Ezt értem!

Ok, lépjünk tovább.

Az egész 2 éve kezdődött, mikor a barátaimmal a pszí energiákról beszélgettünk. Volt ott egy László nevű srác, aki csöndesen behúzódott a sarokba és nem szólt bele a beszélgetésbe, de látványosan jól szórakozott. Nem tudtam mire vélni, így hát később beszélgetésbe elegyedtem vele, amikor is elmondta, hogy a pszí igazából nem is létezik. Nagyon megdöbbentem, hisz a srác szimpatikus volt, és látszott hogy művelt. Nem hittem el, hogy egy intelligens ember ekkora blődséget kiejthet a száján. Mivel a buli lassan véget ért, ennyiben maradtunk, de megbeszéltünk egy találkozót másnapra, hogy meghallgathassam az ő verzióját is.

Másnap a kávézóban vártam rá, de nem egyedül jött. László és Péter összeszokott párosnak tűnt, látványosan egy hullámhosszon gondolkodtak. Szinte láttam, az aurájukat összekötő szálakat. Befejezték egymás mondatait, felváltva magyaráztak olyan fogalmakat mint "tudományos szkepticizmus" meg "tudományos módszer". Nagyon meggyőzőek voltak. Több órán át kaptam az agymosást, és mint egy zombi mentem haza. Otthon pedig újra felidéztem a tőlük hallottakat. Nagyon logikusnak tűnt, igazán elgondolkodtatott. Nem is sejtettem, hogy ezzel elindultam a lejtőn.

Napokkal később Péter felhívott. Megkérdezte, hogy van e kedvem összefutni vele, mert hihetetlen hírei vannak. Sikerült bebizonyítania, hogy nincs telepátia! Ambivalens érzelmekkel néztem a találkozó elé. Őrületesen jól érveltek a srácok, de én tudom, hogy van telepátia! Hiszen ha a előző beszélgetést vesszük, teljesen egyértelmű volt, hogy információcsere zajlik köztük, és pont Ő cáfolja meg a telepátia létezését?

Találkoztunk. Ő elém állva közölte - de előtte megkért, hogy ne rémüljek meg - hogy a Társaság tagja! Elmondta, hogy rendszeresen össze szoktak gyűlni, eldugottabb kocsmákban vagy üres egyetemi termekben és beszélgetnek, terveket készítenek, előadásokat hallgatnak, de ezekre a gyűlésekre kizárólag tagok mehetnek. Ez teljesen zártkörű, és mivel sehova nem plakátolják ki, ebből következően nagyon titkos. Kérdezte, hogy én be akarok e lépni a Társaságba. Annyira meglepődtem, hogy zavaromban igent mondtam, mire Ő közölte, hogy akkor megkezdjük a felkészülést. Innentől napi szinten találkoztunk és beszélgettünk. Nem is tűnt fel, hogy elkezdett különböző könyveket hozni. Sőt! Elvitt könyvesboltba, ahol több ezer forint értékű könyv megvásárlására biztatott (így utólag jöttem rá, hogy érzelmi zsarolással kényszerített). Volt ezek között biológia, fizika, filozófia és csillagászat is. A munkám mellet szinte semmire nem jutott időm, csak olvastam olvastam...és persze könyveket vásároltam. Volt olyan, hogy napközben hatalmas lelkesedéssel a hangjában hívott fel, hogy megvette nekem Feynman legújabb könyvét, de persze később kifizettette. Néhány hónap alatt olyan mennyiségű olvasni valót vetetett meg velem, hogy kénytelen voltam beszerezni egy polcrendszert. Egy pokol volt az életem, de én ezt akkor nem láttam. Ételre is alig jutott, mert minden filléremet könyvekre költöttem.

Megromlott a kapcsolatom a családommal is. Édesapám aurafotós, anyukám jósnő. Minden vasárnap nálunk ebédeltem, és természetesen még a levest sem fejeztük be, de már kitört a vita. Apámmal üvöltöztük, édesanyám pedig csak zokogott, és azt kiabálta, hogy "Láttam a gömbben hogy ez lesz, láttam a gömbben!". Ez hónapokon keresztül így ment, míg egy vasárnap anyukám, mikor megérkeztem hozzájuk, sírva kért, hogy ne menjek többet. Apám látni sem bír, és jobb ha elfelejtjük egymást. Azonnal felhívtam Pétert, és zokogva meséltem el neki. Azonnal találkoztunk, és Ő nyersen levezette szüleim viselkedésének pszichológiai hátterét, ezzel együtt megnyugtatott, hogy jobb is így, mivel ők már menthetetlenek és soha nem fognak megérteni. Kérte, hogy legyek türelemmel, mert nemsokára eléggé felkészült leszek, és kapok egy "új családot".

Péter egy napon elém állt, és kegyetlenül odavetette: "Holnap bemutatlak az ügyvezető elnöknek!". A hideg végigfutott a hátamon, és elhihetitek, hogy aznap éjszaka egy percet sem bírtam aludni, csak hánykolódtam, és pörgött az agyam. Tudtam, hogy a másnap kritikus lesz, mert egész biztos voltam benne, hogy ez a bemutatás azt jelenti, elkezdhetem Bejutás Lépcsőjének Hét Fokát. Nem akarom elmondani, hogy mikre kényszeríttettek, mert ma már nagyon szégyellem.

A Bejutás Lépcsőjének Hét foka így épül fel: Az első lépcsőfokon egy Társasági fejes elbeszélget veled, hogy a pártfogód eléggé kimosta e már az agyad. A második lépcsőben mindenféle aljas dolgokkal bíznak meg, és ha megteszed, akkor léphetsz tovább. Harmadik szinten megismerheted a Titkos Kézfogást, ami külső szemlélő számára egy teljesen szokványos köszöntésnek tűnik, de a Tagoknak ez sokkal többet jelent. A feladat az, hogy tíz ember közül ki kell választanod a Titkos Kézfogás alapján, hogy ki a Tag. Negyedik fokon be kell mutatnod az egyik Tagnak a személyes könyvtáradat, aki egy véletlenszerűen kiválasztott könyvből felkérdez. Az Ötödik fokot csak akkor kezdheted el, ha hozol egy Érdeklődőt (innentől minden foknál hozni kell egy embert). Ekkor tudtam meg, hogy László Ötödik Fokosa vagyok én. Hatodik fok a legdurvább. Bekötött szemmel bevezetnek egy szobába, és hét Tag körbeáll. A legváratlanabb pillanatokban, a legváratlanabb kérdéseket teszik fel. Hány parsec egy csillagászati egység, mi az adenozin-trifoszfát összegképlete, ki volt Joseph Slenzninsky. Ha jól válaszolsz ütemesen tapsolnak, ha rosszul akkor gúnyosan kinevetnek. Nagyon nagyon megalázó volt. Hetedik fokon válsz Új Taggá. Igazából itt már semmit nem kell csinálnod, csak elkészíttetni a szájpadlásodra a Titkos Tetoválást. Ez még nem jogosít fel a Társaság összes titkának megismerésére, de innentől sokkal nyíltabban beszélnek veled a régi tagok.

Rendszeresen jártam a (szekta)gyűlésekre, és egyre több Tagot ismertem meg. Döbbenettel vettem tudomásul, hogy jó nevű orvosok, tudósok-kutatók, sőt még egy, a médiából jól ismert, nagyon népszerű személy is Tag. Sőt kiderült, hogy Ő az Elnök, de soha nem sikerült a közelébe kerülnöm, mert úgy védik a régi Tagok, mint ahogy a titkosszolgálat a vezető politikusokat. A gyűléseken folytatódott az agymosás. A Gábor nevű ügyvezető elnök folyamatosan öntötte a tagságba a lelkesedést. Fáradhatatlanul dolgozott rajta, hogy összezavarjon minket. Hogy lehet úgy gondolkodni, ha azt üvöltözik állandóan a füledbe, hogy "Gondolkozz!!!"? Az előadásokon kilométereket futott le a színpadon és a sorok között, és Steve Ballmerként üvöltözött. A kedvenc mantrája a "Másnak ne higgy, nekem higgy!" illetve a "Ne gondolkozz! Gondolkozz!", de a legdurvább a "Uri Geller egy csaló!!!". Ezeket torkaszakadtából üvöltötte, és mindenkinek ismételnie kellett. Az első sorban állókhoz odafutott, és kiválasztott egy embert. Az felállt, és Gábor a fejét a két kezébe fogva ráüvöltött: "E=mc2". Szerencsétlen ember azonnal összecsuklott. Az egész terem tapsolt és őrjöngött. Ez elég durvának hangzik, de belülről ez nagyon lelkesítő. Teljesen más tudatállapotba kerülsz, és semmi más nem lebeg a szemed előtt, csak a Társaság.

Az Elnöknél volt a nagy piros mobiltelefon. Ennek nagyon fontos szerepe volt a Társaság életében, mivel ezen tartotta a kapcsolatot a Tudományos Világgal, a megbízónkkal. Az egyik gyűlésen megszólalt István zsebében, és megfagyott a levegő a teremben. István felállt, és lassan, megfontolt mozdulatokkal felvette a telefont. Belehallózott, majd láthatóan elsápadt. Felénk fordult, és áhítatos hangon ennyit mondott: „Randi az”. Sajnos a beszélgetést nem hallhattam, mert az őt védő emberek azonnal kikísérték.

Egy évvel később már én is régi Tagnak számítottam. Egyre több mocskos dolog tapadt a kezemhez... bejegyzések, publikációk és hasonló propaganda anyagok készítésében vettem részt. Sok ártatlan embert sikerül úgy összezavarnom, hogy végül be akartak lépni. Volt aki elvérzett a Harmadik szinten, de volt olyan aki a Hatodikig is eljutott, de nem volt hajlandó megcsinálni a tetoválást, ugyanis allergiás volt a festékre. Betegesen rajongtam a könyvekért. Volt olyan hogy egyszerre négyet olvastam. Naponta maximum 2-3 órát aludtam, és a munkahelyemen ez meg is látszott. A főnököm behívott és közölte, hogy vagy összekapom magam vagy mehetek munkanélküli segélyre. De én ebből semmit sem halottam, mert nem bírtam levenni a szemem a kínai feng-shui érméről, ami az asztalán volt díszként. Mikor befejezte a fejmosást, és várta a megbánást, elmagyaráztam neki, hogy milyen buta és tudatlan, hogy ilyen marhaságokat tart az asztalán. Így vesztettem el a munkám.

A régi barátaim kerültek, inkább átmentek az utca másik oldalára, a családom mint meséltem, teljesen elzárkózott tőlem. Csak a Társaság maradt, de ők tettek róla, hogy ne érezzem magam egyedül. Először is ott volt a Belső Elhárítás, amelyik szinte mindenkit szemmel tartott. Még a Belső Kört is! Nem viccelek! A vezetőjük András, semmiféle publikációt nem engedett át addig míg el nem olvasta. Hallottam olyat, hogy még az elnöknek is nekiesett mert nem tartotta összeegyeztethetőnek a nyilatkozatát a Társaság eszméivel. Szóval a Belső Elhárítás folyamatosan társaságot jelentett. Állandóan a Tagokon lógtak, és árgus szemmel figyelték, mikor követünk el hibát. Az egyik fiatal Tagot azért kezdték el zaklatni, mert az egyik ügynök szerint az újságban túlságosan hosszan vizsgálgatta a horoszkóp rovatot. András ilyenkor elkezdett kegyetlenkedni. Magához hívatta az "elkövetőt" és felelősségre vonta. Bárhogyan is próbált védekezni, vagy bizonygatni ártatlanságát, András logikája kikezdhetetlen, nem lehetett előle menekülni. Hurkot dobott az érvekre majd negálta, és újra hozzáadta.... majd annyit mondott: "Ez nulla!", majd a földre dobva cipője sarkával eltaposta. Ez volt a vég. De nem ért itt véget a terror. A Belső Elhárítás "baráti borozás" címszóval gyakran jelent meg a Tagok otthonában, és feltűnés nélkül tartottak házkutatást. Ez srácot azért hurcoltak meg és rúgtak ki mert homeopátiás termékeket találtak a matracába rejtve. Ő azzal védekezett, hogy valaki odadugta, hogy lejárassák, a bíróság (aki lényegében András) nem fogadta el a védekezését. A Tagokat felszólították, hogy szakítsák meg a kapcsolatot vele.

A másik ok amiért mégsem éreztem magam egyedül, az az olvasás. Habzsoltam a könyveket és a tudományos publikációkat. Egyik éjszaka Péter felhívott, és azonnali találkozóra hívott. Egy óra múlva ott voltam a megbeszélt helyen, az egyetem egyik hátsó bejáratánál. Ő kilépett a sötétből és a karomat fogva behúzott az időközben halkan kinyíló kapun. Akkor vettem csak észre, hogy az egyik Tagtársunk áll a kapu másik oldalán egy fekete csuklyás köpenyben. Csöndesen besurrantunk az épületbe, le a pincébe. Ott a folyosókon bolyongva eljutottunk egy vasajtóhoz, ahol binárisban lekopogta a titkos jelszót, és az ajtó kinyílt. A döbbenettől meg sem tudtam szólalni. Egy titkos könyvtárban voltunk, ahol amíg a szem ellátott, polcok roskadoztak a könyvek alatt. Külön polcokon CD-k, videokazetták, 8mm-es filmek. Nem is tudtam felmérni mennyi lehetett, de több millióra saccolom. Csak néhányan voltunk, és a középen elhelyezett kanapékon és foteleken helyezkedtünk el. András természetesen jelen volt, és szúrós tekintettel vizsgálta a jelenlévőket, ugrásra készen. Gábor felállt, és egy könyvből kezdett olvasni. Kis időnek el kellett telnie míg rájöttem, hogy Tesla elveszett kézirataiból olvas, amely az éter (nullponti) energia egyszerű kinyeréséről szólt. A teljes technológia ott volt, rajzokkal, számításokkal és mérési eredményekkel. Miután Gábor befejezte, feltette a kérdést: "Miért nem létezhet ilyen?" és mi kórusban válaszoltunk "Mert ütközik a termodinamika tételeivel!". Csöndesen megkérdeztem Pétertől: "Rendben van hogy ütközik, de kipróbálta már valaki? Megépítették a generátort?". Ebben a pillanatban éreztem, hogy jóvátehetetlen hibát követtem el. Péter döbbenten rám nézett, majd jelentőségteljesen Andrásra. "Jobb lenne ha nem kérdeznél ilyeneket" - válaszolta , "Ütközik és kész" - tette még hozzá.

Miután Gábor befejezte az olvasást, és szabadon lehetett mozogni a könyvtárban, én azonnal be is vetettem maga a könyvek közé. Volt ott minden! Az előbb említett Tesla anyagok mellett a személyes titkos naplója. Ott volt a vízautó teljes műszaki dokumentációja, a soha el nem kopó gumiabroncs receptje, a rák és az AIDS ellenszerének klinikai anyaga, két vagy három örökmozgó terve, a hozzátartozó számításokkal, és a "Hogyan készítsünk perpetuum mobile-t 24 óra alatt" című kiadvány, ami persze sohasem került a boltok polcaira. A hang és képi anyagok között egy másfél órás beszélgetés a Orion alfája mellől származó Krzzmaf nevű nagyon jó fej földönkívülivel, aki már ötödször jár földünkön, néhány ezer éve figyeli a fejlődésünket. Kedvenc szórakozása a gabonakörök készítése, és rendkívül egyszerű emberek elrablása. Az utána következő félórában pedig Krzzmaf boncolását követhetjük figyelemmel.

De a videók között volt sok súlyosan terhelő anyag is, hatalmas piros "TITKOS" felirattal. Például: "R. Dawkins kezet csókol a pápának", "Randi telekinézis gyakorlatai" de a legdurvább talán az "Egely György előadása a klasszikus fizikáról". Számtalan ilyen és hasonló a földünk tudományos világát cáfoló és leleplező vagy csak egyszerűen megdöbbentő anyag, amíg a szem ellát. Megtaláltam még a Társaság könyvelését is. Elég volt csak egy pillantást vetni rá... gyógyszergyárak, olajipari cégek, autógyártók sok millió dolláros "támogatása". Még ma is beleborzongok ha arra gondolok, hogy mennyi titkos és elveszettnek hitt tudás volt felhalmozva és elzárva a világ elől abban a pincében.

Nem kellett sokáig várnom. Két nappal a könyvtári eset után, András hivatott. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, de nagyon megalázott, és jelezte, hogy tárgyalásom lesz. Másnap már be sem engedek a gyűlésre, ezzel szemben otthon már vártak, egy üveg borral. Feltűnés nélkül túrták fel a lakást, majd az egyik bérenc a hűtőmben talált egy üveg aloé vera-s üdítőitalt. Felcsillant a szemük, és lényegében azonnal el is tűntek. Két nap múlva felhívott Péter. Éreztem hangjában a teljes elzárkózást. Semmilyen kérdésemre nem válaszolt, csak annyit mondott, hogy este lesz a tárgyalásom, de felesleges elmennem, mert a bizonyítékok egyértelműek. Nemkívánatos személy lettem. Lényegében már nyugodtan tudomásul vehetem, hogy kizártak. Megkérdeztem tőle, hogy mik azok a bizonyos bizonyítékok, amire csak annyit válaszolt, hogy tudom én azt jól, és hogy a szüleim foglalkozása sem vet rám jó fényt, illetve a üdítőital volt az utolsó csepp a pohárban. A könyvtári esetről egy szót sem szólt, mintha meg sem történt volna... Búcsúzóul csak egy telefonszámot kaptam tőle. Egy hely ahol leszedik a szájpadlásomról a tetoválást.

Így ért véget a Társasági életem. A családommal kibékültem, a barátaimmal újra összejárunk. Mindenki segít a gyógyulásban, de nagyon lassan megy. A személyes asztrológusom szerint még pár hónap és teljesen rendben leszek. Anyu is ezt olvasta ki a kártyákból, és a gömb is megerősítette. Most apával járunk aurát fotózni, és gyűjtök egy biorezonanciás készülékre, hogy segíthessem az embereket. Lett barátnőm is. Ő távgyógyítással foglalkozik és egy online ezoterikus oldalon publikál. Semmi nem lesz már ugyanolyan mint rég. A pí víz keserű, a homeopátiás gyógyszerek nem hatnak, anyu szavait kritikusan veszem... és igazából az aura fotókon sem a betegségeket, hanem színes csíkokat látok. Küzdök a visszatérésemért a társadalomba.

Új barátaim is lettek. Ők nem erőszakoskodnak, nem követelik meg, hogy minden filléremet könyvekbe öljem, így lassan anyagilag is rendbe jöttem. Eddig összesen két könyvet ajánlottak, mindkettőt valami Hubbard írta.

copy paste ezoökobio