VÁNDOR

szolariss · 2008. október 22. 08:13
Kategória:

Hosszú éjek vándora,

megpihenne de, nincs hova,

csak rét, mező várja,

puha ágyra hiába is vágyna,

De nem számit, semmi,

mer tudja várja nagyvilág,

hegyek, völgyek,

utak mentén szép virág.

Legyen, zord, mostoha

bármi körülötte,

boldogságát senki,

semmi, nem veheti el.

Mer tudja nagyon,

önmagunkban van a titok.

Kergethetünk bármit,

Csakis a lélek szava számit.