Létező történetek - Az Érthetetlen

Az Érthetetlen

Kicsit tompán ébredt, alig maradt valami az emlékezetében a tegnapi napról. A tompaság az egész testét átjárta, és úgy takarta be minden agysejtjét, mintha valami kitörni készülőt akarna mindenáron elfojtani. Az érzékelése is nagyon furcsa volt, mintha sűrű függönnyel zárták volna körbe.

A reá nehezedő tompaság ellenére is, halványan átszűrődő, varázslatos fényeket pillantott meg. Érzelem világa, mint megannyi csodálatos pillangó szárnyra kapva, megtalálta a legkisebb rést is, és boldogan merült el egy különleges világba.
Lassan oszlott a köd és egyre jobban érezte magát. A reá nehezedő nyomás terhe, percről percre egyre könnyebb lett, és kellemes bizsergés futott végig minden porcikáján.

Szerette ahol lakott, gondoskodtak róla, és szeretet vette körül. Érezte, hogy pillantásával és gondolataival, valami különlegeset tesz környezetében, de nem tudta pontosan mi az.
Örült, ahogy a fájdalmat távozni látta a vele szemben ücsörgő bácsiból. Túláradó boldogság töltötte el, mikor rápillantott egy beteg gyermekre és szelíd együttérzésének hatására a beteg szervek újraépültek, és szíve dobbanásával együtt teremtődött meg a tökéletes egészség.
Nagyon szerette a virágokat is nézni, ahogy érintésére, látható módon kezdtek növekedni és megteltek élettel, ilyenkor környezete vegyes félelemmel és csodálkozással húzódott el tőle.

Érezte, kezd visszatérni ereje és érzékelése. Ahogy szétpillantott, látta az emberek körül azokat a különleges örvénylő fényeket, melyek minden pillanatban, gondolatukkal és érzelmeikkel együtt lüktetett.

Most már azt is érezte és látta, ami szétsugárzott belőle. Ahogy elméje egyre jobban kezdett tisztulni, úgy tértek vissza emlékei is. Nem tudta uralni, ezt az erőt, ami benne volt. Egyre jobban felforrósodott a teste, és olyan erős lökéshullámok hagyták el elméjét, melyek pillanatokon belül zárlatot okoztak a környező elektromos berendezésekben. Ellenállt, megpróbálta kordában tartani és irányítani erejét. Emlékezett arra is, hogy legutóbb mennyire jutott. Már majdnem sikerült, és ekkor megpillantotta a lehetőséget, melytől pillanatok alatt megfosztották.

A köd nagyon gyorsan jött és kíméletlenül elragadott tőle mindent, ami számára a létezést jelentette. Már nem érezhette, hogy két izmos ápoló az elernyedt testét végigvonszolják a hosszú folyosón, vissza a kis rácsos szobájába.

Létező