SZERETNÉM HA SZERETNÉNEK
lemayar · 2010. február 20. 15:42
Kategória:
Ady Endre:
SZERETNÉM HA SZERETNÉNEK
Sem utódja, sem boldog õse,
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De jaj, nem tudok, így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden : önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
S lennék valakié.
- lemayar blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1571 olvasás
Imádom Adyt! épp most idéztem a totem állatoknál, remélem jól....
Ady Endre
Az öreg Kunné
Tíz gyermeket hozott világra,
Küzdésre, búra, de vitézül,
Szalmás tetőjü kunyhójában
Az öreg Kúnné halni készül.
Benn az ember göthöl a padkán,
Tüdőjének, mint a rossz sípnak,
Meg-megcsúszik lélekző hangja.
Künn vad, téli szelek sivítnak.
Két elviselt, nyomorult ember
Nézi egymást kínnal, haraggal
S meglegyinti a szalmás kunyhót
Szárnyával az ős végzet-angyal.
Sohse örültek s itt maradtak,
Gyermek-haduk fut elszéledve
Szerte e szomorú világban
S ím, kiszáradt életük nedve.
Kunyhó, olaj-mécs, munka. éhség,
Gyermek, rongy, szégyen és a többi
S végül a legnagyobb parancs jött:
Tessék a tüdőt kiköhögni.
Az öreg Kun a múltra gondol,
Eszébe jut a lakodalma.
Ölni szeretne. A mécs pislog
S a vénasszony ránevet halva.
15 évesen egy szavaló versenyen mondtam.
Komoly tanítás ez egy ekkora gyerek lánynak.
Lelkem falán a gond sötétlik, árnyék a hófehér falon
ó, megöregszel egyszer te is, lelkem, édes angyalom
szőke hajad ezüstbe szürkül, s barázdás lesz a homlokod
És csókos ajkad pírja elvész s a szíved halkabban dobog.
És benne mélyen eltemetve a régi-régi szerelem.
És szenvedélytelen-szeliden fogsz társalogni énvelem.
Igérd meg azt, hogy kezed akkor kezemből vissza nem veszed.
Szeretni fogsz majd akkor is még, mikor már én is vén leszek.
Ígérd meg azt, hogy megbocsátod, hogy oly nagyon szerettelek.
Hogy rácsókoltam ajkaidra sok év alatt a zord telet.
Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,hogy elhervadtál keblemen.
Hogy másnak senkije se voltál, csak nékem voltál mindenem.
/:Ígérd meg azt, hogy szemrehányást szíved magába nem fogad.
Nem kéri tőlem soha vissza aranyló ifjúságodat.:/
Heltai Jenő
Egy újenergiás oldalon egy régi energiás ? Hogy fér ez meg ?
Vagy még sóvárogjuk vissza a régit ? Nem éppen ezért új az uj, hogy feledi a régit ?
Nocsak nocsak
Az új energia nem támogatja a régmúlt hibáit.
De az érték, az mindig érték marad.
Szerinted nem?
József Attila: Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő
szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes
vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Várnai Zseni
Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény.
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve,
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!
Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messzeszállt
s talán már más szív fölött muzsikált.
Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár, a neve szerelem.
http://www.ekt.hu/03tortenelem/hangos_vers/Stuxi_AzIdoNagySvihak.mp3