Sárdobálás....iszap

Peonia:

Sárdobálás...iszap

Hányszor voltam tehetetlen?
Mennyi könny folyt értelmetlen...mert nem segít.
Vagy mégis?
Egyszer tavasz áradása, gyerekmackó bent a sárba'.
Egyszer szélvész fákon-ágon.
Sírok a halott gólyákon és emberek házteteje, összegyűjtött kis-élete.
Hová lesz?
Újra újra felkelek, tiszta padlón kerengek: mit tegyek?
Mit adjak? Mit adhatok?
Imáimat meghallod, tudom és jön majd válasz, járd csak körbe a szobádat, találsz paplant használatlant...
Mondd? Csak ennyit tehetek?
Meddig érnek a kezek?
Meddig kapjuk, újra-újra? Kapunk esélyt így...az Újra?
Új szívvel nézni magamat.
Új szívvel nézni szomszédomat.
Új szívvel nézni a Napot és a holnapot.
Új szívvel nézni társakat.

Új szívvel nézni...messzire...és közel.
És nem felejteni újra el...együtt élni akkor is...ha az Iszap nem sikít!
Emberek!
Figyeljetek!
Egymásra.