés az apánk,

mindenség az anyánk.

Föld a lakhelyünk,

hová időnként visszatérünk,

létünk múltját homály fedi,

jelenünket, idő szeli.

Szeretett energiája köt össze bennünket,

ő tartja, fen szívünket, lelkünket,

Isten végtelen óceánjába tartózunk,

ott van a végső otthonunk.

Mit ér a szeretett, mit ér az érzelem,

mit ér a szív, ha nem kap választ, sosem.

Mert érzi adomány nem kel néki.

Hiába szenved, hiába sír,

fájdalom emészti, mégsem kér.

Mit ér adomány, ha nem szív adja?

Mit ér vágy, ha nem szerelem fűti?

Szerelem ott teljesedik be igazán,

Ahol test, lélek, szív, egyszerre muzsikál.

Lelkük összeérve, érzi,

egyszerre muzsikálja, zengi,

szívük ritmusos dallamát.

Felujjong a lélek, mer, érzi hazatalált!

Ezt egy körlevélben kaptam, Vadas Szabolcstól, akit nem ismerek.

Megdöbbentett és elgondolkoztatott a külföldiek véleménye.

Hmm. Akkor nagyobb becsben tartom a nyelvet, amin gondolkozom.
Mint minden struktúra, korlátoz, de lehet hogy a magyar nyelv magas szintig engedi a gondolkodást emelkedni.

- - -

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a Magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a Magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

Hosszú éjek vándora,

megpihenne de, nincs hova,

csak rét, mező várja,

puha ágyra hiába is vágyna,

De nem számit, semmi,

mer tudja várja nagyvilág,

hegyek, völgyek,

utak mentén szép virág.

Legyen, zord, mostoha

bármi körülötte,

boldogságát senki,

semmi, nem veheti el.

Mer tudja nagyon,

önmagunkban van a titok.

Kergethetünk bármit,

Csakis a lélek szava számit.

MIT ÉR A SZÓ SZERETET

Mit ér a szó szeretet!!
Ha különbséget tesz,
nem az embert nézi magát,
hanem,faját, bőre színét.

Ember ne feledd,
te is lehettél,bármely életedbe,
akár, néger,fehér akár roma,zsidó,bármi,
tettei alapján,nézd!! Magát az embert!!

Ne légy kegyetlen,
ki egy gyermekre ítéletet mond,
mert más a bőre színe,
légy büszke arra ami vagy!
De ne ítélj,mert te is ítélve lehetsz még!!

Érintkezés - távolról.

Szédítő rohamban tör rám az érzés,
már megint elfelejtettelek érezni.
Emellett ,elfeledkeztem magamról is,
hisz ebben a körforgásban mind ketten
táplálódunk egymás, és önmagunk
tiszta, ártatlan, feltételnélküli szeretetéből.

Nini, most gyengéd kéz simítja arcom,
tudom a tiéd, pedig messze vagy.
Szívemben megremeg a membrán,
karommal átölelem gondolatodat,
amit egyszer majd a fülembe súgsz.
Ha végre már megjártuk a csillagokat.

G.M.

Hiába tombolsz,
tombold csak ki magadat,
úgyis tudod hogy vége,
hisz az Isteni,Jézusi szeretet,
lelkekben újra éled,

Sötétség felet győz a fény,
lelkekben ébred a remény,
hisz erre vártak már rég,
alvó lelkek ébredeznek,

több ezer évig uralkodtál,
egész földön te voltál a császár,
neked bókolt,érted élt sok lélek,
de tudod hogy győz az Isteni ítélet.

Ami nem más mint az igaz szeretet,
Újra elönti lelkeket,szíveket,
Ébred a remény,terjed a fény,
Hisz a szeretet él, s mindég is élt!!

Áldás egy meditációs tapasztalatért a belső kertben tett utazásról

A belső kertben

Üröm, szent növény,
Kiüríti a lelkemet,
A sárga virágai csillagok az éjszakában,
A tudatlanságom és szenvedésem napvilágra kerülnek .
A jövő : Én szabad vagyok.

A gránátalma betessékel minket lent találkozni,
A szakrális nőként, és a magjai nagyon édesek,
Gyümölcsöt visel el, édeskés és piros.
A labirintusba Engem vezetnek

A Violák kertje egy mennyország,
Hol Éva tisztelete ujjászületik .
Szenvedéllyel és önszeretettel bennem,

Létezem, és nem létezem,

Itt, és sehol se vagyok,

Egy vagyok mindennel,

Mégis egyedi vagyok,

Senki és minden vagyok,

Rezgek, lüktetek, élek,

Mégsem mozdulok,

Mégsem élek.

Világmindenség része vagyok,

Egységbe a létezéssel,

Szeretettel, mindenséggel.

Nézd a napot, ami reggel, ha fel kell

Melengető sugara, szemedbe ragyog.

Nézd a zöldet, rétet, az erdőt,

Megannyi csoda téged vár,

Aranyló búzakalász, színpompás virág,

Néz körül, hisz érted van ez a világ.

Ragyogó csillagok, sápadt hold,

Melynek fénye hozzád is beoson.

Nézd a csobogó patakot,

Robogó folyót, kéklő tengert,

Hatalmas óceánt, éltető vizeket,

Mind, mind, érted is léteznek.

Ember vedd észre a csodát,

Magát az életet, ez érted is van,

Amelyet Isten néked is teremtet,

Angyalok védenek, óvják,.

tested lelkedet,

várják hívó szavadat,

lesik kérésed óhajodat.

Bármi van is ott teremnek,

angyalszárnyaikkal védenek,

letörlik a könnyedet,

megnyugtatják lelkedet.

Szeretettet visznek hozzád,

Isten küldi őket neked,

fogad nyitott szívvel, lélekkel,

érted imádkoznak teljes hittel.

Isten szeretette határtalan,

angyalai is érted vannak,

békét,boldogságot,adnak.

Isten áldását hozzák,

Mi az mi felemel,
mi az mi oly sivárságot ad néha a szívben hogy az már fáj.
Légy az ma ki lehetsz,
és ne tégy olyat mit szíved nem engedi hogy tegyed!
Tégy valami nagyot ott hol nem várja senki,
és kinyílik lelkedben a féltveőrzött rózsás pillanat!
Légy merész és ne félj, csak higgy s remélj,
s BÍZZ ott hol azt hinnéd tán vége már!

END

Ahogy az Ég a Kerek Földdel hármul,
Ahogy felállsz, mert kongatnak,
Úgy tanulsz kongatni, hogy talpra álljanak.

A vágy a szeretet , mi bennem ég irántad
határtalan.
Érintésed perzsel, mely felébreszt bennem
minden ősi ösztönt.
Egyéválni öleléseddel, egyéválni a mindennel

Egymás részévé lenni a legcsodálatosabb érzés
mit érzek Veled, s Te velem

A tűz mi perzselő mindent ledöntő elem
Mit érzek Veled s Te velem.
Ez az erő, ami visz egyre közelebb ,és közelebb.

A szeretet éltet ez a mély tiszta érzés számunkra,
nem kérdés.

Vágyd a lelked szabadságát, melyben találod életed

Hit nélkül az élet,
Értelmetlen,
Hittel az élet,
Felbecsülhetetlen.

Számomra a hit,
Oly erővel bír,
Áttör minden akadályt,
Megvalósít minden álmot.

Elérhetetlennek hitt álmokat,
Be hozza az életembe,
Álmaim valóra válnak,
Csodás világba varázsolnak.

Hittel mindent elérhetek,
A szívemben lévő szeretettel,
Ajtók nyílnak meg számomra,
A szeretet birodalomba.

Hit mellett a szeretet, és a fény,
Nélkülözhetetlen eszköz,
Együtt mint egy nagy család,
Elérhetővé válik a kozmikus világ.

Harmichárom évesen,
Majdnem mindent elértem,
Tudatosan létezem,
Egyre jobban élvezem.

Élvezem az életet,
Bár sok mindent nem ismerek,
Állandóan csak figyelek,
Tapasztalom amit lehet.

Kiküldtem és várom,
Mindent mi még álom,
Tudom megérkezik várom,
A hiányzó iker párom.

Add nekem az árnyékodat,
cserébe vidd az enyémet.
Ha nem tudod mit jelent,
majd idővel megérted.

Kedveseim! Engedjétek meg, hogy megosszam Veletek Lhássziel Fénytestvérem versét a Szerelemről, amely mély megélésből született. Megtalálta Mennyei Hitvesét és nagyon boldogok. Kívánok Nektek is hasonlóan szép megéléseket!

Judit

Kedvesem, egy új kor hajnala öleli át életünket.

Belül minden csendes és tiszta, lelkünk sugárzó ege vanságában pihen,
feloldódva egy mosoly, egy illat, egy simítás békességén.

Valami visszatért, valami újjászületett.

Múltam minden öröme s bánata feloldotta magát lelkem tiszta csendességén.

ÁTLÁTSZÓ VAGY MINT A FÁTYOL,
KÖNNYEDRÖPTŰ MINT A MÁMOR.
LELKEDBEN PUHA KÖNNYED SZÁRNYÁN
JÁR ÁT A FELHŐ.
MILLIÓ PILLANGÓ RÖPPEN,
ETTŐL LELKED KÖNNYED.
PÖRÖGJ CSAK BOLDOGAN KÖRBE,EZ
SEGITSEN NEKED A KÖRBEN.
JÁRJA ÁT LELKED A BOLDOGSÁG LEGYEN
SEGITSÉGEDRE A SOKASÁG.

MIG BENNED FOROG A SZELLEM,
ÉRINTSE LELKED OTT FENNEN
A TUSZTASÁG,
MEGVAN A BÁTORSÁG CSAK HAGYD,
HOGY ÁRAMOLJON ÁT!

SZERESS !

BELÜLRŐL SZÓL EGY HANG SZERESS,
MINDEN SZÉP,CSAK VELEM LEHESS!
LÜKTETI SZIVEM, SZERESS,SZERESS!

BELÜLRŐL FAKADÓ SÓHAJ TESTEMNEK
EGY NAGY ÓHAJ,A VÁGY A SZERETET
EGYESÜLJÖN.MINDEN MI ÖRÖK
TELJESÜLJÖN!

VÁROM A CSODÁS ÉRINTÉS ÁRJÁT,
HOGY SZIVEM MEGTALÁLJA PÁRJÁT,
EGYÜTT LÜKTETVE VÁRJÁK.
A BETELJESÜLÉS CSODÁJÁT!