Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

lemayar képe
Kategória:

A MÁSIK

Egy ember találkozik egy régi barátjával, aki minden próbálkozása ellenére nem vitte semmire az életben. „Adok neki egy kis pénzt” – gondolja. Csakhogy még aznap este kiderül, hogy a barátja meggazdagodott, és azért jött, hogy kifizesse az évek során felgyülemlett tartozásait.

Beülnek a presszóba, ahova régen is együtt jártak, és a barát mindenkit meghív egy italra.
Amikor megkérdezik, mitől lett ilyen sikeres, azt feleli, hogy néhány nappal azelőtt még a Másik bőrében élte az életét.

- Ki az a Másik? - kérdezik.

- A Másik az az ember, akivé neveltek, de aki mégsem én vagyok. A Másik az az ember, aki azt hiszi, hogy mindenkinek kötelessége az egész életét arra áldozni, hogy pénzt gyűjtsön, nehogy öreg korára éheznie kelljen. Addig gyűjtöget, addig tervezget, míg végül egyszer csak azt veszi észre, hogy nemsokára meghal, pedig még nem is élt. De akkor már késő.

- És ki vagy te?

- Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál. Csak eddig a Másik – aki fél a csalódásoktól – nem engedett kibontakozni.

- De a szenvedés létezik – mondják erre az emberek a presszóban.

- Néha vereséget szenvedünk. De a vereségeket úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mintha úgy szenvedünk el vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcolunk.

- Csak ennyi? – kérdezik az emberek a presszóban.

- Ennyi. Amikor erre rájöttem, úgy döntöttem, hogy az leszek, aki mindig is akartam lenni. A Másik ott maradt a szobámban, engem néz, de többé nem hagyom, hogy beleszóljon az életembe – pedig néhányszor megpróbált rám ijeszteni, mondván, hogy veszélyes dolog nem gondolni a jövőmre. Attól a pillanattól fogva, hogy kiűztem a Másikat az életemből, folyamatosan megmutatkozik az Isten csodatévő ereje.

Négy napon keresztül próbáltam elhallgattatni a szívem, de az egyre erőszakosabb lett és egyre jobban kétségbe ejtette a Másikat. Lelkem legrejtettebb zugában még élt az igazi énem, aki hitt az álmokban. S még mielőtt a Másik beleszólhatott volna, elfogadtam a meghívást… És ezért – a miatt a kevés miatt, ami még megmaradt belőlem – tudott rám találni a szerelem. Rám talált a szerelem, miután már mindenütt, a világ négy sarkában keresett. Rám talált a szerelem, hiába próbálta a Másik elbarikádozni magát előítéletekkel, elvekkel és tankönyvekkel.

BELSŐ GYERMEK

Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk. S aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. A sírását talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el.
Ez a gyermek még itt van. Boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa…
Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk.

Rengeteg módja van az öngyilkosságnak. Aki a testét próbálja megölni, az Isten törvényei ellen vét. De aki a lelkét próbálja megölni, az is Isten törvénye ellen vét, csak az ő bűne kevésbé látványos az emberek számára.
Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg.
Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi.

Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére – akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha ez mások szemében ostobaságnak tűnik.
Jusson eszetekbe, hogy az emberi bölcsesség Isten előtt őrültségnek bizonyul. Ha meghalljuk a lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk. Ha nem veszítjük el a kapcsolatot ezzel a gyermekkel, az élettel sem veszítjük el a kapcsolatot.