Dsida Jenő: Menni kellene
lemayar · 2010. február 13. 10:54
Kategória:
MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA
Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!
- lemayar blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1010 olvasás
Szeretettel minden Kedves Fénytesónak ezen a borongós télutói napon.....Lemayar
Köszi szépen ! Most kisütött a napocska éppen :)
Gyere hozzánk Zsóka,
itt egész nap 7 ágra süt a nap:-)
De jó Nektek, Margardian, Ildikó! De meg kell tanulnom szeretni, elfogadni mindent:februári havas esőt,téli sötétséget....S mire rám talált a meghívás, a napfény, beesteledett. Az AVATAR-t néztem meg...Majd bekukkantottam ide, Hozzátok.....Szép estét! :-)
Ez jó, erről eszembe jutott...
Váci Mihály: Még nem elég!
Nem elég megborzongni
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövõnket? tudni kell!
Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsõnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!
Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hûvös ész?!
Több kell: -az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj,
Szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég-a Világért!
Több kell: -a nemzetért!
Nem elég: -a Hazáért
Több kell most: -népedért.
Nem elég: Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!
Nyári Ferenc
Reménytelen Remény
Ha még talán remény jön el,
Jól nézd meg hátha most megy el.
Hol fény szikrája vész el,
Sötétbe borul, elmének léte hal el.
Létezésnek van e értelme?
Ha az élet úgy is kegyetlenül hagy el.
Legbelül, lelkem legmélyében,
Elmennék...vagy talán mégsem?
Vajon van még ember, ki engem keres?
Utolsó reménybe vetett hitem,
Hideg, sötét, időtlen,
Semmibe vész el...
Életem cérnája túl hamar fogy el,
Forróból jéghideggé fagyott vérem,
Megáll bennem feloldani nem képes,
Más, csak a szeretet...
Jó volt ezeket olvasni,ezen a hétvégi lazító napon és , szinte irodalmi kávéházban éreztem magam. Találtam egy verset én is a szeretetről ami humorossága ellenére elgondolkodtató is :)
Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.
Szép estét nektek!