"Katalizátorok"

Sziasztok Kedves Mindenki!

A minap kezdtem el gondolkodni (sokadszor) a - nem tudok másképpen fogalmazni - katalizátor embereken. Ezek olyan termtések, akik valamilyen közegbe bekerülve rendet tesznek maguk körül, és aztán tovább állnak. Nos, hogy egy kicsit érthetőbb legyen a dolog.
Életem párjával (együtt és külön-külön is) váltunk ki bizonyos változásokat a környezetünkben, bárhová is kerülünk. MIndketten észrevettük, hogy akárhol töltünk hosszabb időt, ott bizonyos változások indulnak el. Először nem észlelhető semmi a külvilág számára, de hirtelen jön mindkettőnknek egy érzés, egyetlen szóval igen találóan kifejezhető: elkezdődött. Szép lassan változnak a dolgok, majd hirtelen felgyorsulnak az események és - szerénytelen lesz, de egócskának nézzétek el;-) - a helyére kerül minden. Mintha egy spirálba kerülne az egész környezetünk, és a kezdetnek megfelelően, nagyon hamar elér oda, ahová eredetileg is vezetett volna az út. Mintha a kisebb-nagyobb kitérőket, sallangokat levágnánk és egyenesen a célba jutnának az emberek mellettünk.
Írok néhány példát, így talán könnyebben megértitek, mit is szeretnék kihozni ebből az egészből. Egy lánykával hozott minket össze a sors a munkahelyünkön. Izlandról ábrándozott már két éve, tanulta a nyelvet, érdeklődött az ország kultúrája iránt, minden vágya volt, hogy kijusson oda dolgozni. Együtt dolgoztunk néhány hónapja, mikor is egy szép napos délután ballag be sugárzó arccal. Azonnal tudtuk, mi a helyzet. Munkát kapott Izlandon. Más. A párom dolgozott egy szállodában külföldön. Nem igazán megfelelően, lelkiismeretesen vezették a hotelt. Nagyjából fél évig volt itt. Amint eljött, óriási változások mentek végbe. Eddig az egyik neves szállodalánchoz tartozott. Miután eljött, leváltották az egész vezetőséget, kivált a láncból stb.
Sorolhatnám tovább, de ennyi is elég, úgy gondolom.
Igazából egyikőnk sem tud mit kezdeni evvel a ....hm, minek is nevezzük, áldás vagy inkább átok? Szóval evvel a valamivel.
Ó, ezt majdnem elfelejtettem, pedig nagyon fontos! Nem mi döntjük el, hogy valaki helyesen cselekszik-e vagy sem! Ezt egy felsőbb hatalom ítéli meg. Mi csak a jelenlétünkkel gyorsítjuk meg a folyamatot. Drága párom jóval bölcsebb nálam, ő soha nem akar bosszút állni, amikor valami sérelem ér bennünket, én viszont - amikor kibújik belőlem a skorpiócska részem - folyton tervezgetem, milyen csodás lesz revansot venni. Aztán természetesen mindig leteszek róla, hagyom a fenébe. Igen ám, de éppen amikor végre sikerül megbékélnem (őszintén), akkor jön valami "csapás", éppen a legfájóbb pontját találva meg annak, aki a sérelmet okozta. Még mielőtt félreérthető lenne, csak az indokolatlan bántások, piszkálódások esetében van "megtorlás".

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat, biztosan nagyon sokat segítenétek.

Szép napot kívánok,

egócska