LÁBNYOMOK

LÁBNYOMOK

Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam,
S az életem nyomokkal rajzolódott ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
Ahogy Ő mindig ott járt velem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
Itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott,
Éppen ahol az életem
Próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
S követődnek szegődtem Mesterem,
Azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
Minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb úton,
Legkínosabb napokon át
Mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sosem hagytalak el téged!

Azokon a nehéz napokon át
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak.”
(Ismeretlen szerző)
www.omah.extra.hu