A KERUB SODRÁBAN

Weöres Sándor:

A KERUB SODRÁBAN

A tánc országa feléd hajlik,

fehéren lobog a csúcsokon

az éj pántjai közt;

ne félj, rádvirrad,

amit elgondolni se tudsz,

a teljes szabadság

és lengeni fogsz lábatlanul

a túlsó messzeségben,

mégis mindennel közösen-

jegyezd meg és ne irtózz,

takard ki arcod!

-----------------------------------

Kezemtől mindennek csillag-illata van.

Én már nem vagyok én,

szemem fénye csak ábránd,

árnyam csak fátyol, mit lenget a szél,

a hideg áram a gyökerek fölött.

------------------------------------------------

Tudnád-e újra szakadó, törékeny

dolgaidat tiszta szóra bírni?

--------------------------------------------

Iszonyú úgy lengeni

sem földön, sem égen egészen

és visszafelé már nincsen út.

Minden elhagyott,

egyedül lengek az ürességben,

az ég teljes gömb köröttem,

nincs támaszték sehol.

Megyek-e? vagy zuhanok

a semmibe?

vagy egyhelyben lengek?

itt nem lehet tudni semmit.

Talán valaki vigyáz rám.

Talán valami vigyáz rám.

Talán én vigyázok, csak nem tudok róla.

Talán hatalmas vagyok, csak nem tudok róla.

Talán azért nem tudok róla, mert már nem vagyok.

Halott vagyok, anélkül hogy meghaltam volna.

Ilyen nehéz a halál?

Ilyen könnyű a halál?

Ilyen se-nehéz, se könnyű a semmi?

Ilyen semmi a semmi?

(1946.október)

/A SEBZETT FÖLD ÉNEKE című kötetben /

Megjegyzésem: Időnként kiragadok valamit a majd' 1100 bejegyzés: vers és próza közül a fönt jelzett blogomról, mit több mint 1 éve naponta gondozok, ápolok. Ma reggel úgy döntöttem, hallgatni fogok, csak a linket jegyzem, s aki akar ellátogat hozzám, hisz igazából nem is tudom, szeretitek-e a bejegyzéseimet.... Aztán szemem elé került ez a csodálatos, hátra hagyott vers, mely mégis csak napvilágot látott. Meg kellet osztanom Veletek, mert nem biztos, hogy épp erre bukkantok, ha nálam látogatóban vagytok...Nem szeretném apránként ide áthozni az egész blogot, nem is lehet, hisz az is naponta nő...Ezt most elröpítem felétek, szeretettel Lemayar...