Közvetített versek

Szeretnék megosztani Veletek néhány verset, amit a múlt évben vettem át. A közvetített lény: Antara, aki az Adamus lélekcsoport tagja. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Saint Germain "mutatta be" nekem. Nagy örömömre szolgált ezeket a verseket átvenni, és szeretném hogyha Ti is élvezettel olvasnátok. Főleg a felemelkedett mesterek bíztatásáról és a szerelemről szólnak.
********************
********************
********************
********************
********************
********************
********************

Antara: A szerelem tengerén úszik egy szirén

A szerelem tengerén úszik egy szirén.
Keresi párját, aki a Földön él.
Élete vágta, kilométerekben mérhető a zuhanása.
Lezuhant a mélybe, a sötétségbe,
hol a nappal sötétje káprázatba ejti, és kilétét elfelejti.
Vele van a szerelmetes párja, és most ki nem állhatja.
Széttépi a lantot, és fog helyette korbácsot.
Keresi a nyájat, kit elvitt a kárhozat.
Óh, emberek segítsetek magatokon,
hogy a virág újra nyíljon!
Lant zengjen a korbács helyett,
vigadalom vár Titeket.
*
Peng a gitár, megkerült a nyáj.
A határon túl a szabadság vár,
Elhozza néktek a szépség igézetét.
Imádattal várunk, mint megkerült szirént.
Segítünk kiúszni a partra,
ahol veletek lesz apraja és nagyja.
Tündérek, angyalok hada vár,
és minden megkerült léleknek gyöngyfüzér jár.
Vakító fény nem vakít már,
mert ez a fény bennetek tündöklik,
és még a Hold is ebben mosakszik.
*
Világok világa, virágok virága Mennyek kapujában
mirtuszkoszorúban várja ébredésed,
mert lejárt isteni küldetésed.
A küldetés célja az álom maga,
mely hajlékodat elárasztja,
és most készen áll a lebontásra.
Veled vagyunk szívben és lélekben,
keressük ki már nem elérhetetlen.
Segítjük az úton ki visszafelé indul az aranyfonálon.
*
Megkövült szívek napja lejárt.
Dobd el a vándorbotot te vén diák.
Keresd az almát mit Éva letépett,
mert minden tudásfája már beérett.
Gyümölcsét osztja minden ember fiának,
nekik még a kígyó sem árthat.
Fogadd hát el a tudás almáját,
és a hétpecsétes titkok tárházát.
Tiéd minden mi eddig rejtve volt,
széttárt karokkal várja a hódítót.
Nevesd ki a bút, vár a vigadalom.
Hágj keresztül a sokadalmon.
Keresd a bölcsességet,
és az út itt még nem ér véget.

********************************
Antara: Ó te vándor….

Ó te vándor ki szilaj hullámokon lovagolsz,
keresed párod, aki ott sose volt.
Az örök boldogság szigete tünékeny, mint a nyár,
aki keres, az soha nem talál.
A szerelem tajtékzó forgásában minden lélek egymás társa.
A kiáradó szikra zuhanása elérkezhet akár a sárba,
ahol a pókhálók kuszasága élete folyása.
Mítoszokat sző a boldogságról,
és teste a hóban is lángol.
Elérkezik az idő, amikor visszatáncol,
és ruhája lesz ismét bársony.
Mosolya a napfényben táncol,
és a kertje virágaiban ott a jászol,
ahol teste lelke megnyugodhat, és zsong a hálától.
A Paradicsom ismét eljövend, hol milliónyi tündér táncot lejt.
Hulló csillag fénye alatt a szerelem virágának illatát élvezi
és vágyja azt, mint leszáradt fák a tavaszt.
A tavasz bimbózó illatában megfagyott lelke újra felenged,
és a szerelem édes nyila ismét segíti a Mennybe menetelt.
A szerelem apró csillaga felragyog minden emberben,
aki a búskomor valóságot sutba dobja,
és választ helyette vidámságot.

***********************************
Antara: Földi szerelem

A földi vágyak viharában
nem mindenki keresi az igaz szerelemet,
mert az élet megtanította a lelkeket,
hogy a boldogság csak egy olyan álom,
ami a valótlansággal van szinte egy határon.
A boldogság oly tünékeny, mint a nyár,
és aki levetkőzött lélekkel várja az őszt,
annak a tél kemény hidege lesz a gyász,
melyben elgondolkodhat azon,
hogy mitől illant el a boldogság.
Hogyha a szívek megérzik a melegséget,
a szívbéli örömöket,
akkor a tél hava mit sem árthat,
és gátat szab a mások által közvetített búbánatnak.
*
Holdfényben úszó kies pusztaságban
a boldogság pihen egy rideg sátorban.
A boldogságnak nem árthat a kies és a rideg,
mert a szív szeretete belül van,
és nem a külső sivárságban.
Lehet bármilyen zord a külső környezet,
a szerelem mindig utat talál,
amikor két szív egymásra talál.
*
A mai időkre elmondható,
hogy a szerelmes szív láncra verten zihál,
mert hiába találkozik szerelmével,
az minden mást kitalál,
ami elűzi a szerelmet,
és keres helyette olcsó élvezeteket.
*
Értsétek meg emberek,
hogy a szerelem a legfontosabb éltető elem,
ami ősi útját keresi a zajos világon át.
*
A szerelem vak és nem részrehajló.
Nem érdekli a pénz és a hasonló mulandó értékek,
anyagias remények, megélhetési lehetőségek.
A szerelem mindig ott van a szívekben,
és keresi a párját, égi társát,
akit a szilaj hullámok felkaptak az élet viharában.
A lélek tudja, hogy ki az ő párja.
Nem mérlegel, nem kalkulál, csak örvend,
amikor elveszett társát megtalálta.
*
A szívek bátorsága reményt ad az úton
és amikor a búbánat keresztezi,
a remény a külső körülményeket rendezi.
A remény az az érzés, ami a bátorságnak erőt ad,
és visszavezeti a lelkeket a boldogabb útra.
A boldogabb út a bátorság útja,
amikor a lélek nem merül bele a sárral átitatott halandóságba.
Bátran szembenéz a kihívásokkal,
és reményteljes szívvel a szerelmi boldogsággal.
*
A bátorság lángja elűzi a gonosz felhőket,
melyek gyakran csak a félelmekről,
és az esetleges balsorsokról regélnek.
A bátor ember nem téveszti el az irányt,
akkor sem, amikor a jövőben még semmit nem lát.
A jövő mindig a bátorság és a remény végeredménye.
Lehet fényes és egyenes annak aki nem néz a sötét felhőkbe.
Ezek a felhők is csak azért sötétek és gonoszak,
mert átitatta őket a rosszakarat, az irigység,
mely ma a köztudat.

*
A szerelem egy fenséges sugár,
mely egybeköti a szeretetet a vágyakozással,
ami megindítja a lelkeket a visszaáramlásra.
A virágok bódító illata az a nektár,
mely a vágyakat felébreszti,
és a lelkeket a boldogság felé vezeti.
Szerelemben egyesült lelkek
soha nem térnek le a virágokkal hintett útról.
A virágok azok az áldások,
melyek kísérik a szerelemben egyesült lelkeket,
és tartalmassá teszik az életet.
*
A szerelem tavaszi virág, mely kibontja szirmát.
Illatában benne van méze, az élet gyönyörűsége.
Gyönyörűség, gyönyör a Mennyország érzése,
Csillagok gyúlnak ki, amikor a beteljesülést elérte.
*
Szemedben a Hold csillogása mutatja a lelked,
mely keresi azt a szemet, ami a Nap ragyogása.
Hold és Nap fényes sugarai keresztezik egymást
e végtelen ragyogásban,
szíved elpihen a kedvesed éber álmában.
*
Éber álomban is megérinthet a szerelem,
amikor a földi élet színes világa, a lét virága.
Sóhajok helyett válaszd a szerelmet, mely égig emel,
és meghozza kedved, a létezés örömét,
és életed őszinte hitét.

****************************************

Antara: Hála

Csillagfényes éjszakán
a Hold tengerén átsuhan a homály.
Kitárt karjában a lény elhalt szerelmese,
aki után sóhaja száll.
Miért hagytál el drága szerelmetes párom!
A világ kínját én így már nem állom.
Gyere hozzám vissza vár a sivatagi puszta,
a morajló tenger habja.
Kincseimet feláldozom érted,
várva várlak, itt hagytad a bilincsed.
Bilincsed a szerelem maga,
mely nem múlik el a halállal soha.
Kereslek kutatlak , mások álmát virrasztva,
keresem ami a létem vigasza.
Mond meg nékem Istenem Atyám,
hol találom a párom ezen a síri pusztán.
*
Kínok kínja állj meg végre,
ez a vándornak nem vigasza.
Újra beérik a búza, ki a sírásotokat nem hallja.
Kisüt a nap az égen, felszenteli a földi létet.
Virágok illata árad a tavaszi réten,
az ablakod tárd ki a szépség tengerében.
A szépség tengere a Föld maga,
aki a vigaszt mindenre megadja.
Elveszett párunk újra megleljük,
amint a sok szépséget észrevesszük.
Felderül az ég, gyönyörű a lét,
mely mindig új színekkel életünkbe lép.
Szeretett párunk az égből figyel ránk,
és tudja már hogy a lét csak maga az örök boldogság.
Vedd észre Vándor, hogy sírás, jajgatás csak gátol,
az élet szépségeit elviszi a háztól.
Felkelő nap ragyogása elhozza szíved örömét,
mert párod azt akarja.
*
Senki sincs távol, akit szeretünk, mert örök a létünk.
Az a néhány pillant, míg távol vagyunk,
csak a fátyol adta mámor.
Mámorban élni beteges halál,
ahol a sors nem búzát kaszál.
Lekaszálja aki elveszik a nyájtól,
és lelke vigasz nélkül letéved a Hazafelé vezető útról.
Ezen az úton nem mindenki bátor.
A gyengeség elszakít a hálától.
A hála érzése a mennyei bölcsesség erénye.
*
Merj hálás lenni te Vándor, mert ez az utad mától!
A hála teremti a rendet,
a világok Atyja/Anyja soha nem téved.
Megkeresi aki hálából enged, és szeretetből téved.
A hála a tévedés belátása.
Senki nem haragszik arra aki ezt belátja.
Mennyei ének zengi hálából, az útjára tért vándort.
A lélek egységes, és ki ma társad,
az lehet holnap a haragosod, akár a hóhérod.
Mindenki csak egyszer téved nagyot,
mert a második már készíti a koporsót.
Tévedni csak akkor lehet igazán,
amikor engedjük kialudni mindazt ami a láng.
Szenvedély lángja nem visz a sárba.
Bátraké a szerencse, ezt mindenki láthatja.

****************************************
Antara: Égi nász

Mindenkiben ott lakozik a szerelem,
mely fényes szárnyakon eljövend,
midőn a felhők között járván
megtalálja párját, és megkezdi égi nászát.
Az égi nász a valóságba visszatérés,
mely feledteti a bút, és ez az az út,
mely lelked tükrén át elvezet a Mennyországba,
és a végtelen létezésbe, melynek nincs határa.
A lélek fenkölt ihletése, felemeli a hamvába merült vándort,
és elkíséri őt a boldog égi tájakra,
ahol a sárba tiport lélek újra rátalál önmagára.
Véget ér a vesszőfutása a dualitás harca, álarca,
és megkerül a párja, aki őt imádattal karjába zárja.
Versben megénekelni is nehéz e csodálatos teljesítményt,
amikor a szakadozott lélek
szakadozott részeinek felkutatását tűzi ki célnak.
Ez egy hosszú vándorút végállomása,
ahonnan már nem visz az út a sárba,
bánatba, önmarcangolásba.
A lelkek sokasága kívülről figyeli ezt a csodát,
és ebben lát példát, mely őt is jobb útra tereli,
és a fellegek fölé emeli.