A kívánság, mint veszélytelen

Az önkínzás többnyire zsákutca; néha nagy kerülő; csak igen ritkán a
legrövidebb út.Legtöbb ember részére az élvezetekről való teljes lemondás éppoly káros,mint az élvezetekben tobzódás. Ami pedig a kettő közt van, a mértékletesség(„élvezek, de kiskanalanként, óvatosan, takarékosan”): összezsugorító.
Úgy neveld kívánságaidat, hogy ne az élvezetek és hasznok felé irányuljanak:
ezzel elkerülöd a lemondást, tobzódást és mértékletességet egyaránt.
Úgy alakítsd kívánságaidat, hogy akár az élvezeteket és életbeli hasznokat,
akár ezeknek hiányát mellékesen fogadhasd, ne kelljen sokat törődnöd azzal,
hogy részesülsz-e bennük, vagy sem. Ha érzésvilágod nem a változóra,
hanem az állandóra irányul, ha a változót kívülről, idegenül szemléled, ha
mindennel összhangra törekszel, ha az örök mértékre figyelsz: ezzel életbeli
kívánságaid méregfogát kihúzod és számodra az élet javai és kárai nem veszedelmesek többé, csak felületesen érintenek