Orin május 5-én

A tegnapi 5:5 kulcsaktiválást megelőző Orin meditációnál két múltbeli inkarnációnkra kellett visszalépni. Az elsőnél egy farkas voltam párommal, de minden falkától függetlenül. Egymásra vigyázva, a csapdákat (valódi és emberi) elkerülve kellet élnünk. A második esetben nő voltam kezemben egy gyerekkel. A lakóhely egy viszonylag nagy kunyhóféle volt. Mint az előbbinél, itt is erdős hegyes vidéken. A kunyhó egy szakadékokkal körülvett sziklás sziget csúcsa közelében volt, és a karomban lévő gyermekkel a sziget belseje felé figyeltünk, valakit várva. Időben mind a két inkarnáció a korai középkor környékére tehető.

Ma hajnalban tudatosult bennem, hogy az ami eddig történt velem, nevezetesen, hogy szinte minden évben más iskolába jártam, mindig új környezetbe kerültem, a szünidei két hónapban mindig más munkahelyeken tevékenykedtem, magam is egy sziget voltam. Gyűjtöttem az információkat, befogadó voltam a jóra is, a rosszra is.
Ez mind egy folyamatos tanulás része volt. Feldolgozásuk, rendszerezésük még hátra van.

Az ezt követő Mária Magdolna 5:5 kulcsaktiválás felidézte bennem, hogy valóban eltompultak kissé az érzékszerveink, amik a múltban sokkal intenzívebben működtek. Ezek mind civilizációs ártalmak, amik eltompították némely érzékszervünket azzal, hogy szinte mindent készen elénk raknak, és sokszor gondolkozás nélkül el is fogadjuk. Eljött a változás ideje érzékeléseink tisztítására, frissítésére, tudatunk kiterjesztésére minden területen.