elmenni blogja

ha kell, apró darabokra szétszedem...
elemzem minden mondatod...
ott foglak meg, ahol csak akarod...
(az első gondolatod nem mertem leírni, jó?)

Kegyetlen minden szavad,
hasít, mint penge, olyan fájdalmasat.
Nézem a sorok hosszát...
nem értem, miért e döngölő szigor…
vádolsz még mindig ezerrel...
nem értem, ha elment...
miért nem engeded el.
Menjen,
tudom szereted...
még most is, visszavonhatatlanul,
zúg benned minden húr…
ott belül üvölt a kín
ahogy tépi az ínt...
fogad csikordul,
mint rozsdás zárban a kulcs…

Ne féjl, létezem Most és Mindörökké...
mesék szavát adom Néked...
halvány mosolyát a Napsugárnak...
adom az Örök Idők szavát....
Létezem Mindörökké...

Keresed az Időben mosolyom...
az Idő csak illúzió...
a Tér játékaid színhelye...
odanézel, s nem látod önmagad...
keresed a meséket...
gyermeked halvány mosolyán át,
mint fátylon... látod az életed...
érzed minden rögét, göröngyét...
s csak remélsz,
hogy a holnap hamar véget ér.
Nem fog fájni a felismerés,
mikor lehull a fátyol szemed elől,

Az Angyalokkal táncolok...

Az angyalokkal táncolok, múló idők viharában...
az angyalokkal táncolok, minden idők mosolyában
az angyalokkal táncolok, ha nincsen már szó, nincsen nevetés...
az angyalokkal táncolok, mikor eltűnik minden remény...
...
...
...
Az angyalokkal táncolok.... nézem a kéklő hegyet...
az angyalokkal táncolok, mikor jő a kikelet...
az angyalokkal táncolok, mert az Élet már nem lehet másé
az angyalokkal táncolok... hogy az Élet ne legyen másé
az angyalokkal táncolok, mert felemel ez a tánc..

A pokol bugyrai
Mekkora poklot kell még megjárnom,
amire vége lesz a nyomornak...
Vagy még ez sem a pokol bugyrai...
Mindig csillan egy fényszál, melyből azt hiszem erőm nyerem..
bandukolok az úton kínok közt keservesen..
A csillogó fények űznek, hajtanak ... csak tovább
a mélybe, hogy tudjam, mi van odaát..
Nézem a szomorú szemek, kegyetlen emberi sorsok hadát..
látom a tétova mosolyt, mely üdvözli a remény sugarát.
Meddig kell járni a pokol bugyrait?
mit nem értettem még máig se meg?
miért csak illúzió a fény, mely folyton hiteget...

\"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és, hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál, és bezárkóztál-e a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.