Csoda (?)

Még sosem írtam blogot, soha nem is vágytam az élményre, talán itt az idő ezen is túllépni, mert ki kell írnom magamból, hogy jobban rálássak, mi is történik most velem és hogy kiadjam a túltengő energiát.

11.11-re egy csodálatos ajándékot kaptam az égiektől (meg még 3 aktiválást este, de az már csak extra volt). Egy olyan emberrel tölthettem a 11.11 pillanatát, közös békére koncentrálva, akit nagyon szeretek. Alig ismerem (ebben az életben legalábbis), mégis nagyon fontos nekem. Egy héttel az után találkoztunk, hogy elköltöztem a férjemtől. Hjah, a szinkronicitás. :-) New Yorkban él, a fél világ választott el bennünket, mégis a mágikus 11.11, a béke pillanatában valóságosnak éreztem az ölelését. Keresi az útját, szeretne hinni abban, amiben én, idővel leomlanak majd a falak és talán pont az angyali falbontásról szól most a történet.

Skype-on cseteltünk, kiöntötte a lelkét, élete legborzalmasabb 24 óráján volt túl. Megtudta, hogy az apukája rákos és nagyon rosszul van, majd egy féltékeny férj megfenyegette, hogy megöli. Nem mert elaludni, pedig nála hajnali 5.30 volt akkor. Napokig gondolkoztam, míg megkértem küldjön egy fényképet az apukájáról és meditációban a szentélyemben gyógyítani kezdtem. Meghívtam Jézust és az Atyát, legyenek segítségemre. Csodálatos élmény volt, a fénykép alapján teljesen rá tudtam hangolódni és noha "vadidegen" képét tartottam a kezemben mégis régi ismerősnek, jó barátnak éreztem és csodálatos szeretet érzés járt át. Az első alkalommal azonnal sikerült tökéletesen egészségesnek és vidámnak látni, remek anti-rák party-t csaptunk a végén az Atyával és az összes segítővel, akik közben csatlakoztak. Nesze neked "Joy of Life" :-) Kértem, hogy az történjen, ami egybeesik az Isteni szándékkal és mindenki számára minden szempontból, minden térben, időben és dimenzióban a legjobb. Két nappal később David az alábbi e-mailt továbbította nekem:

"Everyone,

Dad called me a short while ago with some great news. The analysis of the

samples taken during the biopsy last week is complete, and the cells were judged

to be cancer-free. I'm afraid I didn't quite understand how the initial visual

inspection could have led them to the opposite conclusion, but the important

thing is that there doesn't seem to be any cause for worry now. There will of

course be some follow-up exams in the coming weeks, but Dad is very happy with

the latest results. He is busy tonight and won't be near a computer, but he

asked me to get this message out to everyone to spread the good news."

Azaz a legutóbbi orvosi leletek szerint semmi jele rákos sejteknek. Hihetetlen hála érzés öntött el. Nem akartam hinni a szememnek. Te jó ég! Ennyi lenne az egész? Ennyi kell a gyógyuláshoz? Szeretet? Mert akkor itt van, tessék, én már nem bírok vele, vigyétek, vigyétek, szívem szerint mindenkit megölelnék, aki szembe jön, ha nem félnék a fizikai kontaktustól annyira (hiába na, akad itt azért még tennivaló :-) )

Nap végére jött az egó...tényleg én csináltam, lehet nem is volt rákos, csak félre diagnosztizálták...ha ennyi az egész miért nem csináljuk, miért nem gyógyítunk meg mindenkit...tudom, a karma...mi van, ha csak véletlen egybeesés...jah, hogy nincs véletlen?...de mi van ha mégis...na jó, hagyjuk...

Továbbisvanmondjammég? :-)

Folyt.köv.