Első lépések

írta:val-aki :))

Volt bennem némi káosz , nem is kicsi.
Azért volt , mert az emberi részem elmenöben volt és én jövöfélben.
Ez a folyamat tart most is , de most elérkeztem , elérkeztünk egy olyan ponthoz ebben a folyamatban ami most átbillen ugymond.
Én most nagyobb részben vagyok már jelen mint az emberi részem.

Az emberi rész és én összeolvadunk , mondhatnám ugy is hogy beköltözök a testembe.
A gondolatok és érzelmek nagyon vadak olyan értelemben hogy abszolut reagálás szinten történik.
A gondolatok és érzelmek szinte csak reakciok a kivetitett valoságra , az életre.

Ugy érzem már böven ideje lenni annyira örültnek hogy végre engedjem átbillenni ezt a beköltözést.

Erröl irnék most , hogy hogyan élem meg , mik a gondolataim és érzéseim és még ami jön.
Ezt is addig ameddig meg nem unom , addig amig tudok rola irni.

Vannak akik csatornáznak , vannak akik beszélnek a felsöbb énröl , a felsöbb énjükröl.
Akármennyire is jokat és jol mondják , fogalmazzák meg , ez most már nem elég.
Nem elég a világnak , a társadalom szereplöinek de legföképp természetesen nem elég önmaguknak.
Sokan érzik ugy a szavak elfogytak , akár mondják öket akár hallgatják.
A szavak idejét multá váltak.Ez már most elkezdödött.
Nem tudják közvetiteni azt amit most az ember kér , kiván.
Egy mást.Egymást.

Zseniális megfogalmazok vannak , de mégis akik igazán "élni" akarnak , akik "valodiak" akarnak lenni , valodivá akarnak válni , azoknak nincs már szo ami kielégitheti a szomjukat erre az uj valoságra.

Van tehát egy olyan pont amihez most érkezik el az ember és az én.
Ez az ahol átbillen a mérleg és az én belép és szépen szeliden átveszi a testet.Átveszi az elmét.
Az elmét már én használom és nem ö engem.

Szeretnék most tehát annak a fényében megnyilvánulni amit mondtam az énröl és az emberröl.
Szeretnék én önmagamként megnyilvánulni.
Ez az irás nem a fö megnyilvánulásom.
Ez az irás és a többi ha lesz , a már megnyilvánitottat tartalmazza , azokat amiket éppen tapasztalok.

Az emberi rész és én összeolvadunk , de ahogy összeolvadunk , ugy érzödik a különbség is.
Én és az emberi rész teljesen más.
Én önmagam nem ismerem.Az emberi rész engem nem ismer.
De az emberi rész tett egy oriási dolgot , ami az hogy önmagátol megengedte hogy én ugy tudjam magam mintha nem ismerném önmagam.

Ez ugy néz ki egyszerübben vagy bonyolultabban de mindenképp érthetöbben , hogy ugy hiszek önmagamban hogy még sosem találkoztam önmagammal.Egyszerüen csak tudom hogy vagyok.
És valoban , nem ismerem magam.

De tudom magam.

Az emberi részt felfedezem.
Figyelem az érzelmeit , gondolatait.
Most egy olyan helyzetben van az emberi részem , ahol egy olyan lehetöség adodik , adodott , ahol teljeséggel elmélyedhetek benne.Ahol igy , aktiválom tulajdonképpen magam.Ahol nem az emberi rész reagál többé hanem én veszem át az élést.

Ez most történik.
Ezt most én irom.
Az énröl , magamrol tehát nem ugy beszélek ahogy eddig és ahogy tul sokan , hogy az emberi részböl néznek rá az énjükre , hanem az énböl nézek rá az emberre.

Ez sokkal érdekesebb és ez az ahogy én lehetek.Ahogy valoban élövé válok a testben.

Az én vár mindenkire hogy végre ne csak ugy messziröl nézegessék , kostolgassák , hanem engedjék meg öt.Erre vár mindenki énje.

Az ember számomra olyan lehetöség most ami által , akinek a segitségével megélem magam.És igy , megismerem azt aki vagyok.

Nézve a gondolatait egy helyzetre reagálva és érzelmeit egy helyzetre reagálva és most átvéve az élést , másképp élve meg a helyzetet.

Az emberi rész egy csoda.Egy gyönyörüség.
És nagy dolgott tett.Mert nem én eröltettem hogy megengedjen , hanem ö csak tudta valahol hogy vagyok én.És nagynehezen , probálkozás és probálkozás után megengedett önmagának.

Olyan érzés tehát beköltözni a testbe , nem reagálva a külsö valoságra , nem kijátszani a gondolatokat és érzelmeket , mintha egy vadlovat szeliditene az ember.
Mintha egy tornádot akarna szellövé finomitani.
Mintha egy tombolo és rémült oroszlánt akarna megbékiteni , megnyugtatni.

Ezek az én elsö lépéseim az én emberi részembe.