Kertész Kata: Karmikus tánc

Kertész Kata: Karmikus tánc

Voltál már papnő, és voltál már szajha
De lelked most már csak a fényt akarja!
Voltál már mártír, játszottál hőst.
Voltál már gyenge és hitted az erőst!

Ítélkeztél már és ítéltek el
De lelkednek most már csak a fény kell!
Játszottál Istent és ördögöt is
Kerested a poklot, de a mennyet is!

Átkoztál, áldottál, vettél és árultál.
Imádtad Istent és a gonosz erőt.
Játszottál vesztest és játszottál nyerőt!
Csábítón figyeltél, őszintén szerettél.
Megbocsátottál, vagy semmit nem feledtél.

Életed karmikus tánca a végét járja.
S lelked végre a fényt megtalálja!

Voltál már király, és voltál már szolga.
De lelked most már csak a fényt akarja.
Voltál már férfi és voltál már nő.
Lázadásodból eltűnt az erő!

Teremtettél káoszt, védted a rendet.
De életednek most már csak a fény kellett!
Voltál már szerény, és voltál már ledér
Voltál már őszinte, hazudtál is.

Gyűlöltek, gyűlöltél,Szerettek, szerettél
Hittél a harcban, s a békében is!
Voltál már Élet, és voltál már Halál.
De tudod most végre a fény kijár!

Voltál már ártatlan, voltál már bűnös.
Voltál már meleg, és olykor hűvös.
Voltál már szennyes, és voltál már tiszta
De lelked most már végleg csak a fényt hívja.

Voltál már tudós, és voltál már buta.
Voltál már ügyes és sete-suta.
Voltál már szép és voltál már csúnya,
Volt rajtad pompás és rongyos gúnya.

Voltál már szorgalmas és voltál már lusta.
Ütöttél, s olykor még ütöttek is.
Voltál már keresztény, voltál már buddhista
Voltál már hívő és hitetlen is.

Voltál már kegyes, és voltál már kegyetlen.
De lelkednek most már csak a fény az egyetlen.
Voltál már fájdalom és voltál már öröm.
Voltál már gyötrelem, voltál már közöny.

Voltál már férfi és voltál már nő
Lázadásodból eltűnt az erő!
Életed karmikus tánca a végét járja.
S lelked végre a fényt megtalálja!