Weöres Sándor:
A KERUB SODRÁBAN
A tánc országa feléd hajlik,
fehéren lobog a csúcsokon
az éj pántjai közt;
ne félj, rádvirrad,
amit elgondolni se tudsz,
a teljes szabadság
és lengeni fogsz lábatlanul
a túlsó messzeségben,
mégis mindennel közösen-
jegyezd meg és ne irtózz,
takard ki arcod!
-----------------------------------
Kezemtől mindennek csillag-illata van.
Én már nem vagyok én,
szemem fénye csak ábránd,
árnyam csak fátyol, mit lenget a szél,
a hideg áram a gyökerek fölött.