Vers a szerelemről - az Új Földön

Kedveseim! Engedjétek meg, hogy megosszam Veletek Lhássziel Fénytestvérem versét a Szerelemről, amely mély megélésből született. Megtalálta Mennyei Hitvesét és nagyon boldogok. Kívánok Nektek is hasonlóan szép megéléseket!

Judit

Kedvesem, egy új kor hajnala öleli át életünket.

Belül minden csendes és tiszta, lelkünk sugárzó ege vanságában pihen,
feloldódva egy mosoly, egy illat, egy simítás békességén.

Valami visszatért, valami újjászületett.

Múltam minden öröme s bánata feloldotta magát lelkem tiszta csendességén.

A bizalom is hazatért, s a tudás most bennem egyszerűen csak a "vanás"
tisztasága.

Lélegzem, és érzem a lángot, ami az Otthon melege bennem.

Lelkem áttetsző fehérségét szívem aranya az új kor Földjéhez öleli. Belül a
megadás és tudás sugárzó fényóceánja ragyog.

Választottam.....

S most csak ölelek a szerelem elengedésével és elfogadásával, a teljesség
lelkéből. Szabad vagyok.

Megszültünk egy virágot....

Életet adtunk valaminek, ami nem evilági gyönyörűség, és törékenynek
látszott.

Idegen volt neki minden, csak ölelésünk táplálhatta, messziről és idő előtt
érkezett, ahogyan mi is.

Egy áttetsző, minden színnel és könnyed illattal lélegző kisvirág, tüskék és
tapasztalat nélkül a szerelemből, valami meghatározhatatlan tisztaság és
szeretet illatával....

Ő olyan, mint a lelkem és a lelked.

Ő a kettőnk ölelése, ami illatba öltözött.

Ő a gyermek, akit a Végtelenből a Mindenség ígéretével önmagunkban
hordoztunk külön-külön, és szerelmünkben virággá változott.....

Édes Forráslelkem, édes Otthonom....

Csak egy virág, és illatával mégis lehozta az új kor hajnalát

hogy az Otthon otthon legyen

hogy az ígéret testet öltsön

hogy az igaz igaz lehessen és az élet valóban megszentelt kifejezése legyen
az isteninek.....

Bennem ez a virág lelkem illata már, most törhetetlen és szabad. Nem
hordozom a tüskét, és nem hordozom a tapasztalat, a múlt súlyát.
Választottam.

Nem ismerem a hazugságot, és így nem is választhatom azt.

Már nem ismerem a bizalmat, mert az én vagyok.

Nem tudtam, mi a szerelem, amíg bizalomból a megélését nem választottam.

Most már tudom, hiszen megadtam magam a megélésnek, ölelésednek....

A szerelem végtelen érzékenység s az isteni szeretet állandósága.

A szerelem a meghatározhatóságon túli örök egység, s mert igaz, a szabadság
által egyénivé lesz a most ölelésén.

Sosem múlik el, és sosem születik. Csak megnyilvánul, mint az illat egy
kinyílott virág tiszta kelyhéből.

A szerelem a Minden lényege, ami formát ölt. A kifejezés és felismerés
végett.

Az ölelés végett....

A szerelem isten öröme, ami által átölelheti és megszentelheti minden kis
lélegzetét.

A szerelem isteni kulcs önmagunkhoz, a Felhatalmazóhoz, aki emlékeztet...

emlékeztet Önmagad magjára éppúgy, ahogy "másokat" is felhatalmaz a valódi
nagyság elfogadására.

Csak egy virág, ami idő előtt érkezett és a szeretet maga, csak egy virág,
ami látszólag törékeny és mulandó, mégis illatos és szabad, s létével
gyönyört és örömöt, felismerést ad, ennyi csak a szerelem.....

Aki ebben él, már nem nyílik ki és nem hervad el, nem köti a Föld, mégis
szeretettel az életben él s igaz. Nem búcsúzik, csak tovaszáll, mint az
illat, és mindig szeret....

Amennyire angyal, éppúgy ember is, és az igaz kifejezés által Önmaga. Nem
köthető és nem köt, csak felhatalmaz.

A szerelem nem ismeri a mulandót, így nem is választhatja azt.

A szerelem csak életet ad és feltétlen elfogad.

A szerelem önmaga által boldog, és mégis kifejezhetetlenül hálás, amikor
benned önmagával ölelkezik, Gyönyörű.

Kedvesem, egy új kor hajnala öleli át életünket....

a lélek tiszta és csendes, s az életem csak illat, ami átölel és szeret
Téged elmondhatatlanul....

Ámen.

Szeretettel:

Lhássziel