István blogja

Senkihez és semmihez ne ragaszkodj!
Mindenkit és mindent engedj el!
Ami megmarad az Önvalód, Te Magad.
Így leszel mindenkit és mindent befogadó, Univerzális társ-teremtő.

"Ha figyelmedet a mostra irányítod, az nem azt jelenti, hogy letagadod életed szükségleteit. Azt jelenti: fölis­mered, hogy mi az elsődleges. Ezt követően már na­gyon könnyen tudod kezelni a másodlagos dolgokat. Nem azt mondod, hogy „többé már semmivel sem foglalkozom, mert csak a most létezik." Nem. Találd meg először az elsődlegeset, és tedd a mostot a barátoddá, s ne az ellenségeddé! Ha életed alapja és elsődleges szempontja a most, akkor az életed már könnyedén kibontakozik."

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...

A számegyenest többnyire mindenki ismeri. Ezen a nullától jobbra a pozitív értékek, balra a negatívok helyezkednek el.

– Hogyan foglalnád össze tanításod lényegét olyan valakinek, aki még egyik könyvedet sem olvasta?

"Eszmélj rá arra, hogy egy csomó fájdalmas kerülőútra nincs szükséged többé! Fejlődésednek olyan pontjára érkeztél, ahonnan világosan felismered: irányt tévesztettél. Isteni teremtő energiád kifelé ömlött, kivérzett, múló káprázatok csapdájába esett. Fogsága azonban csak addig tart, amíg elhiszi e káprázatot, és engedelmes önpusztítással véghezviszi Maya sötét rituáléit! Vond vissza a halálvilág bűvöletéből hitedet, legjobb képességeidet a benned élő Fény sokkal intenzívebb valóságának segítségével!

Első gondolat: Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, melyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának.

Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
De nem szabad velem törődnöd,
legfeljebb ints egy lenge búcsút
felém, ha más tájakra visz
ez a vidám és néha bús út,
mely annyi felé kanyarog,
mert szánalmasan gyönge, gyatra
vadász, ki másra is figyel,
mint az üldözött drága vadra:
célod, hogy rálelj önmagadra.

"Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a központja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi."

Szűrés

- Milyen embert alakít ki a megvilágosodás?
A Mester így válaszolt:
- Közösségi szelleműt, de párthoz nem tartozót; haladót, de adott útvonalhoz nem kötöttet, aki elfogadja a dolgokat úgy, ahogy azok jönnek, aki nem bánkódik a múlt miatt, nem aggódik a jövőért; aki megy, ha lökik, s jön, ha húzzák; hasonlít a hatalmas orkánhoz, a szélben libegő tollhoz; a folyóban úszó gazokhoz, a szelíden őrlő malomkőhöz; aki egyenlően szeret minden teremtményt, miként a föld és ég is mindenkinek egyenlő.

Az önkínzás többnyire zsákutca; néha nagy kerülő; csak igen ritkán a
legrövidebb út.Legtöbb ember részére az élvezetekről való teljes lemondás éppoly káros,mint az élvezetekben tobzódás. Ami pedig a kettő közt van, a mértékletesség(„élvezek, de kiskanalanként, óvatosan, takarékosan”): összezsugorító.
Úgy neveld kívánságaidat, hogy ne az élvezetek és hasznok felé irányuljanak:
ezzel elkerülöd a lemondást, tobzódást és mértékletességet egyaránt.
Úgy alakítsd kívánságaidat, hogy akár az élvezeteket és életbeli hasznokat,

Egy szombati előadás néhány dolog átismétlésére, újra értékelésére késztetett. A NAGY ELENGEDÉS éve tárgyú Kuthumi aktiválás újbóli meghallgatása vált időszerűvé. Életem egy negyven éves eseménydús, szép szakaszát tudtam tavaly ennek kapcsán lezárni. Ehhez négy évre volt szükségem, de sikerült. Az ezt követő év sok változást hozott mind fizikai, mind érzelmi és egyéb vonatkozásban. Ezt köszönhetem egy "csillagnak", aki NEM csillag, de sokat segített az átalakulásban.

"Sohase felejtsd el: a megvilágosodás mindig akkor érkezik el valakihez, mikor léte legmélyebb sötétségében hiszi magát, s a fény reményéről is lemondott! Állapotát azonban élesen megkülönbözteti a valódi morális összeomlástól alázatos, kitartó szolgálata, amelyet a világosságból való látszólagos kirekesztettsége ellenére is tovább folytat, sokszor hosszú, vigasztalan éveken át."

A sötétség szükségessége (nem a fejekben).

A tegnapi 5:5 kulcsaktiválást megelőző Orin meditációnál két múltbeli inkarnációnkra kellett visszalépni. Az elsőnél egy farkas voltam párommal, de minden falkától függetlenül. Egymásra vigyázva, a csapdákat (valódi és emberi) elkerülve kellet élnünk. A második esetben nő voltam kezemben egy gyerekkel. A lakóhely egy viszonylag nagy kunyhóféle volt. Mint az előbbinél, itt is erdős hegyes vidéken.

A járt, jól ismert útjaidon is fokozott figyelemmel haladj! Nem tudhatod, hogy mikor raknak eléd egy "kupacot". Ha figyelsz, nem kell belelépned, de meg kell vizsgálnod, hogy miért kaptad.

Ehhez tartozik egy japán közmondás: "Ha sietsz, menj lassan! Ha nagyon sietsz, tégy kerülőt!"

"Egy hasznos kérdés motivációd tisztázására a másik nemmel kapcsolatban: Teste, gondolatai, érzései, mosolya, lénye, vagy tettei simogatására vágyom?"

"A megelégedettség érzése a befejezett dolgokból származik, befejezetlen ügyeid pedig szétszórják energiáid. Törekedj lezárni mindent amit elkezdtél és ez még inkább vonatkozik minden lezáratlan kommunikációra, érzésre, fájdalomra, legyen az a két perces, vagy a tízezer éves."

"Aki tud nemet mondani, azt saját csillaga vezérli, saját vágyai hajtják. Nem rángathatják azok, akik nem tudván mit kezdeni magukkal, állandóan másokat igazgatnak."

"Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát, pihenést és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is;
tudatosan felállni az élet terített asztala mellől, amikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van.
Nem elbízni magadat semmiféle helyzetben."

"Jót tettél, és nem fizettek érte? Rosszat cselekedtek veled és nem érte őket semmi büntetés? Az egyenes út jutalma önmagában van. Akik gonoszat cselekednek veled, azokat sajnálni kell inkább, mert a görbe utak szörnyűségesen nehezek."

"Az igazság nem vész el soha, az megvan valahol, (...) csak meg köll keresni."

"Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a Tiedet gondatlanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet."

"A valódi igazságban bízhatsz bátran, kára nem eshetik. Felkél a nap, bármilyen sötétség is legyen előtte az éjszaka."

"Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvá tegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el."

"A világ tágas, barátom, és tele van fájdalommal, de örömmel is. Az előbbi tart téged a növekedés ösvényén, a második pedig segít elviselni az utat."

Furcsa egy érzés, amikor valakiről úgy gondolod, hogy egyszerre az anyád, a lányod, a kedvesed (szerelmed). A nőknél ugyanez az apád, a fiad, a kedvesed. Mindegyik stáción végig kell menned valamikor külön-külön is. Teljesen mindegy, hogy mennyi idős vagy most. Mindnek más-más jelentősége van, de ha valamennyit végigjártad, csak akkor jutsz el oda, hogy egyszerre jelennek meg. Ez a helyzet, amit egyedül nem biztos, hogy meg tudsz oldani. Lehet, hogy mindez egy tévedés csak, és sem az egyik, sem a másik nem igaz.

Ez nem kimondottan ezoterikus téma, csak egy gondolat. Vajon miért van az, hogy a lovak (öszvérek, szamarak) csak egy 35-40 centiméteres ösvényen közlekednek, mert ezt látom a mezőn, réten. Többet nem taposnak ki a természetben ott, ahol rendszerint járnak. Ezzel szemben az emberek ennek gyakran a többszörösét teszik élhetetlenné. Ekkor nem beszélek a közlekedésre előre kijelölt utakról, amiket valamilyen szabvány szerint alakítottak ki.

"Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érezünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mögött felismerjük, hogy "Ő az!". Érezzük a gondolatait, és gondoljuk az érzéseit. Ahhoz, hogy akár az "e világon", akár a túlvilágon felismerjük, nem szükségesek a testi szemek és fülek."

A csend nem jelet néma sötétséget, vagy sötét némaságot. Vannak már mások által is megtapasztalt hangjai, fényei. Ezek megnyugtatnak, egy belső békét teremtenek. Teljesen más érzés ezt egy napos vasárnap délelőtt, (mint a mai is volt), magányos séta közben egy erdőben, hegyoldalban átérezni, mint a kertben ülve, a szomszédos neszeket is hallva, bár mindkettőben a csend nyugalma dominál. Gondolataid is csaponghatnak, azoknak sem kell teljesen kikapcsolódniuk közben, de csak azoknak, amik nem kavarnak fel, mert akkor vége a csendnek, a nyugalomnak.

Tudásodat, ismereteidet jó, ha állandóan gyarapítod, de figyelned kell arra is, hogy honnan szerzed. Tanulni mindenből, mindenkitől lehet ("A Bölcs a Bolondtól is sokat tanul, a Bolond a Bölcstől kevesebbet."), de vedd észre, hol van az a határ, amikor valakinek már csak a szavait lesed, és már nem figyelsz arra amit mond. Ez egyoldalú függőséghez vezethet. Ez az a határ, amikor feltétlenül váltani kell. A megszerzett tapasztalatokat felhasználva saját magadra kell támaszkodnod.

"Ne ijeszd magad azzal, hogy képzeletben az élet egészét átfogod. Ne sűrítsd egy gondolatba, hogy előreláthatólag milyen és mennyi baj vár rád, hanem minden egyes felmerülő esetben tedd föl magadnak a kérdést: Mi ebben a dologban a tűrhetetlen és elviselhetetlen? Bizony szégyellnéd bevallani! Azután idézd emlékezetedbe, hogy sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen. Ennek súlya pedig kisebbedik, ha egymagában körülhatárolod, és ha értelmednek szemrehányást teszel, hogy még arra sem képes, hogy a jelent önmagában elviselje."

"A barátság egy lélek, mely két testben lakozik."