Röpkék

Csak játék.
Nem vagyok irodalmi alkat, eddig azt hittem.

Pár sorosak:

Mi vagyok, ha nincsen Más, ki rám nézne embernek lát?
Hisz Kettővé, és még többé kellett lenni, hogy Lehessen szeretni.
A semmin belül lehetek én bármi, bármi
de Egyként, társak nélkül, értelme semmi, semmi...

------------------------------------------------------
Mindenkoron szeretnélek
látni téged, lélek!
Mindenhová követnélek,
hogy kinyíljon az élet.

---------------------------------

Az, aki a tükörben néz,
nem biztos, hogy nem tőle félsz.
Már egy másik arcot látsz
és a kép így megy tovább.

De vajon, hát Te mit látsz?
Azt, kit én,tán valaki mást?
Mert ott a fényképen,
Én nem látszom, éppen.

Hol vagyok hát?

Nem e képen?

csak láthatatlan mélységben,
színek fölötti fényben

Én átlátok már eme képeken,
csak,
hogy láthatsz te is e képpen...?