Interjú részlet E.Tolleval

– Hogyan foglalnád össze tanításod lényegét olyan valakinek, aki még egyik könyvedet sem olvasta?

– Rámutatnék egy nagyon egyszerű tényre, amit senki sem vonhat kétségbe, és aminek az elfogadása nem hit kérdése. Ez pedig az, hogy az életedben kizárólag a jelen pillanat létezik. Rámutatnék arra az egyszerű tényre, hogy a múlt és a jövő valójában nem létezik, legfeljebb gondolatformaként. És ezt meg kell magyarázni az illetőnek, hogy ő jöjjön rá az állítás kulcsfontosságú igazságtartalmára, s ne csak egy újabb fogalomként kezelje azt. Nem elég azt mondani, hogy: „Csak a jelen pillanat van, a múlt és a jövő nincs.” Mert akkor azt felelheti: „Hát igen, ez tulajdonképpen igaz.” Nem, ennél többre van szükség. Mélyebben kell megértenie, hogy semmi sem történhet, hogy semmit sem lehet megtapasztalni, érezni, látni, gondolni, érzékelni, ami nem a jelen pillanatban van. A lét – vagy élet – és a most szétválaszthatatlan. Ha éppen valami múltbeli eseményre emlékszel vissza, azt is csak a jelenben teheted meg. Az emléknyom aktiválásához a most erejére van szükséged. És amikor a jövőre gondolsz, akkor is a most ereje kell ahhoz, hogy azt a gondolatfolyamatot aktiválni tudd. S a jövő sohasem érkezik el. Ugyanis semminek sincs léte – egzisztenciája –, ami nem most van! Amikor a jövő elérkezik, az a most. Tehát kulcsfontosságú tény, hogy az életedben mindig is csak a mosttal rendelkezel. A most az életed alapja, annak központi magja, ami elválaszthatatlan magától az élettől.
Ezt követően pedig megkérdezném: „Megnyilvánul-e ez az igazság az életedben? Vagy úgy élsz, mintha a múlt és a jövő fontosabb lenne, mint a jelen?” A kérdés hatására szemügyre kell hát venned az életedet, és felismerni a szokásos tudatállapotodat. „Vajon mindig 1, 2, 3, 4, 5 lépéssel előbbre jársz? Vajon mindig letagadod a jelen pillanatot? Mennyi terhet cipelsz? Milyen gyakran gondolsz a múltra? Mennyi fölgyülemlett, múltbeli, mentális és érzelmi terhet cipelsz súlyként belül? Sérelmet, neheztelést, haragot, elégedetlenséget. És ha igaz, hogy valójában kizárólag a jelen pillanat létezik, hogy az maga az élet, akkor vajon miért élsz úgy, mintha a jelen pillanat az ellenséged lenne? Miért nem vagy barátságban a jelen pillanattal? Miért hiszed – közvetve –, hogy a jövő mindig fontosabb, mint ez a pillanat?” És fontosabb, hogy az illető maga ébredjen rá minderre, hogy az életmódja tudatosuljon a számára, mint hogy bármit bizonygass neki, mert a fölismerés a megszabadulás első lépése. Amikor tudatára ébredsz, hogy valójában hogyan is élsz.
Tehát olyan ember esetén, akinek teljesen új a dolog, egyszerűen ráirányítanám a figyelmét a jelen pillanatra, és megkérdezném: „Látod-e már, hogy a jelen pillanat abszolút elsődleges az életben?” Ezt követően pedig megkérdezném: „Milyen a viszonyod a jelen pillanattal? Vizsgáld meg! Úgy élsz-e” – és a következő megfogalmazás nagyon hasznos, mert egyeseket azonnal fölébreszt –, „mintha a jelen pillanat mindig egy legyőzendő akadály lenne? Ez azt jelenti, hogy az életet akadállyá változtatod, és azt mondod: >>Túl kell jutnom rajta!<<” Ez fölnyithatja az illető szemét, és így szólhat: „Hoppá! Valóban!” És ezzel elindul a változás. Gyakran ennyi elegendő ahhoz, hogy a változás megkezdődjön.