Meghívó idővonal ugrás - Jézus ösvény

"Ezek a megszentelt lények a szülőket eddig soha nem látott mértékben állítják kihívások elé, különösen azokat a szülőket, akik úgy döntenek, hogy továbbra is a felejtés mély szendergésében maradnak."-(részlet az ajánlott csatiból)
Eszembe juttatta, hogy tegnap elvittük Samut, aki 10 éves, és a gyermekünk a Nemzeti Múzeumba. Samut persze a Gyűrűk Ura játék II. része érdekelte igazán, amit a szomszédos üzletből szereztünk be, de mi "jó szülőkként" ragaszkodtunk ahhoz, hogy egy kis kultúrális sétával ellensúlyozzuk a virtuális világmegváltást. Szóval árukapcsolás volt, így Samu alávetette magát a műveletnek. Már az elején különös érdeklődést mutatott a büfé iránt:), mondtuk, hogy ez majd a végén (a jutalom-répa). Elindultunk a Magyar Nemzet idő-utazására, az államalapítástól napjainkig. Érdekes élmény volt egy korona zománcképén szembenéznem a viselt nevemmel, és volt egy-két üzenet is, amit vettem. Összességében azonban olyan kicsinek, szürkének tűnt az egész, sőt groteszknak, hogy ezekkel a kis kiásott tárgyakkal azonosítjuk a gyökereinket. Mintha valóban teljesen megfeledkeztünk volna a hatalmunkról, a származásunkról, mantraként ismétlünk egy 1000 éves történelmet, amely csupán visszfény. No, Samu bírta vagy 20 percig, a kedvünkért láthatóan némi érdeklődést tanúsított, illedelmesen meghallgatta, amit magyarázgattunk neki a vitrinek előtt, majd végképp kidőlt (az egyébként soha el nem fáradó örökmozgó:). Szó szerint, kifeküdt a padra..jobban mondva, mindegyik padot végigfeküdte, amíg várta, hogy végezzünk. Amikor a műszaki cikkekhez értünk (kb.XVIII.század), akkor odahívtam, és lelkesen mutogattam neki egy napórát (szerencsére a feliratból tudtam, mi az:). Mire ránézett, és elmagyarázta, hogyan kell használni. Döbbenten álltam, és a férjem bólogatott. Jól tudta. Na most akkor ki tanít kit? Igen, ő még ki meri mutatni, hogy unja ezt a mátrix-képzetet, amit mi történelemnek hívunk. Mi még tisztelettudóan végigjárjuk.
A végén a múzeum büféjében tettem egy kísérletet, hogy megnézzem, emlékszik-e valamire abból, hol vagyunk, és megkérdeztem: Samu, hol vagyunk most? Rámnézett, és a világ legtermészetesebb hangján azt válaszolta, hogy "a büfében"::::))) No comment.
Irány a virtuális világmegváltás:)