jó emberek
Rebeka · 2010. február 21. 22:42
Kategória:
Dal a jó emberekről
A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel
s ha mondanak is néki valamit.
De ők egyúttal
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és
Azt akire néznek. S nem azáltal, hogy betevő falathoz
Vagy a fényre segítik, inkább
Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot
Megváltoztatva használnak nekünk.
Ha fölkeressük, otthon leljük őket.
Nem felejtik, tulajdon régi arcuk
Milyen volt az utolsó találkozáskor.
Bármennyire megváltoztak is
- Mert éppen ők oly változandók -
Legföljebb fölismerhetőbbek lettek.
Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk
Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk
S néhanap meg sem engedik.
Bármikor elmehetünk hozzájuk
nagyságunk legszerényebb öltözetében
Csak jól nézzük meg, mit viszünk magunkkal.
Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni:
Már eldobták, - most meglelték, s nevetnek.
De abban is hagyatkozhatsz reájuk,
Hogy ha önmagad elhagyod
Elhagyod őket is.
Ők, ha hibáznak, csak nevetünk:
Mert ha rossz helyre tettek egy követ le
Rájuk tekintve látjuk
Hol lesz jobb helye a kőnek.
Lessük mindennap keresetlen figyelemmel
Hogy keresik meg mindennapi kenyerük.
Valami rajtuk kívül álló
Ügyben érdekeltek ők.
A jó emberek dolgot adnak nekünk.
Magukban, úgy látszik, sehogysem boldogulnak.
Minden megoldásukban új feladat feszül.
Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó
Meglátjuk hirtelen, hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen.
S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk
Ők velünk tartanak mégis, velünk.
Garai Gábor
- Rebeka blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 987 olvasás
Ember vagy...
Ember vagy. Király is talán.
Csüngsz bálványod minden szaván.
Elveszed azt is, mi nem kell.
Lopj, ember. Ember vagy. EMBER.
Pusztítod a helyet, hol élsz,
S más kezétől magad is félsz...
S van ki öl, mert ölni kedvel.
Ölj, ember. Ember vagy. EMBER.
Egy célod van: a kényelem.
Becsapsz mást, hogy neked legyen.
Család. Barát. Hazudj. Vedd el.
Csalj, ember. Ember vagy. EMBER.
Bántod, azt ki szeret téged,
Mert a jót már meg sem érted.
Nézd hát műved nyitott szemmel!
Tanulj. Javulj. Ne légy EMBER.
Szabó Tímea
(Azok tiszteletére, akik azért szenvednek, hogy másoknak jó legyen
http://www.poet.hu/vers/6116
Tükröm, tükröm mondd meg nékem, milyen EMBER vagyok éppen?
Tükröm, tükröm mondd meg nékem, kivé válok, mivé leszek, kiket vonzok, merre megyek?
Tükröm-tükröm
Fényes, nyári napsugár kopog az ablakon,
Párnák közt halvány mosoly nyugszik ajkadon.
És én csókollak, mint a mesében, mert csókod nélkül nem létezem.
Eltűnődöm, hogy lettél mindennél több nekem.
Tükröm-tükröm, mondd meg nekem,
Miért van az, hogy ennyire szeretem őt, ezt a nőt,
Érte a szívem dobban, de jó, hogy így van.
Tükröm-tükröm, mondd meg nekem, miért van az, hogy ennyire szeretem őt, ezt a nőt,
Aki az erőt adja minden napra.
Király vagyok álmaimban, s Te vagy a Királylány,
Puhán, féltve átölellek, mint tavat a szivárvány.
És úgy élünk, mint a mesében, ajkunk összeforr ezer éjjelen,
És lágyan ring egy édes illat, mit oly régen éreztem.
Tükröm-tükröm, mondd meg nekem,
Miért van az, hogy ennyire szeretem őt, ezt a nőt,
Érte a szívem dobban, de jó, hogy így van.
Tükröm-tükröm, mondd meg nekem, miért van az, hogy ennyire szeretem őt, ezt a nőt,
Aki az erőt adja minden napra.
Tükröm, tükröm mondd meg nékem miért hiszem én, hogy a benned ragyogó varázslatos világban élek?
Kerge Madár
Szárnya nőtt a szivárványnak
szép ruhája égi lánynak
rózsaszirom tol1pihéje
lengedezik enyhe szélben.
Fának van már füle, farka
a ház elheverészik rajta
körtáncot jár a látóhatár
könnyű léptű Kerge Madár.
Csillámtestét hímpor fedi
szárnya közt az időt viszi
elrepíti könnyű terhét
elrepíti világ estjét.
Elviszi a sötétséget
helyébe küldi a Szépet
megigézi a Gonoszt
ígér neki csupa jót.
Átformálja a világot
szürke eget, sötét álmot
elviszi a reszketést
elhinti az új vetést.
Fölforgatja a világot
elhozza az Égi álmot.
Sophie (1998-2002)
forrás: http://www.sophye7.mlap.hu/
Varázslat
Jó kedvem van ihajla
szóljon hát a muzsika
tépje - zúzza dobhártyámat
összeütöm két bokámat.
Szétdobálom karjaimat
félrecsapom kalapomat
megcsörgetem sarkantyúmat
elhúzatom víg nótámat.
Mindezt gondolatban teszem
kalapomat gondolatban leteszem
fölveszem a hétmérföldes csizmámat
megsarkantyúzom gondolatlovamat.
Elszáguldok a világ szélire
leülök varázsköpenyemre
bámulom a csillagokat nappal
süttetem a hasam a Holddal.
Beszélgetek törpékkel és királyfiakkal
betakargatom magunkat aranyhajammal
aranyhajamból lágy muzsika csendül
- s az egész világ ölembe szédül.
Sophie (1998-2002)
forrás:http://www.sophye7.mlap.hu/
Ma ragyog körülöttem a világ, s olyan végtelenül jó, hogy ezekkel a kedves versikkékkel örvendeztetsz meg. A sokszínűség, a másság annyira szép, egy színes, csodálatos, ragyogó kavalkád, amiben még is fenséges rend uralkodik.
S határtalan örömöm oka nem más, csupán annyi, hogy önmagamra leltem, szinte túlcsordul bennem a szeretet, így most épp a bensőm vezeti kezemet.
Élet - Halál Tánc
Levetkőzni minden ruhát, minden göncöt
minden fájdalmat és minden görcsöt.
Meztelenül állni hűs tavaszi szélben
csupasz lélekkel lemerülni az Élet vizében.
Szabadnak lenni tradícióktól, vágyaktól és álmoktól
elvárástól, s a szeretettől, mely ha visszatart, mindent megöl.
Lélegezni nagyokat, nem számolni a napokat
levetni az élet terhét, ideát s az összes eszmét.
Örökké táncolni, lebegni és nevetni
átlátszó lényként örökké élni.
Élet - Halál táncunk az örök körforgásban járjuk
eltáncoljuk halálunk és életünk - eltáncoljuk Öröklétünk.
*********
Anyag-testünk földben pihen
szellem-lelkünk szélben zizzen
az időtlen idő tovaszáll
szívünk végre Haza talál.
Sophie (1998-2002)
forrás:http://www.sophye.mlap.hu/
Feledni bút, bánatot,
mindenben meglelni a varázslatot,
a lét gyönyörűségét,
a csodát, a mesét,
ez néhány életre is épp elég.
Kicsi lélek
Kis kuckóban kicsi hajnal.
Kicsi éj, mely megvigasztal
Kicsi lélek, kicsi élet
Kicsit él és kicsit remél
Kicsit fázik, kicsit fél
Kicsit hűti már a dér
Az Úr hangja ideér
Ettől végre feleszmél
Eszébe jut: nagyot lép
Már a felhők fölé ér.
Visszatekint, csodálkozik:
- Miért vártam eddig - addig?
Mért nem léptem én előre
A háztetőm szélire?
Onnan is de tág a határ
Tovább léphettem volna már
No de mindegy - legyint egyet -
Lényeg az, hogy itt vagyok
Nőhetek, nőhetek
Terveket szőhetek.
Határ csak a csillagos ég -
Tűnődik el rajta
Kinőttem a kicsi házam
Mit veszek majd haj-ha?
Tükörbe néz, észreveszi,
Hogy kinőtte a tükröt is -
Szomorúan búcsút int
Angolosan távozik.
Sophie (1998-2002)