Kedves Sátán!

Kedves Sátán!
Köszönöm, hogy meglátogattál. Nagyon cseles vagy, mert alig vettelek észre, de csak megvagy végre! :))
Amikor például azzal a sok munkával elláttál, még örültem is, hiszen az időzítés is jó volt, éppen nem dolgoztam már két hete. Igen, ügyes húzás volt, beismerem. Nem vettelek észre, hogy mennyire elbújtál az elfoglaltságaim között. Minden percemet lekötötted, ott voltál a közelemben, de nem vettelek észre. Tudtad mennyire hiányozni fog nekem közben a szabadság és a barátaim, és hogy emiatt milyen feszült leszek majd. De mikor megszédítettél a sok munkáért kapható pénzzel is! Tudtad, hogy már aggódtam, és erre utaztál direkt. Nagyon ravasz vagy!! De most fülön csíptelek végre. Most persze csak nevetek, már nem bosszant, jót bújócskáztunk.
Amíg nem találtalak, sokat aggódtam, eleinte az időbeosztásom miatt, majd a fáradtságomat is le kellett valahogyan gyűrni, de az a pénzes história!!! És hozzá kitaláltál még pár dolgot, hiszen csaknem megláttalak egy helyen, és nehezítened kellett a helyzetemet, s ezért kifejezetten az idegeimet vetted célba, és az érzéseimet, mert tudod, hogy ez a gyenge pontom. Sok ember problémáját zúdítottad a nyakamba, volt akiről elmesélted, hogy hogyan veszett nyoma, a másik hogyan maradt egyedül, egy harmadik hogyan lett kapzsi, egy negyedik hogyan adja fel önmagát, majd jött egy szakításról szóló hír is. Mindezt megspékelted azzal, hogy veszekedni láttam embereket, megsértődni, felfuvalkodni, hallottam haragos kiabálásukat. Sokkal több problémát és lelki szorongást kellett megélnem önmagamban és másokban is. Küldtél a nyakamra még pár embert, akivel külön is foglalkozhattam….nehogy időm legyen téged keresni. Egyik telefonhívás a másik után, levelek százai a postaládámban, mind csupa szó, szó, szó és elme, és gond, és bánat. Magamra vettem a gondjaikat, és már alig bírtam a keresztjüket hordozni, majdnem elestem, és elbuktam az egészet, mikor még elrontottad a mosógépemet is. Mindig változtattad a helyet, ahová elbújtál, mert már a nyomodban voltam sokszor. Így nehéz volt rád találni. De idővel egyre gyanúsabb lett a dolog, és kezdtem jobban figyelni. Sok-sok apró helyen megláttalak már, de egyetlen dologban még mindig nem : még mindig a pénz miatt aggódtam. Azt mondtad igazságtalanul bántak velem, és én elhittem neked, pedig egyáltalán nem jártam rosszul. Tényleg bevetettél miden cselt, hogy ne vegyelek észre. Az már nagyon ravasz volt, amikor a kész munkát meg elkérted tőlem ingyen….és aztán újabb ígéretet tettél, hogy most majd jobban járok ám a következővel. És sikerült becsapnod megint. Jól csináltad, komolyan. Ügyes voltál! Mindezt így összesűrítve pár hétre….huhh, nagy meccs volt. De most már meg vagy végre!!!
Köszönöm a tanítást, sok-sok dolog lett közben sokkal tisztább. Megláttam mások játszmáit, eljátszott szerepeit, de megláttam önmagamat is, ahogyan elveszítem a realitásérzékemet, és amikor nem tudom, hogy mi az elég, és a hála helyett követelőzni kezdek. És megláttam a bújócskázás közben saját erőmet is, amivel mindezeken úrrá lettem. De a legnagyobb öröm, mindig amikor Rád találok a búvóhelyeden. Mert ilyenkor azonnal mosolyogsz rám, és velem örülsz! Feladat megoldva, kipipálva. Erre koccintanunk kellene, nem gondolod? :))