Látomások - Az újvilág kezdete

Az újvilág kezdete

Korán kelt, igyekezett a készülődéssel, hogy még a munkába indulás előtt legyen ideje átolvasni, a gyermekoktatásról szóló törvénytervezetet. Falta a sorokat, nagyon érdekelte ez a terület, sokat foglalkozott vele, hogy a legjobb döntést hozza.
- Majd hazafelé jövet bemegyek a törvényhozás egyik szavazó házába. Gondolta magában.

Mostanában sokat elkalandozott az elméje. Most is, míg a csomagoló szalag álmos nyöszörgés közepette leállt, elméje ismét a múlt fájdalmas emlékei közé repítette. Fáradtan huppant le a székére. Előjöttek emlékei, hogyan omlott apránként össze minden szeretett hazájában, mely kíméletlenül maga alá temetett mindent.

Eleinte még mindenki hitt a hangzatos ígéretekben. Mire felfogták az emberek mi történt, már késő volt. Minden eltűnt, ami az ország és az emberek javait jelképezték. Az igazi fájdalom és keserűség, csak ezután következett. Egyre kevesebb ember részesedhetett abban a kiváltságban, hogy becsületes munkája lehetett. Ahogy nincstelenül, egyre szegényebben csúszott lefelé az emberek többsége, egyre kisebb lett az esély az életre is. A magánkézbe adott kórházak, már csak egy szűk, gazdag réteg gyógyítását végezték, melyek belefértek a profitorientált költségvetésükbe. Az energia árak rohamos emelkedése miatt, tömegesen veszítették el az emberek az otthonaikat, a felhalmozott köztartozás miatt. Az élelmiszerváltság és az elszabadult élelmiszer árak, tömeges éhezést szabadítottak az emberekre.

A legrosszabb dolgok, csak ezután következtek. A klímaváltozás könyörtelen hatása, az időjáráson keresztül, olyan csapást mért a megtépázott országokra, hogy ebből már nem tudott senki méltósággal felállni. A viharok leromboltak, az esőzések elmostak mindent, rövid idő alatt az ivóvíz nagy kincsnek számított. A járványok kíméletlenül söpörtek végig az országon, rengeteg emberéletet követelve.
A kevés kiváltságosok, melyek a politika védőbástyái mögött kövérre hizlalták magukat, teljesen magukhoz kötötték a kórházak és az ellátási hálózat teljességét. Még ebben a rendkívüli időkben sem mondtak le gátlástalan törekvéseikről. Az utolsó pillanatig is a karhatalom erejével próbálták, nem csak megtartani, de gyarapítani is mérhetetlen vagyonukat és befolyásukat.

És ekkor, valami megszakadt, olyan fájdalmas és mély volt ez a szakadás, hogy a mennyek minden lakója beleremegett. Innen már követhetetlen gyorsasággal történtek az események. Nem volt már irányítható tömeg, és irányító karhatalom, csak egy ütemre dobbanó szív. Erről a mélységről már, csak emelkedni lehetett. A gondolatok és az elmék kitisztultak, a félelmek eltűntek, és az új világ kinyitotta kapuját. Nem volt aki, ezt a szellemet megállíthatta volna. Olyan összefogás, és önzetlen tenni akarás áramlott ki az új világ kapuján, mely mindenen végigsöpört. A határoknál sem állt meg, maga alá gyűrte az egész világot. Eleinte a hatalmukat még mindig görcsösen védő elitréteg, a módszerek válogatása nélkül a legdurvább eszközökkel is megpróbálta elfojtani az új világ ébredését. De nem volt már semmi esélyük, az újvilág szelleme úgy söpörte el őket, mint tornádó a falevelet.

Hosszú évekbe telt, míg az országok megtalálták a közös egyensúlyt. A közös javak és értékek visszakerültek az emberek és országok közösségeibe. A politikai pártok és a gátlástalan politikai vezetők végleg eltűntek a föld színéről. Az emberiség közös megegyezése alapján, mindörökre törölve és tiltva lett, a politikai intézmények és a politikus személyének fogalma is, hogy az emberiségnek ne kelljen még egyszer ilyen értelmetlen elnyomást, és szenvedést elviselnie egy szűk gátlástalan réteg miatt.

Fáradtan, de örömmel fejezte be munkáját és igyekezett a szavazóházba, ahol nap mint nap, ha volt kedve és ideje, szavazatával hozzájárulhatott az olyan törvények meghozatalához, amelyek minden embert elégedettséggel töltöttek el.

Az új világ így lett mindenki gondoskodó figyelme alatt, egyre szebb és jobb az egész világon.

Létező