Csapás, mezsgye...

Ez nem kimondottan ezoterikus téma, csak egy gondolat. Vajon miért van az, hogy a lovak (öszvérek, szamarak) csak egy 35-40 centiméteres ösvényen közlekednek, mert ezt látom a mezőn, réten. Többet nem taposnak ki a természetben ott, ahol rendszerint járnak. Ezzel szemben az emberek ennek gyakran a többszörösét teszik élhetetlenné. Ekkor nem beszélek a közlekedésre előre kijelölt utakról, amiket valamilyen szabvány szerint alakítottak ki. Ha ez a lovaknál valamilyen ösztönös cselekedet, talán az összes többi állatnál is, akkor az ember miért nem róluk vesz példát? Csak mert megyünk és nem nézünk soha magunk elé? Előttünk nincs akadály, nekünk mindenből több, nagyobb jár?