Hangszer vagyok.
Egy tökéletes hangszer,
melynek húrjait most már magam is érzékelem.
Mert eddig az elfeledés homályában voltak,
ott, ahol nem érinthettem,
nem érinthetted őket.
De most, vagyis inkább újra,
hangot adnak,
képesek már magukból hangot elővarázsolni,
kicsit talán még hamisan,
de már szólnak.
Mert ez történt eddig,
hogy önmagamban rátaláltam a húrokra.
Hosszú keresés volt.
És ebben mindvégig
segítségemre volt Ő,
a hangszerkészítő.
Csak nem vettem észre.
Később pedig tiltakoztam.